szerző:
Tetszett a cikk?

Százhúsz év második legrosszabb demográfiai eredményét hozta 2020. Összesen 139 549 magyar halt meg – ilyen magas szám sem volt már 21 éve –, és ez 9946-tal magasabb az egy évvel korábbinál. Az is látszik, hogy tavaly szeptemberben ugrottak meg igazán a halálozási számok.

Elkészült a Központi Statisztikai Hivatal a 2020-as demográfiai számok összesítésével. Ez már a végleges, az anyakönyvi hivatalok dokumentumai alapján készített adatsor, vagyis megbízhatóbb képet ad, mint a heti rendszerességgel közölt előzetes számok.

Ez alapján 2020-ban a természetes fogyás (vagyis a születések és a halálozások különbsége) 47 316 fő volt, 6906-tal több, mint egy évvel korábban. Ez 1900 óta, amióta vezetik a statisztikákat, a második legrosszabb adat.

A legrosszabb az 1999-es 48 565, abban az évben január-februárban és decemberben is volt influenzajárvány. Az eddigi második legrosszabb az 1998-as 43 569 volt.

Így az ország lakosságának becsült száma most 9 millió 722 ezer fő.

A halálozási oldal

2020-ban összesen 139 549 magyar halt meg – ez a legrosszabb halálozási mutató 1999 óta. Az 1993-as 150 244 fő megközelíthetetlen szomorú rekord, de akkor még 10,36 millió volt az ország népessége. Ha pedig lakosságarányosan nézzük (hiszen logikus, hogy a régi, több százezer fővel nagyobb népességben magasabb volt a halálesetek száma is), akkor a mostani ezer főre jutó 14,3 olyan magas arány, amilyennél magasabb csak 1993-ban, 1992-ben, előtte pedig még az 1920-as években volt.

2019-hez képest a halálozások száma 9946 fővel nőtt, miközben a koronavírusnak összesen 9667 áldozata volt december 31-ig. A kormánykommunikációban néha már pedzegették, hogy a 2019-hez képest mért halálozási többlet mond el igazán sokat a járványhelyzetről, de ha részleteire bontjuk az éves adatot, akkor rögtön látszik, hogy ez miért tévút. Az év három jól elkülöníthető részre oszlik.

1. Januárban és februárban 3632-vel kevesebben haltak meg, mint 2019 első két hónapjában. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű: ezúttal nem volt influenzajárvány.

2. Ideért a koronavírus első hulláma. A korábbi évekhez képest minimális halálozási többletet hozó március és április után azonban májustól augusztusig minden hónapban óriásit csökkent a halálozási szám, havonta több százzal kevesebben haltak meg, mint egy éve olyankor. Hogy ennek mi az oka, arról több elméletet is hallhattunk. Besegíthetett az, hogy a kórházi ágykiürítések miatt kevesebben haltak meg kórházi fertőzés miatt, a szigorúbb járványügyi szabályok más fertőzések terjedését is gátolhatták, sőt, még az is felmerült, hogy a több home office miatt kevesebb lehetett a közlekedési baleset. Sajnos ezeknek az elméleteknek egy a közös pontja: mivel a halálokokat most még nem közölte a KSH, csak találgatni tudunk, hogy igazak lehetnek-e.

3. Szeptemberben elkezdődött a járvány második hulláma, a halálozási számok pedig óriásit ugrottak. A novemberi volt a legrosszabb adat 2000 januárja óta. Ennél is furcsább volt az, hogy 2019-ről 2020-ra sokkal többel nőtt a halálozások száma, mint ahányan a hivatalos járványügyi tájékoztatás szerint a koronavírusba belehaltak. Szeptemberben 213, októberben 511, novemberben már 2121 fő volt a különbség. Decemberben az előzetes adatok alapján azt lehetett várni, hogy csökken ez a differencia, és végül valóban ez jött ki: miközben a hónapban 4690 áldozata volt a járványnak, a halálozások száma 4931-gyel nőtt.

Ennek a különbségnek is több magyarázata lehet:

  • valószínűleg voltak, akik a koronavírusba haltak bele, de nem jutottak el odáig, hogy leteszteljék őket,
  • lehettek, akiknek más betegségük volt, de az egészségügy leterheltsége miatt nem kapták meg időben a megfelelő kezelést,
  • és természetesen ha volt hiba a járványügyi adatszolgáltatásban, az is itt látszik meg.
Mit jelent a napi 80-100 haláleset?

Nehéz akkor értelmezni a számokat, amikor egyetlen halálokról, a koronavírusról naponta teszik közzé az adatokat, a többi betegségről pedig csak évente egyszer. Ha kontextusba akarjuk helyezni, mit jelent a napi 80-100 körüli haláleset, amiről most hírt adnak, úgy érdemes számolni: 2010 és 2019 között napi átlagban 90 halálos áldozata volt a ráknak, 72 a szívbetegségeknek, 34 az agyérbetegségeknek, 10 a májbetegségeknek, emellett 5 öngyilkosság és 2 halálos közlekedési baleset történt átlagosan naponta.

A 2020-as adatok a halálokokról még nem ismertek, az az előtti harminc év számai viszont igen, ez alapján azt tudjuk mondani: ha minden más betegség annyi áldozatot követelt tavaly is, mint az elmúlt évtizedek gyakorlatilag minden évében, akkor a koronavírus 2020-ban a negyedik leggyakoribb halálok volt a rák, a szívbetegségek és az agyérbetegségek után. Az év utolsó három hónapjában pedig nagyon valószínű, hogy a vezető halálok volt. Abban a három hónapban 8886-an haltak bele a koronavírusba, míg a rákba negyedéves átlagban körülbelül 8 ezren szoktak.

Az elmúlt évtizedek adataiban az is látszik, hogy egy influenzajárvány általában 4-6 ezer fővel növeli meg az éves halálozási számot, és körülbelül két hónapig tart. Tehát annak hasonló a mortalitási mutatója, mint a koronavírusnak, csak épp a coviddal ellentétben lehet tudni, hogy viszonylag hamar véget ér.

A születési oldal

A járvány miatt kevesebbet foglalkozunk ezzel, pedig nem szabad elfelejteni, hogy a kormány évek óta népesedéspolitikai reformot hirdet, és anyagilag támogatja a gyerekvállalást – már persze akkor, ha dolgozó szülőkről van szó. A mostani adatokon az látszik, hogy több év kudarcai után végre valami működik:

ha csodát nem is sikerült elérni, egész szép részeredményeket igen.

2020-ban 92 233 gyerek született, 3040-nel több, mint 2019-ben, ez a legmagasabb születésszám 2016 óta, ez előtt pedig utoljára 2009-ben volt efelett az éves szám (igaz, az előtt mindig ennél többen születtek). Ha lakosságarányosan nézzük, akkor is 2016 óta a legjobb mutató a mostani. Az is egyértelmű viszont, hogy a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-es teljes termékenységi arányszámtól rettenetesen messze vagyunk, 1,49-ről 1,55-re nőtt csak a mutató.

Ennyi év családtámogatásai és gazdasági fellendülése nem meglepő, hogy megtették a hatásukat, sokkal inkább az a kérdés, hogy egészen eddig miért nem volt a siker közelében sem a népesedéspolitika. Az addigi 88-90 ezresről 2014 és 2016 között 91-93 ezerre felugrott az éves születésszám, de mostanra látszik, hogy akkor csupán annyi történt, hogy a válság miatt elhalasztott gyerekvállalást pótolták sokan, amint egy kicsit egyenesbe jött a gazdaság. Utána viszont újabb esés következett, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is csökkent a születésszám, most először nem.

2020-ban tizenegy hónapig havi bontásban is szép volt, ami történt: januártól novemberig mindegyik hónapban többen születtek, mint 2019 azonos hónapjában, igaz, novemberben már csak 19-cel. Az, hogy decemberben 614-gyel a születésszám 2019 decemberéhez képest, nagyon nagy visszaesés, de egy kicsit csalóka: 2019-ben ilyenkor egy nagy kiugrás volt, ahhoz képest nehéz nagyot javítani. Pont ez lesz viszont az, amit a következő hónapokban érdemes lesz figyelni, a magasabb bázishoz képest milyen lesz a statisztika.

A nagy kérdés igazából itt az, hogy mi lesz ez után. A 2020-ban született gyerekek a decemberieket kivéve még akkor fogantak, amikor a gazdaság felfelé ívelő ágban volt, és szó sem volt járványról vagy recesszióról. Közgazdaságtani alapvetés, hogy ha válság van, akkor kevesebb gyerek születik, olyat viszont most először láthatunk a magyar gazdaságtörténetben, hogy egyszerre van válság és a gyerekvállalást támogató gazdaságpolitika.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!