Elhunyt Vitányi Iván, a Demokratikus Koalíció örökös és tiszteletbeli elnöke – közölte a DK hétfő délelőtt. Vitányi 96 éves korában távozott az élők sorából. A párt azt írta a közleményében, hogy a DK gondoskodni fog arról, hogy a szociáldemokrácia egyik hazai atyjának emlékét ápolják és megőrizzék.

Gyurcsány Ferenc pártelnök hosszú nekrológban emlékezett meg Vitányiról. Mint írta „túlzás nélkül kimondható: Vitányi Iván a legjobb, a legkiválóbb, a legnagyobb magyarok egyike volt. Halálának megrendítő ténye ezt immár történelmi távlatban teszi érvényes kijelentéssé.

"Ő most eltávozott közülünk, hogy amikor újra lesz magyar nemzet, annak panteonjába érkezzék meg, reméljük, nem sokára. Mert az ő egész élete a közössége, a hazája szolgálatában telt el” – írta.

Gyurcsány azt is hozzátette, a „személyiségét a lenyűgöző intellektus, az elképesztő tájékozottság és műveltség, a lankadatlan alkotóerő és tenni akarás, nem utolsó sorban pedig a makulátlan tisztesség jellemezte. Az idők során mindehhez olyan sokrétű és gazdag, évszázadon átívelő tapasztalat társult, ami egyedülállóvá tette őt a magyar közéletben. Egyedülállóvá, de korántsem magányossá. Hisz mindig csapatjátékos volt, a legkiválóbb, a legönzetlenebb. Ha valakire, őrá igaz: mindenki tisztelte és szerette. Nemcsak a barátai, de az ellenfelei is respektáltak mindig.”

Vitányi Iván protestáns értelmiségi család sarjaként született Debrecenben, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott filozófiát és esztétikát. Bartók hatására gimnazista korától népzenét tanult, maga is tett gyűjtő utakat, tagja volt a bartóki elveket a színjátszásba átültetni akaró Muharay Együttesnek.

1944-ben bekapcsolódott az egyetemistákból szerveződött Görgey-zászlóalj tevékenységébe, a Gestapo letartóztatta és megkínozta. A sopronkőhidai fegyházból, ahol Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt raboskodott, 1945 elején szabadult. Diplomáját 1950-ben szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol Lukács György tanítványa is volt.

1945-ben már meggyőződéses baloldaliként belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1953-ban csatlakozott a Nagy Imre-féle reformcsoporthoz, a Petőfi Kör üléseinek állandó résztvevője volt, az ’56-os forradalom alatt az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagjaként tevékenykedett.

Vitányi Iván: "Ismét kisebbségben vagyunk. De szeretnénk tisztességben is lenni"

Vitányi Ivánnal, a 2021. szeptember 6-án elhunyt politikussal, közéleti személyiséggel a HVG 1991. március 23-án készített portréinterjút. Ezt közöljük most újra, változtatás nélkül.

A forradalom leverése után nem csatlakozott az MSZMP-hez. Másfél évig nem kapott állást, kitanulta az esztergályos szakmát. 1958-tól visszailleszkedhetett az értelmiségi pályára, előbb a Muzsika, 1964-től 1972-ig pedig a Valóság című folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője volt. 1972-ben a Népművelési Intézet igazgatójává nevezték ki, akkor lépett be újra a Pártba, így taníthatott az ELTE szociológiai tanszékén is. 1980-tól a Művelődéskutatási Intézet igazgatója, 1986-ban az Országos Közművelődési Központ főigazgatója lett.

A 1989-es rendszerváltás előtt az általa igazgatott népművelési intézetben irodát és adminisztrációt biztosított a demokratikus rendszerváltásért dolgozó ellenzékieknek: az alagsorban az MDF kapott helyett, a középső szinten az Új Márciusi Front, a felső szinten a Szabad Kezdeményezések Hálózata.

1988-ban ő maga is az Új Márciusi Front egyik alapítója és szervezője. 1989-ben a Magyar Szocialista Pár alapító tagja, 1990 és 1996 között az országos választmány elnöke. 1993 és 1995 között a Demokratikus Charta egyik szóvivője. 1990 és 2014 között országgyűlési képviselő. 2010-ben csatlakozott a Demokratikus Koalíció Platformhoz, s amikor a platform 2011-ben Demokratikus Koalíció néven önálló párttá alakult, az egyes számú párttagkönyvet kapta meg.