A 2018-as választások óta ritkán ír közéleti publicisztikákat és még ritkábban szólal fel Tamás Gáspár Miklós, azonban októberben a Partizánon megtörte a csendet. Gulyás Márton podcastjában elmondta:

gyógyíthatatlan betegségben szenved, amit intenzív kezeléssel ugyan, de kordában lehet tartani.

„Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé, de azért – ha nem is annyit, mint korábban – tudok dolgozni” – mondta a filozófus. Hozzátette: bár fájdalmai nincsenek, jóval gyengébb a kelleténél, viszont legalább közvetlen életveszélyben pillanatnyilag nincs.

Tamás Gáspár Miklós beszélt arról, hogy kezelésre onkológiára jár, ahol előfordul, hogy rengeteget kell várakoznia. Várakozásai pedig legalább arra jók, hogy nagyon sok ember történetét hallgathatja meg. Így került ismét közelebb a vidék Magyarországához, ahol szerinte nagyon nehezen, magányosan, komoran telnek az emberek mindennapjai. És nehézségeiknek csak egy része fakad abból, hogy betegek. Egy másik része abból, hogy magukra maradtak: családi kötelékeik felbomlottak, az intézmények pedig eltűntek a falvakból, nincs posta, könyvtár, művelődési ház, közért, presszó, de nincs már rendőrőrs, vagy pap, esetleg iskola sem. Mindezek mellé pedig a betegség miatt sokaknál egyszerre alakul ki élni akarás és halálfélelem is.

Gulyás kérdésére viszont a filozófus azt mondta, ő ezeket nem magán tapasztalta: „nem vagyok magamra hagyva” – mondta. Az élni akarást tapasztalja, viszont betegtársain látja, hogy rettenetesen boldogtalan az emberiség. Szegény országokban – mint amilyen Magyarország is – ehhez hozzáadódik a körülmények mostohasága is: az ellátórendszer leépült, viszont legalább az ápoló személyzet megtesz mindent.

A választásokról

A filozófust Gulyás kérdezte a tavaszi választásokról is, Tamás Gáspár Miklós pedig megismételte egy – a műsorvezető által felhozott – korábbi gondolatát: amíg Orbán nem lesz leváltható, addig mindenkinek művelődnie kell.

Szerinte környezeti válság van, ebből vezette le a migráció jelenségét is. Mint mondta, a világ egyetlen demokratikus országában sem lehet úgy választást nyerni, hogy valaki a migrációt nem tematizálja: ezt tette Orbán, ezt tette Meloni, ezt tették Svédországban is. A válság pedig szerinte nem fog enyhülni: a világon jelenleg 56 fegyveres konfliktust tartanak számon, ebből csak egy az etióp-eritreai konfliktus, ahonnan szerinte hónapokon belül 4-5 millió ember indulhat Európa felé. Mindenkit azonban még szerinte sem lehet befogadni.

A diktatúrákról

A menekültkérdésből fakad szerinte a rasszizmus is, ilyen krízisben pedig felmerül, hogy vajon tudja-e ezeket kezelni a parlamentarizmus, a jogállam rendszere. Tamás Gáspár Miklós szerint magasabb intellektuális szintre van szükség, hiszen a rasszizmus például egyaránt szól már a bevándorlók és az őshonos, vagy szexuális kisebbségekkel szemben, utóbbihoz pedig már kapcsolódik a nőgyűlölet is, amiről soha nem gondolta volna, hogy valaha visszatér. A filozófus azt mondta, soha nem beszélt még annyi emberrel, mint mostanában, úgy gondolja, látja, hogy mit akarnak az emberek: szabadságot, boldogságot, erre azonban megfelelő politikai és gazdasági eszközrendszere egyetlen társadalomnak sincs. Azonban az emberek kivándorlási iránya mutatja, hol elviselhetőbb az élet: szerinte korántsem mindegy, hogy valaki egy tűrhetően ostobácska parlamenti rendszerben él, vagy egy diktatúrában.

A háborúról

A filozófus szerint van igazság azokban a vádakban is, amelyek szerint a NATO-nak is van szerepe abban, hogy háborús helyzet alakult ki Ukrajnában. Szerinte azonban az nem igaz, hogy közvetlenül ez váltotta volna ki a háborút, de az kétségtelen, hogy a Nyugat befolyásra játszik Kelet-Európában. Balesetszerű helyzetek miatt fajulhatott  szerinte háborúig a helyzet Ukrajnában.

Azonban szerinte felesleges azt várni, hogy a Kelet és a Nyugat valamiképpen egyesüljön, ilyen soha nem lesz, ebben még Orbán Viktornak is hajlandó igazat adni.

Marhaságot állít viszont a Nyugat Tamás Gáspár Miklós szerint, amikor azt hangoztatja, hogy a demokráciát védi Ukrajnában a zsarnoksággal szemben, mivel az ukrán politikai berendezkedés leginkább pont az oroszhoz hasonlítható. Példaként hozta – nem említve, hogy ezt csupán a háború kirobbanása miatt lépte meg az ukrán vezetés –, hogy Ukrajnában betiltották az oroszbarát politikai pártokat.