Nem Alaptörvény-ellenes az egészségügyi dolgozók kötelező oltása. Az Alkotmánybíróság Juhász Miklós vezette tanácsa azért utasította el az erre vonatkozó panaszokat, mert a társadalom egészének védelmében nem tartja aránytalannak az érintett egészségügyi dolgozók jogainak korlátozását.

A panaszos magánszemélyek azzal érveltek, hogy a kötelező oltás sérti az emberi méltósághoz, a testi és lelki egészséghez, az egészséget, biztonságot és méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez való alapjogukat. Egyik szerint az állam „visszaélésszerűen kényszeríti az egészségügyben dolgozó munkavállalókat a védőoltás felvételére, azzal a céllal, hogy az átoltottsági statisztikát növelje”, miközben a gyorsan kifejlesztett oltóanyagok közép- és hosszú távú mellékhatásai ismeretlenek. A másik panaszos úgy fogalmazott, hogy mivel a hatások teljeskörűen nem ismertek, az oltás az azt felvevők életét, egészségét veszélyeztetheti, „arra pedig senkit nem lehet kötelezni, hogy emberkísérletben vegyen részt”. Az állásvesztést aránytanul súlyos büntetésnek tartották a beadványok írói.

Az Ab ugyanezen tanácsa már korábban kimondta, hogy különleges jogrend idején a jogalkotó hozhat olyan rendkívüli intézkedéseket, amelyek ideiglenesen valamely alapjog gyakorlásának teljes felfüggesztésével járnak, ezért nem jelent Alaptörvény-ellenes korlátozást, ha a be nem oltott emberek bizonyos helyekre nem mehetnek, bizonyos eseményeken nem vehetnek részt, bizonyos jogaikat nem gyakorolhatják.

Most ezt a gondolatmenetet folytatta az öt alkotmánybíró: akik az oltást beadatják, hozzájárulnak nemcsak a saját, hanem szűkebb közösségük, a társadalom többi tagjának egészségének megőrzéséhez. „Minderre figyelemmel nem állapítható meg érdemi összefüggés a támadott szabályozás és az emberi méltósághoz való jog között”.

Az állam felelős a lakosság egészségi állapotáért, ezért „az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a foglalkoztatottak kötelező védőoltásának elrendelésének legitim céljaként ismeri el az Alaptörvény II. cikke által garantált élethez és egészséghez való jog (…) érvényesítését, a koronavírus-járvány egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásainak csökkentését, kiemelten az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését és a betegellátás biztonságát (…). Az indítványozók sem hivatkoztak a járvány leküzdésének más olyan formájának létezésére, amely az oltási programhoz mérhető hatékonysággal bírna és a betegekkel való személyes kapcsolatot igénylő egészségügyi tevékenységek körében alkalmazható lenne.”

A határozat indoklása megjegyzi, hogy a foglalkoztatási korlátok időlegesek, bár kétségtelen, hogy hatásuk túlnyúlhat a támadott kormányrendelet időbeli hatályán. Az Alkotmánybíróság végül is arra a következtetésre jutott, hogy „az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban állnak egymással”.

Ami az Alaptörvényben tiltott „emberkísérlet” vádját illeti, az Ab hangsúlyozta: nincs hatásköre tudományos kérdések elbírálására, de mivel „a ma meghatározó tudományos világkép alapján a WHO és más globális intézmények, szerveződések kampányt folytatnak a minél szélesebb körű vakcináció érdekében, mert az oltás alkalmas arra, hogy a járványt megfékezze”, a magyar jogalkotás pedig ehhez alkalmazkodik, „nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a koronavírus elleni oltási program az Alaptörvény III. cikk (2) bekezdés szerinti ’kísérletnek’ minősülne, ekképpen az ehhez kapcsolódó abszolút tilalom megsértése sem állapítható meg.”

Ezért a panaszokat az Ab elutasította.