Egy szentendrei étteremben találkozott utoljára orosz tartótisztjével Kovács Béla 2014. február 16-án, a találkozást – akárcsak a többit – a magyar kémelhárítás megfigyelte, az ott elhangzottakat rögzítették. Kovács Paksról, az EU-ról és a magyar országgyűlési választásról beszélgetett vele. A dátumnak mindössze azért van jelentősége, mert ekkor már a törvényhozás módosította a Büntető törvénykönyvet és hatályba lépett egy új tényállás: a törvény kimondja, hogy büntetendő az, aki az Európai Unión kívüli harmadik állam részére az Európai Parlament, az Európai Bizottság vagy az Európai Unió Tanácsa ellen hírszerző tevékenységet folytat.

Alig három hónappal a szentendrei találkozó után a kormányközeli Magyar Nemzet megírta: az Alkotmányvédelmi Hivatal kémkedés miatt az ügyészségen feljelentést tett az akkor még a Jobbik EP-képviselőjeként dolgozó Kovács ellen. Az ügy ekkor robbant ki, de Kovács mindvégig szabadon mozoghatott, külföldre is, semmilyen kényszerintézkedést nem alkalmaztak vele szemben.

Az orosz hírszerző, akivel Kovács a szentendrei étteremben találkozott, a politikus második tartótisztje volt. Előtte éveken át egy másik orosz hírszerzővel találkozott, de mindkét orosz kapcsolata diplomáciai fedésben tartózkodott Magyarországon. A diplomáciai fedés azt jelenti, hogy ezek az oroszok valójában nem diplomaták, hanem az orosz polgári külső hírszerzés, az SZVR profi hírszerzőiként tevékenykedtek.

MTI / EPA / Olivier Hoslet

Profi módon konspiráltak

Amikor Kovács Bélát – az elsőfokú ítélet szerint immár bizonyítottan – az oroszok egy pontosan be nem azonosított időpontban beszervezték, egyúttal ki is okosították azokról a szabályokról, amiket a kémeknek a lebukás elkerülése érdekében be kell tartaniuk. “A beszervezés keretében konkretizálták, hogy miként maradhat rejtve, titokban, a nyilvánosság előtt palástolva az együttműkdödés. Ezeket a szabályokat Kovács Béla éveken át gyakorolta, folytatta” – mondta ki a volt jobbikos politikust a kémkedés vádja alól amúgy felmentő bíró.

Ezek közé a szabályok közé tartozott, hogy az egyes találkozók időpontját mindig személyesen, az utolsó találkozáskor beszélték meg. Ha esetleg Kovács a legközelebbi találkozóra nem tudott valamiért elmenni, akkor nem értesítette erről az orosz tartótisztjét, hanem a rá következő héten ugyanakkor és ugyanott találkoztak megint. Ha oda sem tudott valamiért eljutni Kovács, akkor kizárólag az orosz hírszerző jelentkezhetett be nála, szigorúan csak nyilvános telefonfülkéből hívhatta, és a meglehetősen rövid beszélgetés során nem derülhetett ki, hogy kik miről beszélnek, az pedig pláne nem, hogy mikor lesz a találkozó, amiről virágnyelven beszéltek. Telefonon csak a napot nevezték meg, a helyet és a pontos időpontot már tudták, mert azt korábban, még a beszervezéskor rögzítették. Kovácsnak ezenkívül volt olyan kommunikációs eszköze, amit veszélyhelyzet esetén használni tudott volna, illetve létezett egy e-mail cím, ahol üzenhetett – szintén csak virágnyelven.

Orosz tartótisztje, amikor a találkozókra ment, nem vitt magával mobiltelefont és úgynevezett önellenőrzést végzett. A bíró elmondta, hogy az önellenőrzés során az orosz hírszerző tiszt “hosszan bolyongott és próbálta kiszűrni”, hogy esetleg a magyar vagy más ország kémelhárítása nem figyeli-e a tevékenységét. Ugyanilyen önellenőrzésre Kovács is ki lett képezve.

Ez volt a forma. A tartalom arról szólt, hogy az egyes találkozókon – bevezető beszélgetést követően – az orosz tartótiszt egy papírlapot használva megfogalmazta azokat az orosz hírigényeket, amelyekről felvilágosítást kért Kovácstól

– mondta a bíró.

Az orosz hírszerző tiszt úgynevezett nyílt hírszerző tevékenységet folytatott. Ez azt jelentette, hogy akár az internetről, akár az újságoktól és személyes kapcsolatok révén is igyekezett olyan információkat szerezni, amelyek az orosz érdekeket szolgálták. A bíró példaként említette, hogy az oroszokat érdekelte a Gazprommal szembeni uniós eljárás, a Déli Áramlat kérdése, Ukrajna és az EU kapcsolata, az orosz vízumkérdés és egy sor másik aktualitás. Kovács minden esetben elmondta a véleményét ezekről, de nem kapott olyan feladatot, hogy bármilyen titkot fürkésszen ki ezekkel kapcsolatban. Ugyanakkor tudta, hogy a véleménye fontos Oroszországnak. A bíró szerint bár Kovács mindezzel segítette Oroszországot, de mivel titkos információkat nem adott át, ezért sem Magyarország, sem az Európai Unió érdekeit nem sértette. Ezért mentették fel kémkedés miatt, de közben kimondták, hogy az orosz hírszerzés beszervezte és ő pontosan tudta, hogy az oroszoknak segít. Ennek azért is van jelentősége, mert amióta kirobbant az ügy, Kovács azt hangoztatja, hogy soha semmilyen kapcsolatban nem állt semmilyen titkosszolgálattal.

Az indoklásban a bíró kitért arra, hogy igenis van jelentősége Kovács Béla előéletének, a múltjának, még ha a születéséig nem is kell visszamenni. A volt jobbikos 1976-ban a családjával együtt Japánba került, itt tartózkodása alatt ismerte meg orosz feleségét. A nyolcvanas években Leningrádban, később Moszkvában tanult. 1986 után rövid időre jött csak vissza Magyarországra, itt teljesített katonai szolgálatot, majd visszament a Szovjetunióba, a későbbi Oroszországba és csak 2003-ban tért vissza Magyarországra. Politikai tevékenységet sem Oroszországban, sem Magyarországban nem végzett eddig, “kereskedelmi tevékenységet” űzött a kétezres évek elején. Miután Magyarországra hazatért, rövid időn belül kapcsolatba került az akkor még törpepártnak számító Jobbikkal, aminek később a külügyi kabinetjét kezdte vezetni, majd szépen ívelt fel a szervezeten belüli karrierje, végül EP-képviselő lett belőle.

Máté Péter

Kovácsnál tényleg unortodox megoldást választottak

“Lett volna még mit dolgozni ezen az ügyön, ezt a Cégnél is jól tudták. Ezt az egészet felülről állították le, idő előtt” – így emlékezett vissza a hvg.hu-nak a Kovács Bélát és az ő tevékenységeit feltérképező titkosszolgálati műveletre egy, az akciókat mélységében ismerő forrás. A forrás a Cég alatt azt az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH) értette, ami alá a kémelhárítás is tartozik. Az AH feladata az idegen államoknak dolgozó, de Magyarországon tevékenykedő hírszerzők és ügynökök leleplezése.

Ezzel szemben Kovács az elsőfokú ítélet szóbeli indoklása szerint

nagyon is ismerte és elsajátította azokat a konspirációs technikákat, amiket a professzionális kémek alkalmaznak a munkájuk során.

A hvg.hu-nak egy, az ügyet közelről ismerő forrás ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ebből is látszik, Kovács nem egyszerű mezei informátor volt. Kovács az eljárás során azzal védekezett: nem tudta, hogy akivel találkozik, az hírszerző. Ennek nemcsak az mondott ellent, hogy maga a politikus is kémek által alkalmazott technikákat sajátított el, hanem minden más körülmény is, így például az, amiről és ahogyan beszélgetett a tartótisztjével.

Bár a kémkedés bűncselekmény, egy kém lebuktatása nem feltétlenül jár együtt az elfogásával, sőt, büntetőeljárás sem mindig indul a leleplezett kémek ellen. Számtalan más módja lehet annak, hogy egy kémet semlegesítsen a kémelhárítás. Van, amikor csak egyszerűen kiszorítják az országból (természetesen ez külföldi állampolgárok esetén jöhet szóba), de megesik, hogy “visszafordítják”, azaz a maguk oldalára állítják és így használják fel. És természetesen őrizetbe is vehetik, amikor az a cél, hogy a tettéért börtönt kapjon.

Kovács Béla esetében egy elég furcsa, nem szokványos megoldást választottak: 2014 tavaszán az AH feljelentette őt kémkedés gyanúja miatt, majd minderről beszámolt a kormánypárti Magyar Nemzet.

Stiller Ákos

A kémügy politikai kérdés

Csakhogy igazságtalan volna ezért a lépésért AH-t hibáztatni, mivel

a Kovács-ügy lezárásáról nem a Cégnél, hanem jó eséllyel a politikai vezetés magas, még az sem kizárt, hogy legmagasabb szintjén dönthettek.

Ebben semmi szokatlan nincs, a kémügyeknél a végső szót mindig a kormányzat berkein belül és nem a titkosszolgálatnál mondják ki. Ennek az az oka, hogy egy ilyen kényes ügy kihat a diplomáciára, az érintett ország vagy országokkal való kapcsolatokra is. Kétségtelen, hogy egy orosz kém lebuktatása súlyos következménnyel járhat. Moszkva válaszul magyar hírszerzőket utasíthat ki Oroszországból, súlyosabb, szélsőségesebb esetben akár a gázcsapok elzárásával is fenyegetőzhet vagy más módon élhet vissza az erőfölényével.

Nem tudni, milyen politikai megfontolás állhatott a döntés hátterében, de a volt jobbikos politikus ellen folytatott művelet hátterét ismerők szerint az akciót idő előtt állították le. Ráadásul az AH-tól olyan ügyészekhez került az ügy, akik forrásaink véleménye szerint tapasztalatlanok voltak kémügyekben. Az ügy egyik titkosszolgálati felelőse például egy kémregényt adott az egyik ügyésznek, hogy az illetőnek legyen lövése arról, miképpen működik a kémek világa.

Az időzítés árulkodó

A Kovács-ügyet mélységében ismerők szerint ha nem állították volna le a műveletet idő előtt, akkor maximum egy éven belül le tudták volna leplezni úgy a politikust, hogy a vád sziklaszilárd lábakon állhatott volna a bíróságon is. “Megfogni leginkább a konkrét megbízások átadásakor, megtárgyalásakor lehetett volna, tettenéréssel. Vagy egy jól megkoreografált provokációval” – magyarázta egy forrásunk, hozzátéve: Kovács tevékenysége alapvetően nem Magyarország ellen irányult, ezért is voltak érdekeltek a feldolgozásában a nyugati titkosszolgálatok. Utóbbiak azonban eléggé bizalmatlanok lettek a magyarokkal szemben, amikor látták, hogy 2014 tavaszán milyen megoldással iktatta ki Kovácsot a kormányzat.

Ez már csak azért is bizalomvesztéshez vezetett a nyugati társszervekkel szemben, mert elég egyértelmű volt, kinek kedvez a botrány időzítése: a kormánynak, amely így kampányeszközzé tehette a kémügyet és az oroszoknak, akiknek az emberük ellen idő előtt állították le az akciót. A Magyar Nemzet aligha véletlenül számolt be a feljelentésről éppen tíz nappal az EP-választások előtt, amelyet Kovács a Jobbik listájának harmadik helyéről várt. Beszédes, hogy

a Kovács-ügy után egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki az országból.

Kovács első tartótisztje még a “leleplezés” előtt visszament Oroszországba, míg annak az utódja is (akivel Szentendrén találkozott) csak később, önszántából hagyta el az országot. Forrásaink szerint a Budapesten ténykedő orosz hírszerzők elbízták magukat, azt érezhették ugyanis, nem fenyegeti őket veszély politikai oldalról – ez is a Kovács-ügy egyik negatív következménye.

A kémelhárítás berkein belül vallják, hogy ha Kovács ellen elég idejük lett volna dolgozni, akkor a művelet végén az oroszok európai bomlasztási modus operandiját lehetett volna feltárni, leleplezni és nyakon csípni azokat a közvetítőket is, akik Moszkvának dolgoznak. Azzal, hogy a kémelhárítókat nem hagyták kiteljesedni és nem vitték el addig az ügyet, amikor már Kovácsot és az orosz tartótisztjét tetten lehetett volna érni, "kukába dobták" az egész akciót. Mert azoknak a bizonyítékoknak a birtokában, amivel az ügyészség bíróságra vitte az ügyet, egy bíró nem is igen dönthetett volna másképpen, minthogy kimondta: íme egy beszervezett, kiképzett ember, aki nem kémkedett.