A politológus szerint a korábbi évekhez képest egy fontos tényező megváltozott: a koronavírus-járvány következtében előállt válság miatt dekonjunktúrás környezet alakulhat ki, amilyenre még a Fidesz-kormányok regnálása idején nem volt példa, és ez erodálhatja a párt táborát.

Amikor a korábbiaknál kedvezőbb volt ez a mutató, a Fidesz–KDNP felfelé mozdult, amikor visszaesett, a kormányoldal népszerűsége is csökkent. Ha tehát a választások előtti másfél év valóban jelentős gazdasági visszaeséssel jár együtt, elképzelhető (az eddigiek alapján valószínű), hogy az valamilyen mértékben roncsolni fogja a kormányoldal támogatottságát

– írja Török.

Szintén lényeges eltérés lehet a korábbi választásokhoz képest, hogy esélyes: az ellenzék közösen állít a 106 körzetben jelöltet.

Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérjenek a feltételei ennek a döntésnek, de most úgy tűnik, hogy az ellenzék pártjai – sok okból – eljutottak eddig a pontig”

– magyarázta az elemző.

A „harmadik változás az első kettőhöz képest banális” Török szerint: 2022-ben már 12 éve lesz hatalmon a Fidesz, a politikai berozsdásodás és a választói ráunás egyaránt erősebb lehet, mint volt korábban.

Azt is három pontban foglalta össze Török Gábor, hogy mi szól a kormány leváltása ellen. A legfontosabb szerinte, hogy a hatalomgyár ma is kiválóan működik, ráadásul az erőforrások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre.

A politikai logika abszolutizálása, a folyamatos kampányüzemmód, a politikai kommunikáció primátusa a korábbi választásokon is nagy előnyére vált a Fidesznek

– írja.

A Gyurcsány-kérdés is napirenden maradt, amelyet a „se kiköpni, se lenyelni” kifejezéssel jellemez. Úgy látja, hogy az együttműködés kényszere is előhozza ezt a kérdést, és a „hatalomgyár” mindent megtesz azért, hogy a téma szem előtt legyen.

Az ellenzék állapota is a változatlanság mellett szól Török szerint: rosszabb a belső helyzetük, mint korábban volt. A politológus szerint legalább három területen akut és folyamatos az ellenzék válsága: vezetési, tartalmi-tematikai és anyagi téren.

• Nincs olyan politikusuk, akinek esélye lehet a vezető szerepre (talán csak Karácsony Gergely, de őnála az ambíció sem világos).
• Az ellenzéknek saját magára, céljaira, témáira nézve szinte alig van mondanivalója, azon kívül, hogy le akarják váltani az Orbán-kormányt.
• Nem lett több pénze, médiája, hátországa biztosan, mint az előző ciklusokban.

Török felteszi végül a kérdést: akkor tehát mennyi esélye van az ellenzéknek? Szerinte az látszik, több mint eddig. Ami ma nem látszik: mire lehet elég.