„Középút nincs. Aki a jógamatrac alatt lopakodó démont kiröhögi, az jó, ha tudja, hogy vele együtt kiröhögi a homályosan, néhanapján eszébe jutó jóistent is. Semmivel sem idétlenebb gondolat, hogy egyes tornagyakorlatok ránk hozzák az ördögöt, mint az, hogy a csecsemőt össze kell vizezni, és attól jobb lesz az élete. És semmivel sem butább elképzelés a jógával támadó sátán, mint a ránk vigyázó isten.”

Ezt állítja Tóta W. Árpád. De nincs igaza, mert van középút. Vannak középutak. Nemcsak hinni vagy tagadni lehet bármilyen isten vagy szellem létezését, hanem nem tudni is lehet. Vagy lehet hinni, hogy valami istenféle létezik, és ugyanakkor bizonytalannak lenni abban, hogy miféle. Lehet nem tudni, hogy a Tóta által idétlennek nevezett gondolatok, elképzelések idétlenek vagy üdvösek, buták vagy bölcsek, s hogy egyformán ilyenek, illetve olyanok, vagy az egyik ilyen, a másik olyan.

Éppen másfél évszázaddal ezelőtt alkotta meg Thomas Huxley az agnosztikus kategóriát azok számára, akik határozatlanok, elkötelezetlenek vagy tudatosan tudatlanok, ami az istenféle lények, szellemek, túlvilágok létezését vagy nem létezését illeti.

E sorok írója például ilyen agnosztikus. Hogy ez jelent-e majd számára valamilyen előnyt az ateista Tótával szemben és hátrányt a hívőkkel szemben a túlvilágon, amennyiben van, azt majd meglátjuk vagy nem látjuk meg. De ebben a vitában ez mindenesetre előnyt jelent. Nem azért, mert csak ebből a pozícióból lehet olyan álláspontra jutni, amilyenre én jutok, hanem azért, mert így könnyebb. Nem zavar a saját vélelmem a földön túli dolgokra vonakozó állítások igazságtartalmáról, mert nincsenek ilyen vélelmeim.

Sértőként vagy sértettként nyilván nehezebb lenne következetesen képviselni azt az álláspontot, hogy mindenkinek joga van más hitét vagy hitetlenségét, meggyőződését, érzékenységét sérteni. Márpedig a sértés (és visszasértés) szabadsága (az uszítás határáig) a lelkiismereti szabadság, a szólásszabadság alapfeltétele.

Mindenkinek joga van minden vitába beszállni akár ok nélkül is, de ebbe a vitába elsődlegesen annak van oka (oka!) beleszólni, aki valamelyik oldalon áll. (Természetesen azok is valamelyik oldalon állnak, akik úgy vélik, hogy a jóga nem kapcsolódik feltétlenül valamilyen hithez, nem is ellentétes semmilyen hittel. Ezt éppúgy lehet hinni, mint az ellenkezőjét. A Kétfarkú Kutya Párt például hitbéli kérdésekben elkötelezett pártnak nyilvánította magát azzal, hogy e vita kapcsán egy felekezet kigúnyolására mozgósította szombaton a híveit.)

Mások csak akkor válnak ebben a vitában érdekeltté, ha annak során jogokat vonnak kétségbe. Ha bárkinek eszébe jutna korlátozni a jógához való jogot, például azon az alapon, hogy az idegen a „keresztény Magyarország” kultúrájától, akkor a jógások jogáért ki kell állni. Németh Sándor az elmúlt években számos nyilatkozatával bizonyította, hogy miként egykoron a demokratikus jogállam felépítői mellett, azonképpen most a jogállam leépítői mellett áll; szorgalmasan szítja a moszlimok és menekültek iránti gyűlöletet; s mindezek miatt én a legkevésbé sem rokonszenvezek vele. De az itt tárgyalt vitában speciel semmi olyat nem mondott, amivel bárki bármilyen evilági jogát kétségbe vonhatta volna.

Németh a Hit Rádióban hangsúlyosan kijelentette, hogy a krisnásoknak, a buddhistáknak joguk van a véleményükhöz, értékelte a krisnások közleményének kulturált hangnemét, megköszönte a jógaalkalmakra vonatkozó meghívást, amelyet természetesen nem fogad el; kijelentette, hogy tiszteli az ő emberi méltóságukat, de világnézetileg távol állnak egymástól. Még azt is hozzá tette, hogy számos társadalmi kérdésben hasonló nézeteket vallanak, és a krisnások ebben a tekintetben jó ügyeket szolgálnak. (Gondolom, a karitatív tevékenységükre célzott.)

Az Indiai Köztársaság Nagykövetsége viszont „jogászokat bevonva" keresi az „arányos diplomáciai és jogi lépéseket". Ezt viszont az emberi jogok és a világnézeti szabadság hívei nem hagyhatják szó nélkül! A nagykövetség államot képviseljen, ne felekezetet, ne legyen véleménye hitbéli kérdésekben, ne mozgósítson jogászokat és ne keresse a jogi lépések lehetőségét azokkal szemben, akik csupán hitbéli meggyőződésüket képviselik.

A Magyar Jógaoktatók Szövetsége szintén jogászokkal keresi az ellenlépések lehetőségét. Nagyon reméljük, hogy nincsenek ilyen lehetőségek. Az ő nyilatkozatuk szerint Németh kijelentései „a több százmilliós nemzetközi és százezres nagyságrendű hazai jógatársadalomra, az 1,4 milliárd fős indiai népre, annak ősi kultúrájára, valamint a világ több százmillió buddhistájára súlyosan sértők és tudományosan megalapozatlanok.”

Az 1,4 milliárd fős indiai nép semmilyen szempontból nem homogén, sokféle kulturális örökséget hordoz, többek között hússzor annyi moszlim és háromszor annyi keresztény él ott, mint amekkora Magyarország teljes lakossága. A fenti közlemény (és a többi hozzá hasonló) azt a feltevést is tartalmazza, hogy létezik a túlvilágra és emberfeletti lényekre vonatkozó tudományos igazság. Hogy hitbéli kérdések objektíven, tudományos alapon eldönthetők. Lehet ilyen nézeteket vallani, de akkor ezt fel kell vállalni. Ahogy a marxista és másmilyen ateisták úgy vélték, hogy az emberi tudomány minden vallás hamisságát igazolni képes, úgy lehet vélni azt is, hogy a tudomány illetékes hitbéli viták eldöntésére, például tudományos alapon meg lehet állapítani, léteznek-e szellemek, s ha igen, milyen formában tevékenykedhetnek, és milyen formában nem. Az viszont kétségtelen, hogy Németh Sándor szavai több százmillió embert sértenek. Talán milliárdos is lehet a sértett tömeg nagyságrendje.

Na és? Ezen az alapon az eltérő vallások mindegyike sérti egymást – ha komolyan veszi magát. Hiszen azt feltételezi a más hiten levőkről, hogy a legfontosabb dologban, a világ teremtésének, helyes rendjének, a legfőbb jónak a kérdésében rossz hiten vannak. A Rosszat képviselik. Sötétségben bolyonganak és a sötétséget terjesztik. Lehet ennél sértőbb dolgot állítani egy emberről, egy emberi közösségről? Minden önmagát komolyan vevő hívő milliárdokat sért. Így sért Németh Sándor, így sértik mások őt. Nem is tehetnek másként. És ha a sértés tekintetében számítanak a nagyságrendek, akkor az antijudaizmus nem is olyan nagy bűn, mert nem milliárdokat, csak milliókat sérthet...

A nemtelen manipuláció nem büntetendő, nem tiltandó, de megvetendő tevékenység. Különösen azoknak kell ügyelniuk arra, hogy ne mulasszák el megvetni, akik éppen azt tartják helyesnek, amit a nemtelen manipuláció szolgál. A jóga híveinek kellene elsősorban felháborodniuk azon a youtube-os videón, amelyen Németh Sándornak a jógára vonatkozó állításai közé bevágták a karizmatikus gyülekezetekben szokásos egzaltáció jeleneteit, s ezeket ellenpontozták a szelíden jógázó emberek képével. Mintha az, hogy a konszolidált polgár mit hajlamos normálisnak és abnormálisnak látni, bármit mondana arról, hogy egy-egy helyszínen rossz vagy jó szellemi erők működnek.

A nem hívő ember (akér ateista, akár agnosztikus) véleményezheti a hívők különböző csoportjainak, felekezeteinek, egyházainak tevékenységét a maga evilági értékei és szempontjai szerint. Ezt én is megtettem sokszor. Nem is lehet ezt elkerülni, ha valaki közügyekkel foglalkozik. Viszont nagy a kísértés, hogy az evilági szempontjai szerint ítélje meg a nem hívő a hívők közötti vitákat is, s annak adjon igazat az Istennel kapcsolatban is, aki evilági szempontok szerint közelebb áll hozzá. Holott egy nem hívőnek mégsem lehet véleménye arról, hogy mi az istent akar az Isten!