Nyílt levelet írt Schmidt Mária Timothy Garton Ash brit történésznek, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányokkal foglalkozó professzorának, miután az úgy fogalmazott a lapunkban megjelent interjúban, hogy

„Európa nem fogja örökké etetni azt, aki a kezébe harap, szembemegy az európai alapértékekkel, miközben eurómilliárdokat tesz zsebre”.

Timothy Garton Ash: Orbán a legbefolyásosabb magyar vezető a modern európai történelemben

Timothy Garton Ash brit történész, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányokkal foglalkozó professzora évtizedek óta kutatja Közép-Európa történetét. 2005-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. A hvg360-nak adott interjúban elmondta miért gondolja úgy, hogy Európa 10 éve visszafelé halad és miért lát mégis lehetőséget a félig lebontott kelet-európai demokráciák restaurációjára.

„Ön mégis kinek képzeli magát? Miért ír, nyilatkozik és beszél újra meg újra a magyar politikáról Magánvéleményét fejti ki, vagy fizetett Soros-lobbistaként szólal meg?” – nyitotta írását Schmidt, majd úgy folytatta: „Ideje lenne tisztázni a beszédhelyzetét, hogy mindenki láthassa, miért tekinti Önt egyfajta orákulumnak a nemzetközi neomarxista ballib média, lásd még: független, objektív. Persze tudjuk, hogy mindet Soros finanszírozza azért, hogy a nyílt társadalom fedőnevű birodalmi projektet szolgálják. Ez a közös nevező a sorosista, globálmarxista Guardian-nel is, aminek Ön, Ash, az egyik újságírója. Újságírója. Vagyis, Ön már rég nem komoly tudós, még csak nem is egy különösebben érzékeny elemző. Térségünket sem ismeri már valami jól.”

Azt is felrótta a professzornak, hogy nem beszél, nem olvas magyarul, „mégis visszatérően kritizálja Orbánt és Magyarországot. Sőt, külföldi beavatkozást követel a magyar belügyekbe”.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója hozzátette, hogy Ash szerinte „jellegzetes oxbridge boy, akinek teljesítménye ugyan egyre szerényebb, elitizmusa és arca viszont egyre csak nő”.

A professzort a „globális, birodalomépítő erők tipikus kijárói” egyikének is nevezte Schmidt, „aki ahelyett, hogy tudóshoz illően, szerényen kérdezne, és megpróbálná megérteni a folyamatokat, felelősségre von, követelőzik és fenyegetőzik. Jellegzetes liberális internacionalista hozzáállás ez, amit az különböztet meg az egykori szovjet internacionalizmustól, hogy az ottani hatalomgyakorlók nem a szovjet újságírókkal üzengettek és igazítottak el bennünket”.