Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Minek mennénk vissza? – sóhajt egy nő a záhonyi művelődési házban. – Odahaza nincs munka, csak szegénység és szomorúság. Talán még itt is jobb”. Fia is csak annyit tud: munkát keres, hogy eltartsa a családját. A nő fiával, annak feleségével és tinédzserkorú gyerekükkel érkezett Ukrajnából az épületben kialakított rögtönzött menekültszállásra, ahol nagyjából hetven ember töltötte az éjszakát, köztük rengeteg gyerek, fiatalkorú, de itt is felbukkantak olyanok, akik kifejezetten azért jöttek át a határon, hogy a kényszersorozás elől meneküljenek.
A záhonyi művelődési házba elsősorban azok jöttek, akiknek nincs autójuk, ők vonattal érkeztek. Az állomás mindössze pár száz méterre van ideiglenes otthonuktól.
A vasútállomáson is családok várnak hozzátartozóikra, a legtöbbeknek azonban csalódniuk kellett a nem sokkal tíz óra után érkező csapi vonatnál: a szerelvény utasai szerint az ukrán oldalon már nem adnak el jegyeket a katonakorú férfiaknak, vagyis azoknak, akik 16 és 60 év között vannak. Sőt, az egyik utas szerint a férfiakat már az ukrán vasútállomások területére sem engedik be a hatóságok.
A művelődési házat látványosan nem arra tervezték, hogy embereket szállásoljanak el benne, bár a záhonyiak egyelőre megbirkóznak a feladattal. A polgármester csütörtökön este a Facebookon kérte a helyi lakosok segítségét a menekültek elhelyezésében, sokan pedig azonnal ugrottak: matracokat, ágyneműket, és rengeteg élelmiszert a helyiek adták össze a rászorulóknak.
Akad olyan segítő is, aki nem élelmet, hanem fertőtlenítőszert hozott, ugyanis a művelődési házban korlátozottak a lehetőségek a mosakodásra. Azt azonban a helyiek sem tudják megmondani, hogy mi a következő lépés: nem látszik, hogy az állam érdemben segítene rajtuk, csupán az a néhány rendőr és polgárőr jelenik meg – viszont ők folyamatosan –, akik biztosítják az alapvető rendet.
A rendőrök pedig szolidárisak: minden Magyarországra menekülő arról számolt be, hogy míg kilépéskor az ukránok volt, hogy kukacoskodtak velük, magyar oldalon ez sem a határnál, sem az országban nem volt jellemző. Kérik tőlük a papírjaikat, de a csomagokat nem nézik át, őket – elmondásuk szerint – feleslegesen nem vegzálják.
A teljes kilátástalanság mellett azonban akadt olyan menekülő is, aki legalább pár napra előre tudja, hogy mit csinál: van, aki nem csak Budapestig tervez, hanem Ausztriába, Németországba szeretne eljutni dolgozni.
A legtöbben a menekültszálláson lévők közül azonban nem ilyen szerencsések: két olyan, többgyermekes családdal is szót tudtunk váltani, akiknek fogalmuk sincs arról, mihez fognak kezdeni. Egyet tudnak csupán: visszamenni Ukrajnába nem akarnak.
Egy férfi azonban látványosan aggódott, amikor a fotósunkat látta: ő attól tart, ha az ukrán hatóságok meglátják, hogy elmenekült a sorkatonaság elől, családján torolhatják ezt meg.
Az orosz–ukrán konfliktusról folyamatos közvetítésben számolunk be:
Az orosz erők Kijev körbezárására készülhetnek, a Nyugat óvatosan büntet - az ukrajnai háború percről percre
Aligha fér kétség hozzá csaknem egy nappal azután, hogy Vlagyimir Putyin parancsára orosz csapatok indítottak támadást Ukrajna ellen: a Kreml célja nemcsak Kijev megtörése, hanem egyenesen annak bevétele is. Közben az Egyesült Államok, az Európai Unió és Nagy-Britannia is szankciókat jelentett be Oroszországgal szemben, de a nagyon kemény, nagyon fájdalmas döntések elmaradtak, jobb esetben késnek.
