Április 25-e nemcsak a malária elleni küzdelem világnapja, Felipe Massa, Szenes Iván és Al Pacino születésnapja, a Hubble űrteleszkóp 1990-es pályára állításának vagy éppen az Antall-kormány lemondatására szervezett, 1992-es, Torgyán-féle tüntetés, a „harag napja” évfordulója, hanem az Alaptörvény napja is. Pontosabban a születésnapja, hiszen 2011-ben április 25-én írta alá Schmitt Pál államfő a következő évtől életbe lépett új alkotmányt, a „gránitszilárdságú” Alaptörvényt. Ezt azóta, ahogyan hatalmi szóval elsőre elfogadta, 11-szer már át is írta a Fidesz-KDNP-kétharmad.

A kormánypártok már 2011-ben eleve beleírták a szövegbe, hogy április 25-e az Alaptörvény napja, csakhogy mások mellett az Alkotmánybíróság (Ab) még 2012 végén utólagos normakontrollal ezt a cikkelyt is eltörölte, mondván: ez „átmeneti” rendelkezés. A kormánypárti kétharmad Ab-t látványosan megkerülő válasza az volt, hogy miként minden más kifogásolt részt, úgy ezt is visszaemelte 2013-ban az akkorra már negyedik módosítással, így ma már a záró rendelkezések közt van, hogy „április 25. napja – az Alaptörvény kihirdetésének emlékére – az Alaptörvény napja.”

Az Alkotmánybíróság ma már hozzá se szólhat az alkotmány szövegéhez - egyszer megpróbálták

Túry Gergely

A születésnap azonban 12 év elteltével úgy tűnik, nem igazán fontos már a „szülőknek”: április 25-én délelőtt egy rövid hír, egy kis bejegyzés sem volt az Alaptörvény napjáról sem a kormány honlapján, sem pedig a Facebook-oldalán, ahogy nem találtunk délelőtt emlékező szavakat Orbán Viktor miniszterelnök, a KDNP, de még a nevében az alapjogokra utaló kormányzati megmondóintézet, az Alapjogokért Központ Facebook oldalán se. Délelőtt egyedül a Fidesz posztolt egy Orbán-idézetet, és Varga Judit igazságügyi miniszter emlékezett meg az évfordulóról.

Különösebben nagy ünneplést egyébként régóta nem csap a kormányzat az Alaptörvény születésnapján. Tavaly sem volt látványos köszöntés, hacsak annak nem vesszük a születésnap környékére esett bejelentést a jubileumi, tizedik Alaptörvény-módosítást, amely bevezetett egy új különleges jogrendi kategóriát, az ukrajnai háború miatti háborús veszélyhelyzetet. Mint azóta nyilvánvalóvá vált, ennek összes gyakorlati haszna annyi, hogy az Orbán-kormány fenntarthatja a politikailag kényelmes, gyors és a parlamenti előkészítést, kontrollt kikerülő rendeleti kormányzást.

A számok is igazolják, hogy a rendeleti kormányzás mellékszereplővé tette a parlamentet

A jogalkotás szempontjából is párját ritkító esztendő volt 2022: soha nem született ennyi jogszabály választási évben, még 2010-ben sem, amikor a "fülkeforradalommal" először kapott kétharmadot a Fidesz. HVG-ténytár.

Nemcsak tavaly, hanem – érthető módon – azt megelőző, koronavírus-járványos években sem rendeztek nagy állami ünnepségeket az Alaptörvény napján, de már azelőtt se nagyon. Talán az ötödik évfordulón, 2016-ban volt utoljára komolyabb ünnepség. Akkor még országos bulit rendezett a kormány a születésnaposnak. Ünnepi ülést tartottak akkor a Parlament felsőházi termében, koccintással a végén Schmitt Pál exállamfővel, aki annak idején az egészet aláírta – meg minden mást is, ami elé került, mert a törvényhozásnak „nem gátja, hanem motorja” kívánt lenni.

Az ötödik évfordulón, 2015-ben a központi parlamenti ünnepségen – melyet a Magyar Közlönyben nyilvánítottak kiemelt jelentőségűvé – beszédet mondott Orbán Viktor kormányfő, Kövér László házelnök és Schmitt Pál is. Az alkalomra emlékérmét és bélyeget készítettek, este pedig koncertet rendeztek a Zeneakadémián. A csaknem 10 milliós állami büdzséből még kisebb vidéki rendezvényekre is futotta. Ezek protokollárisak voltak, szemben például az 1989-ig augusztus 20-án ünnepelt Alkotmány ünnepén erőltetett népünnepélyekkel és tűzijátékkal, bár az üzenet hasonlít:

Éljen április 25., alaptörvényünk ünnepe!

Magyarországon utoljára 1990-ben volt alkotmányünnep, de a 2011-ben elfogadott alaptörvénnyel az Orbán-kormány most visszahozta azt - igaz, augusztus 20-a helyett április 25-re tette. A Rákosiék által erőltetett népünnepélyek és tűzijáték helyett egyelőre csak protokolleseményekkel ünnepelhetünk. De a koncepció és az üzenet hasonlít.

Az ünneplés körüli újsütetű szégyenlősség annyiban talán érthető, hogy nehéz felhőtlenül ünnepelni valamit, amit a születésekor az amerikai függetlenségi nyilatkozathoz hasonló pátoszos nemzetegyesítő, mégis kézzelfogható dolognak, „gránitszilárdságú” hivatkozási alapnak szánt a Fidesz. Ám

a gyakorlatban az Alaptörvény mégsem lett más, mint egy salátatörvény, amit a Fidesz-KDNP-s kétharmad éppen aktuális politikai céljai mentén rongyosra módosít.

Volt, hogy évekig nem nyúltak hozzá, de tavaly például kétszer is átírták pár hónapon belül, így már a 11-ik módosításon is túl vagyunk, és ezek közül a tavalyi két legfrissebb változtatás egyike, hogy már vármegyéknek hívják a megyéket, továbbá jövőre egyszerre rendezik az önkormányzati választást és az európai parlamenti voksolást. Ám ezek továbbra is ad-hoc módosítások, nem az az átfogó, alapos alkotmányrevízió, amit még 2018-ban ígért meg Orbán, ám azóta erről mélyen hallgat, miközben csak e kijelentése óta ötször vésette át a gránitszilárdságút.

10 éves Orbán bunkósbotja, a kilencszer módosított "gránitszilárdságú" alaptörvény

Jó ideig lebegtette Orbán, hogy új alkotmányt készülne írni, hogy aztán 2010-es győzelme után az egyik első dolga legyen saját szája íze szerinti chartát készíttetni. Tíz éve terjesztették a parlament elé az alaptörvényt.

A már alig-alig ünnepelt Alaptörvény ugyanakkor nem csak joganyagként, hanem szimbólumként is fontos a Fidesznek és Orbánnak. A direkt nem is új alkotmánynak, hanem alaptörvénynek nevezett jogszabálycsomaggal kezdettől igyekezett a kormány erősíteni a nemzeti összetartozást, az összefogást és az egységet. Olyannyira, hogy bár az új alkotmány előkészítésénél is mellőzték a lényegi egyeztetést a parlamenti ellenzékkel, 2011 tavaszán azért 705 millió forintért levezényelt a kormány egy nemzeti konzultációt, amelyben javaslatokat várt az Alaptörvényhez.

Végül 917 ezer válasz érkezett a kormánytöbbség által felvetett témákra. Bizonyára ezeket is beleszerkesztette a szövegezésért felelős – a Brüsszel és Budapest között utazgatva az iPadjén alkotó – fideszes EP-képviselő, Szájer József a végül áprilisi parlamenti megszavazása, majd államfői ellenjegyzése miatt „Húsvéti alkotmánynak” is nevezett jogszabályba. Üröm volt az örömben, hogy az Alaptörvény elfogadását nemcsak Magyarországon, külföldön is heves tiltakozások előzték meg – aggályait fejezte ki a Velencei Bizottság és az ENSZ is.

Az elsődleges jogforrás hatályba lépésének másnapján, 2012. január 2-án ünnepséget is rendeztek az Operaházban. Míg odabent a kormánypártok az új alaptörvényt ünnepelték, az ellenzéki pártok és civil szervezetek az utcán tüntettek ellene. Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében azt mondta, az újraalapítás pillanatában van Magyarország, amikor nehéz döntéseket kell hozni. Majd

Orbán a hátsó ajtón távozott, miközben az utcán többezres tömeg skandálta, hogy „Orbán, takarodj!”

"Viktátor" - kormányellenes tüntetéssel indult az új év

Miközben a kormány az alaptörvény életbelépését ünnepelte az Operaházban, kint több tízezer civil tüntetett épp az új alkotmány ellen. Igaz, több szélsőjobboldali viszont a civilek ellen tüntetett szintén az Andrássy úton. Komolyabb atrocitás nem történt, de a Nagymező utcánál árpádsávos zászlókkal felvonuló ellentüntetők lökdösődésbe keveredtek szocialista politikusokkal.