Van egy körülbelül 12 éves Halott Pénz-szám, amelyben azt rappeli Marsalkó Dávid Magyarországról, hogy

itt mindenki utál mindenkit / és mindenki utálja, hogy utálat marad majd csak utánad.

Körülbelül ezekkel a sorokkal lehetne összefoglalni a Policy Solutions legfrissebb tanulmányát is, amelyben azt vizsgálták, mennyire megosztott és távolodott el egymástól (azaz polarizált) a magyar társadalom a választói magatartás mentén.

Az eredményt tekintve senkit nem érhet meglepetés, aki az elmúlt 12 évben élt akárcsak egy kicsit is Magyarországon, és legalább érintőlegesen foglalkozott a hírekkel és a politikai közélettel – a részletek azonban eggyel izgalmasabbak annál, minthogy Magyarországot átszőtte a gyűlölet. Mondjuk a párhuzamos valóságokról önmagában jól árulkodik az is, hogy ezen a héten a kormányközeli káderképző MCC éppen arról közölt kutatást, hogy sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak vagyunk, mint a nyugati társadalmak (igaz, mindezt egy szinte irreleváns kutatási kérdéssel mérték fel).

Pártpolitikai attitűdök: egymást kevésbé utáljuk, mint egymás politikusait

Az MCC „bebizonyította": a nyugatiaknál jóval nyitottabb nemzet a magyar

A kormányközeli káderinkubátor kutatása szerint nincs igaza a külföldi sajtónak, amely azt állítja, hogy nem vagyunk elfogadóak.

A választások után talán nem meglepő a kutatás indítóállítása, miszerint Magyarországon jóval többen vannak magukat a jobboldalinak (44%) és konzervatívnak (41%) vallók, mint a baloldaliak (22%) és a liberálisok (25%),

arra azonban felhívják a figyelmet: a magyarok harmada szélsőségesnek tekinthető a politikai skálán.

A tabu- és mainstreamdöntögető populista rendszerekben, mint az Orbán-rezsim, az efféle eredmények borítékolhatók, ahogy az a jelenség is, hogy a pártnélküliek nagy része ideológiailag otthontalan centrista, és körükben a legalacsonyabb a politikai érdeklődés is (mindössze 21 százalék, a pártpolitizálóknál ez háromszoros).

Ebből kifolyólag logikusan rajzolódik ki az is, hogy Magyarországon a politikai hovatartozás erős identitásképző is, a szektásodást pedig a táborok kölcsönös megvetése segíti elő. A kutatók ezt egy úgynevezett érzelmi hőmérőn tudják rögzíteni, amelyen a 0 a teljes ellenszenvet, az 50 a semleges érzést, a 100 pedig a legpozitívabb megítélést jelenti.

Bár a választásokat követően 4-9 százalékkal nőttek a pozitív irányba az egymás politikusaival és szavazóival kapcsolatos érzések, alapvetően elmondható, hogy a magyarok rendkívüli módon elutasítják egymást a politikai beállítottságuk alapján;

az ellenzékiek pedig jobban utálják a kormánypártiakat, mint fordítva.

Míg a fideszesek 35 pontot adtak az ellentábor politikusainak és 41-et a rájuk szavazókra, az ellenzékiek mindössze 27 egységre méltatták a kormánypárti politikusokat, és 34-re a Fidesz-tábort. Az tehát egyértelmű, hogy a politikusokat jobban utálják az emberek a másik oldalon, mint a rájuk szavazókat, de a kép így is kellően borús. Érdekesség, hogy egy hasonló, az Egyesült Államokban elvégzett kutatás szerint az USA-ban ennél sokkal ellenségesebbek egymással a táborok – bár ha belegondolunk abba, milyen irányba viszik a republikánusok a közbeszédet, talán nem meglepő.

(Ál)szent háború: Orbánnal indult el a populista influenszer-fesztivál

Amerika és Magyarország még mindig azt hiszi, hogy tart a populista hullám, amely egykor Donald Trumpot, Jair Bolsonarót és a Brexitet a nyakunkra hozta a 2010-es évek közepén. Az Alapjogokért Központ szervezésében pedig érkezik egy rendezvény, amely tovább erősíti a magát konzervatívnak és polgárinak valló radikális jobboldalt abban a hitében, hogy a világ célja a törékeny fehér férfiakat elpusztítása.

Mindezek ellenére nem a politikai hovatartozás, sokkal inkább a vallás, a származás és a szexuális orientáció az, amely mentén kimondottan diszkriminatívak a magyarok. Az erre általánosan alkalmazott kérdés, hogy hogyan reagálnának az emberek, ha a szomszédjukba egy valamilyen meghatározott csoporthoz tartozó család költözne. A magyar társadalomra, pártpreferenciától függetlenül igaz, hogy

az emberek egyharmadát zavarná egy ukrán menekült család és egy homoszexuális pár, felét irritálná egy roma család, többségét pedig bosszantaná egy muzulmán szomszéd.

A muszlimokkal szemben nem meglepő módon a fideszesek és a Mi Hazánk-osok a legelutasítóbbak; előbbiek 63 százaléka, utóbbiak hattizede venné rosszul ha muzulmán lenne az új szomszédja. Ez az arány még az ellenzékieknél is 51 százalékos, egyedül a párt nélkülieknél vannak kevesebben az ellenszenvezők, köztük is alig (43 százalék).

A borítékolható eredmények közé tartozik az is, hogy a Mi Hazánk szavazóinak 62 százalékát bosszantaná egy roma szomszéd, míg ez az arány mind az összellenzék, mind a Fidesz támogatóinál 50 százalék körüli. A párt nélküliek itt is a legtoleránsabbak, alig több mint egyharmaduk elutasító.

A leginkább homofób választók egyébként a Fideszhez tartoznak, az ukránokat pedig a Mi Hazánk támogatói vetnék meg a leginkább szomszédként. A kutatók megmérték az oltatlanokkal kapcsolatos attitűdöket is; őket a fideszesek látnák a legkevésbé szívesen (21 százalék).

Az ellenzékiek közel egyharmadát zavarná egyébként egy fideszes szomszéd is (fordítva ez az arány 19 százalék). Érdekesség, hogy a Mi Hazánk -zavazókat mind a fideszesek, mind az ellenzékiek szívesebben látnák a szomszédban.

Mindenki agymosott!

Nemcsak számszerűen, hanem szavak terén sincsenek jó véleménnyel egymásról a táborok. Egészen pontosan:

ha egy szóval kell jellemezni, jobb- és baloldal agymosottnak tartja egymást, a Mi Hazánknak pedig az agresszív jelző jut.

Az összellenzékiek 63 százaléka tartja agymosottnak a fideszeseket, de a képmutató és agresszív szót is több mint egyharmaduk aggatná rájuk – ellentétben a jószándékú, az intelligens és a nyitott gondolkozású jelzővel.

A Fidesz-szavazók sem hagyják annyiban a dolgot, igaz, itt is kirajzolódik, hogy ők kevésbé ellenségesek a másik oldallal szemben, mint fordítva. A kormány támogatói szintén a negatív konnotációjú szavakkal illetnék leginkább az egyesült ellenzékieket, 49 százalékuk pedig konkrétan agymosottnak tartja őket.

A külön utat a Mi Hazánk képviseli – róluk leginkább azt gondolják, hogy agresszívak, érdekes módon viszont a második legtöbbet rájuk használt szó pozitív kicsengésű: intelligensek.

Ezek az attitűdök pedig a mindennapokba is beszivárognak: a megkérdezettek egyötöde tiltott már le ismerőst a közösségi médián politikai nézetei miatt, egyhatoda pedig komolyan összeveszett valamelyik közeli hozzátartozójával. Az ellenzékieknél utóbbi arány 20 százalékos, ismét aláhúzva, hogy kritikusabban érintkeznek az ellenkező politikai véleményekkel.

Politikai kérdés az is, mit gondolunk Putyinról, a gazdaságról és a demokráciáról

Az eddig érzékelt pártpreferenciákhoz hozzáadódik a sajtó is; a valóságról alkotott képeket nagyban meghatározza az is, hogy a független újságokat olvasók más világgal találkoznak, mint a kormánypárti sajtót fogyasztók.

Arról, hogy ez mennyire igaz, szinte napról napra foglalkozunk a hvg.hu hasábjain, éppen ezért csak bullet pointokba szedve mutatnánk be a felmérés eredményeit (az egyszerűség kedvéért a Mi Hazánkkal külön nem foglalkozunk):

• A fideszesek 79 százaléka szerint szabadok és tisztességesek a választások, az ellenzékieknél ez az arány 36 százalék.
• A kormánypárt támogatóinak 72 százaléka véli úgy, hogy bárki hozzáférhet megbízható információhoz. A másik oldalon ez az adat 33 százalék.
• A NER támogatóinak is jelentős hányada, 42 százaléka nem tartja közszolgálati célúnak a közmédiát, az ellenzékiek 82 százaléka szerint propagandát sugároz az MTVA.
• A fideszesek 45 százaléka, míg az ellenzékiek 69 százaléka tartja Vlagyimir Putyint háborús bűnösnek.
• A kormánypárti szavazók pedig láthatóan hisznek a nagymártoni számmisztikának, hiszen mindössze 23 százalékuk szerint romlott a gazdaság állapota – szemben az ellenzékiek 70 százalékának elégedetlenségével.

Pár(t)preferenciák

A kutatásból kiderül: a politikai polarizáció a romantikus kapcsolatokra is kiterjed Magyarországon.

A kémiából ismert „hasonló hasonlót old jól” elve például tökéletesen érvényesül: a megkérdezettek 68 százalékának ugyanúgy szavazott a párja, mint ő maga, és mindössze 16 százalék máshogy. E tekintetben a fideszesek összetartóbbak, náluk 82 százalék volt az együtt szavazók aránya.

Az összellenzékiek Fidesz-undora a potenciális párválasztásnál is kimondottan erős: a válaszadók fele nem tudná elképzelni, hogy olyannal legyen romantikus kapcsolatban, aki a kormánypártra szavazott, míg visszafelé 58 százalék nyitott lenne egy ellenzéki románcra, és csak 29 százalék nem. A Mi Hazánk szavazóit egyik tábor sem veti meg többségében.