Magyar Péter a Fideszre is komoly veszélyt jelent, ezt maga a NER vallja be azzal, hogy egyre több közpénzt költ ennek ellenkezője bizonygatására. És a választók joggal érezhetik, hogy az ezer botrány által megtépázott, megújulásra képtelen Orbán-rendszer és a mélyponton lévő ellenzék mocsarában az utolsó szalmaszálba is bele kell kapaszkodni. Ezt a HVG hetilap ajánlója.

Vágtat a magyar belpolitika fekete lova: Magyar Péter immár másodjára tudott tömegeket megmozgatni. Lehet hazárdjátékosként tekinteni rá, bár eddig minden lépése bejött, vagy egy szappanopera főszereplőjeként – mint tette azt a miniszterelnök –, de az vitán felüli, hogy a sorozat minden újabb részét körmöt rágva várja az Orbán-rendszerbe és a hozzá asszisztáló ellenzékbe beleunt közönség. Amely nagyvonalúan túllép Magyar megkérdőjelezhető magánéleti tettein, és azon, hogy a tüntetésekkel együtt járó költségeket részben a NER kegyeltjeként kereste meg.

Magyarország rovatunk cikke ezt a titkot is próbálja megfejteni, megállapítva, hogy Magyar sikere főleg abból fakad, hogy nem kérdezi, ki honnan jött, és igyekszik visszavenni a magyarság és a nemzet Fidesz által évtizedek alatt sikerrel kisajátított fogalmait, jelképeit.

Hogy Magyar a Fideszre is komoly veszélyt jelent azzal, hogy a tőle eltávolodott, ám az ellenzéki pártokhoz meg nem érkezett tömeget is meg tudja szólítani, maga a NER vallja be azzal, hogy egyre több közpénzt költ ennek ellenkezője bizonygatására.

Lehet bírálni az ellenzéki oldal messiásvárását, de azt nehéz tagadni, hogy az egymással vitatkozó, ezerfejű ellenzék hozta létre azt a piaci rést, amibe Magyar most betette a lábát. A választók joggal érezhetik, hogy az ezer botrány által megtépázott, megújulásra képtelen Orbán-rendszer és a mélyponton lévő ellenzék mocsarában az utolsó szalmaszálba is bele kell kapaszkodni. Könnyen lehet éppolyan talmi remény ez, mint az eddigiek, de a pillanat most Magyaré, kérdés, meddig tudja uralni.

HVG

Miközben a fideszes propaganda keresi a fogást legújabb ellenfelén, a kleptokrácia gőzhengere hibátlanul működik. Címlapsztorinkban arról olvashatnak, hogy a NER a Gazdasági Versenyhivatalt is segítségül hívná, hogy egy új törvény segítségével az állam nevében megkaparintsa, majd a klientúrájának átjátszhassa a kiszemelt vállalkozásokat. Ehhez – cinikus módon – épp a versenyt veszélyeztető magatartásformákat tiltó rendelkezéseket veszi át a német jogból, és forgatja ki érdekeinek megfelelően.

Miközben a piaci logikát már sok iparágban ledózerolta a kormány, az egyik legfontosabb területen, a lakáspiacon nem sikerült csillapítani annak negatív hatásait. Sőt még rontott is a helyzeten azzal, hogy kizárólag a saját tulajdonú ingatlan megszerzését támogatva hozzájárult a lakásárak és lakbérek sokak számára elviselhetetlen mértékű emelkedéséhez. Gazdaság rovatunk körképéből kiderül, minden környező ország nagyvárosa szenved a lakáshiánytól és -drágulástól, de a helyzet nálunk a legsúlyosabb.

Világ rovatunk másfajta kitekintést ad Pozsonyra, amikor annak a Peter Pellegrininek szlovák elnökké választása következményeit latolgatja, akinek a sikeréhez a magyar kormánypropaganda is tevékenyen hozzájárult az ottani kampányba történő, szuverenitást sértő beavatkozással.

Szellem rovatunk ezúttal elsősorban női szempontokat mutat fel. Csoszó Gabriella fotóművész és a Radnóti Színház művészeinek közös kiállítása fontos társadalmi kérdéseket feszeget, de megismerhetjük George Orwell 1984-ét is a regény főszereplőjének, Winston Smithnek Julia nevű szerelme szemszögéből. A korszakot kutató Majtényi Györgytől pedig megtudjuk, ki volt valójában Kádár János felesége. Miért volt képtelen – a mai NER-feleségekkel ellentétben – élvezni az akkori luxuséletet, amelynek szimbolikus megnyilvánulása volt, amikor a házaspár úgy döntött: rózsadombi villája kertjének medencéjét betemetteti.