Az emberek legtöbbje vagy cenzorként tekint rá, vagy nem érti, miért turkál a posztjai között. Záborszky Ede az AFP újságírója és az egyetlen olyan magyar tényellenőr, akinek az a dolga, hogy a Facebookon megjelenő tartalmak eredetét, kontextusát ellenőrizze, és ha az hamis, vagy hiányos, akkor erre felhívja a figyelmet. „A nulladik ponton érdemes tisztázni, hogy mi semmilyen módon nem veszünk rész a Facebook moderációjában. Nem korlátozunk embereket, nem törlünk bejegyzéseket, nem vagyunk a Facebook alkalmazottai. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a Facebook az ügyfelünk” – mondta a hvg.hu kérdésére Záborszky. (IDE JÖHETNE AZ, HOGY MIÓTA DOLGOZIK EZZEL, HOGYAN TALÁLTA MEG A MUNKA, MIÉRT ÉPPEN Ő. SZÓVAL A SZEMÉLYES SZTORIJA.)

„Ez teljes mértékben egy újságírói munka” – jelentette ki – „kiválasztok egy témát, leadom a szerkesztőnek és ha megvan a pitch (A MICSODA?), akkor megírom. Kiválasztunk egy jól cáfolható állítást és írunk egy kimerítő cáfolatot, ezt pedig azokhoz a Facebook-bejegyzésekhez csatoljuk, amik tartalmazták az adott állítást”.

Az AFP tényellenőrei többféle kategóriába osztják a hozzájuk befutó, vagyis valaki által jelentett tartalmakat, cikkeket: teljesen hamis, részben hamis, vagy hiányzó kontextussal „bíró”. Más kérdés, teszi hozzá Záborszky, hogy többen hamis hírként egyszerűen olyan posztokat jelentenek fel, amellyekkel nem értenek egyet.

Ha viszont egy bejegyzés tartalma valóban hamis, és a tényellenőrök cáfolatot írnak róla, az több következménnyel is jár az eredeti posztra nézve: megjelenik rajta egy banner, amely az eredeti szöveg megjelenítése előtt felhívja a figyelmet annak valótlan, vagy részben valótlan mivoltára, adott esetben korlátozza annak elérését is, vagyis eléri azt, hogy a közösségi oldal algoritmusa kevesebb embernek és ritkábban mutassa a tartalmat. A cáfolat megjelenéséről és elhelyezéséről pedig értesítést kap az eredeti poszt szerzője és a poszt megosztói is.

Az eredeti posztot tehát a tényellenőrök nem távolítják el, Záborszkyék tehát nem cenzorkodnak. Az csak akkor tűnik el, ha az eredeti szerzője törli. Egyébként a tényellenőrök cáfolata ellen fellebbezni is lehet, igaz, erre Záborszky példát még nem látott.

Szigorú szabályok vonatkoznak viszont arra, hogy a tényellenőrök mivel foglalkozhatnak munkájuk során és mit kell kerülniük, véleményekre például egyáltalán nem írhatnak cáfolatot. A Facebook ráadásul egy plusz szabályt is bedobott: a politikusok és közéleti személyiségek posztjai is tabunak számítanak. Záborszky szerint a Facebook azért döntött így, mert a felhasználókra bízzák a döntést, hogy elhiszik-e az adott állítást. „Ha egy politikus például kiírja, hogy nem hisz a koronavírusban, akkor ez több szempontból is kiesik” – magyarázta – „egyrészt azért, mert az, hogy ki miben hisz, egyéni dolog, a másik, hogy politikus”. (BOCS, EZT AZÉRT EMELTEM KI, MERT SZERETNÉM SZEMLÉLTETNI, MILYEN AZ, AMIKOR AZ EREDETI MONDATOT TELJESEN FELESLEGES BETŰ SZERINT BEIDÉZNI, MERT OLYAN PONGYOLA A MEGFOGALMAZÁS, HOGY CSAK RONT A CIKK MINŐSÉGÉN.)

A politikusok ferdítéseiről tehát legfeljebb mint újságíró írhat cikket a saját AFP-s portálra, és ez a politikus posztjának megjelenését nem fogja befolyásolni. Egyedül akkor jelenhet meg a politikus hírfolyamában figyelmeztető banner, ha ő maga olyan posztot oszt meg, amelyet már megjelöltek hamis információként.

Azonban az örök vita, hogy mi minősül ténynek és mi véleménynek. ("AZ ÖRÖK VITA, HOGY" - EZ MEG EGY ÖRÖK KÖZHELY, NE ÍRJUNK BELE ILYET.) Záborszky szerint „érdemes abból a szempontból megközelíteni ezt, hogy ha valami számokkal leírható, az jó kiindulási pont”. (EZEK UTÁN HOZUNK EGY PÉLDÁT, AMELYNEK NINCS KÖZE A SZÁMOKHOZ.) Példaként erre az ősszel kitört Kanári-szigeteki vulkán esetét hozta, amikor több olyan álhír is elkezdett terjedni a Facebook felületén, hogy a vulkánból áramló gázok mérgezők. A tényellenőrnek ilyenkor nincs más dolga, mint tudományos szempontból, mégis közérthetően cáfolni az állítást. „Ezzel szemben egy vélemény teljesen más. Gyakori, hogy a politikusok, vagy a politika vonzáskörzetébe tartozó emberek egyike legkommunistázza a másikat. De ki minősül kommunistának? Aki Marx tanait követi, vagy aki tagja a kommunista pártnak? Ez képlékeny dolog” – részletezte Záborszky.

Hasonlóan nehézkesnek írta le a jóslatok esetét is: „ez olyan, minthogy valaki azt mondja, hogy ha XY hatalomra kerül, akkor csődbe fogja vinni az országot. Ez lehetséges, azonban a mi eszközeinkkel lehetetlen bebizonyítani, hogy nem így van”. Hasonlóként értékelte a kormányközeli médiában nemrégiben felfutó állítást is, miszerint az egyik ellenzéki képviselő kém. „Ez megint egy olyan dolog, hogy ha valaki egy titkosszolgálatnak dolgozik, akkor ugyan meg lehet tenni, hogy megkérdezzük a titkkosszolgálatot, de nyilván azt mondanák akkor is, ha így lenne, hogy nem az. Ez az a pont, ahol nagyon beszűkül, hogy mivel tudunk foglalkozni és mivel nem. Nem kezdünk bele olyanba, amit nem tudunk egyértelműen megcáfolni”. (EZT SZINTÉN FELESLEGES VOLT SZÓ SZERINT IDÉZNI. ÍRJUK ÁT MAGYARRA A SAJÁT SZAVAINKKAL.)

A médiában megjelenő cikkek viszont – a politikusok posztjaival ellentétben – nem minősülnek ingoványos terepnek. Az online médiumok forgalmuk jelentős hányadát a közösségi oldalakról szerzik cikkeik megosztásával, azonban ha a megosztott anyagok tartalma hamis, akkor lehetséges, hogy banner kerül arra a posztra, amiben a hírportál megosztotta azt. „Amit egy bejegyzésben létre tud hozni a felhasználó, legyen az egy megosztott link, szöveg, kép, videó, az mind kaphat bannert” – magyarázta Záborszky.

Bár a magyar médiában ritka, hogy bármelyik lap is bannert kapjon, a tényellenőr elmondása szerint előfordult már, ráadásul egy olyan lappal, ami nyomtatott formában is megjelenik. Mint mondta, a Hihetetlen magazinnál fordult elő, hogy posztjukat meg kellett jelölniük hamis információk terjesztése miatt.

„Két dolgot veszünk igazából figyelembe a témák kiválasztásakor” – fejtette ki Záborszky – „ilyen, hogy mennyire veszélyes a megosztott tartalom, ha például potenciálisan valaki önmagában és másokban kárt okoz, akkor az prioritást élvez, ezért dominálnak nagyon a koronavírussal kapcsolatos tévinformációk, hiszen ezekkel nyilvánvaló veszélynek teszi ki magát az ember. A másik szempont, hogy mekkora a tartalom elérése. Jellemzően azok a tartalmak, amiket mi szoktunk ellenőrizni a két-háromezer és a harmincezer megosztás között vannak, azonban volt olyan, ami hatvanezer fölött volt, vagyis a magyar lakosság egy kimutatható százaléka megosztotta azt a videót”. (HAT SOROS IDÉZET TOKKAL-VONÓVAL. EZT VEDD LÉGYSZÍVES RÖVIDEBBRE, LEGJOBB, HA NEM SZÓ SZERINT IDÉZED, HANEM FRAPPÁNSAN LERÖVIDÍTED.)

Záborszky elmondása szerint folyamatos törekvése az AFP tényellenőreinek, hogy úgy írják meg cáfolataikat, hogy ne csupán magát a cáfolatot, hanem az ahhoz vezető folyamatot is bemutassák. „Ha azt mondom, hogy valamit a Google Térképen találtam, akkor azt próbálom levezetni. Ha valaki ennek hatására hajlandó annyit áldozni, hogy elolvassa a cikkemet, akkor lássa, hogy ezen a folyamaton ő maga is végig tudott volna menni. Nyilván ennek vannak olyan részei – például a forrásokkal való kapcsolatfelvétel: egy átlagember nyilván nem fog az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) kapcsolatba lépni – de amennyire lehet, fontos megmutatni, hogy semmilyen titkos eszközünk nincsen. Ha megnézi bárki a cikkeinket, akkor látszik rajtuk, hogy a mindenki által elérhető felületeket használjuk”. (EZ FONTOS SZÖVEG, DE MEGINT TÚLZÁSNAK ÉRZEM, HOGY SZINTE EGY EGÉSZ BEKEZDÉST ÉRŐ IDÉZETET HELYEZÜNK EL IDE A SAJÁT MEGFOGALMAZÁSUNK HELYETT.)

„Ezért is van, hogy több kritikus levél is szokott érkezni, jellemzően azzal a felütéssel, hogy „mit tudjátok ti, hogy ez hogy van”. Nyilván mi nem tudjuk, szintén csak a kutatói munkát tudjuk elvégezni és bemutatni. Ha van egy csontkovács Philadelphiából, aki azt mondja, hogy az oltások megölnek, de több vezető orvos – akinek tényleg ez a szakmája – azt mondja, hogy ez nem igaz, utóbbiaknak adunk igazat” – mondta Záborszky.

Az AFP tényellenőre szerint az átlagemberek velük szemben megjelenő kritikáit legfőképpen az okozza, hogy a cáfolatot többen a privátszférájuk megsértéseként élik meg, hiába osztja tovább posztjait adott esetben több tízezer felhasználó. „Az ember valahogy úgy képzeli a Facebook-falát, mint a hálószobáját, zárt, privát területnek, de itt nyilvános bejegyzésekről van szó. Így nem jó az analógia, ahogyan gondolnak rá” – fűzte hozzá.

A CIKKET MÉG SZERETNÉM KIEGÉSZÍTTETNI, ÍGY NAGYON SZÁRAZ, SEMMI SZEMÉLYES NINCS BENNE, OLYAN, MINT EGY KÉZIKÖNYV FACEBOOK-TÉNYELLENŐRÖKNEK. KICSIT MINTHA EGY GÉPPEL INTERJÚZTUNK VOLNA. SEMMI ÉRZELEM NINCS BENNE, MIKÖZBEN ARRÓL BESZÉL, HOGY MÁSOKBAN MILYEN ERŐS ÉRZELMEKET GENERÁL A MUNKÁJUK.

A CIKKBEN SEMMI NEM SZEREPEL ARRÓL, HOGY EZ A CSÁVÓ MAGYARKÉNT HOGYAN KERÜLT EBBE A HELYZETBE HOL TANULT, HOL KEZDETT ÚJSÁGÍRNI, HOGY KERÜLT A STÁBBA. MIT CSINÁL. MIT SZÁMÍT A MUNKÁJÁBAN, HOGY MAGYAR. VANNAK-E MAGYARORSZÁGI CIKKEK, PORTÁLOK, AMELYEKNEK AZ ÁLHÍREIT FOLYAMATOSAN FIGYELNIE KELL.

NINCSENEK BENNE OLYAN PÉLDÁK, AMELYEK IGAZÁN KÖZEL HOZZÁK A CSÁVÓ MUNKÁJÁT. PL. MIT TENNE, HA EGY DK-KÖZELI PORTÁL HOZNÁ LE, HOGY ORBÁNT GRAZBAN KEZELTÉK, ÉS MENNYIBEN MÁS AZ, HOGY EZT MÁRKI-ZAY MONDTA? HOGYAN NYÚLNA EGY ILYEN TÉMÁHOZ, HA TALÁLKOZNA VELE?

AZT MUSZÁJ LENNE LÁTNOD, HOGY A CSÁVÓ SZÖVEGE LEÍRVA (PLÁNE SZÓ SZERINT LEÍRVA) NEM JÓ MINŐSÉGŰ SZÖVEG, ÉS ELÉG UNALMAS. SZÓVAL NEM ÉRZEM A KÉNYSZERT ARRA, HOGY FOLYAMATOSAN SZÓ SZERINT, HOSSZAN IDÉZZÜK. EZ INKÁBB AKKOR INDOKOLT, AMIKOR VALAKI NAGYON LÉNYEGES, VAGY FRAPPÁNS DOLGOKAT MOND.

SZÓVAL EZT MÉG KICSIT TURBÓZNI KELL, HOGY NE LEGYEN KIHAGYOTT ZICCER, MERT A TÉMA AMÚGY JÓ, ÉS ELVILEG AZ ALANY IS.

(A CÍM SZTEM AMÚGY TÚL ÁLTALÁNOS, NYILVÁN, HA LENNE BENNE FRAPPÁNS MONDÁS, AKKOR AZ JÖHETNE, DE EGYELŐRE NINCS BENNE.)