A 2026-os választás előtti, szavazatszerző kormányzati osztogatás országos modellprojektjeként is felfogható a legújabb kormánydöntés, amely ráadásul úgy önt tízmilliárdokat az egész országra, hogy alig igényel költségvetési forrást.

Az éppen “gazdasági semlegességben” utazó kormány takarékos ötlete a Robin Hood-receptet követi, vagyis nem (csak) a saját pénzét költi, hanem a pénzt a gazdagoktól veszi el és adja a szegényeknek – egyes önkormányzatoktól más önkormányzatoknak.

A “versenyképes járások” címmel tartott sajtótájékoztatón hétfőn jelentette be Navracsics Tibor szakminiszter a kormánydöntést, amelynek egyetlen pozitívuma, hogy valóban versenyképesebbé teheti a járásokat a források homogénebb elosztásával. 

Navracsics Tibor önkormányzati és területfejlesztési miniszter vezette elő a kormány tervét

MTI

Negatívuma viszont, hogy a nagyobb önkormányzatoktól őket jogosan megillető adóbevételt vonnak el, hogy a kevésbé módosak közt osszák szét, ráadásul eddig az ilyen terveket a kormány igyekezett letagadni. 

A HVG szeptemberben írta meg, hogy egy szakmai konferencia után több helyről eljutottak hozzánk olyan hírek, miszerint a kormányzat több területen is beavatkozhat a települési önkormányzatok életébe. Például azzal, hogy 

a “gödi modell” mintájára központilag elvonnák és újraosztanák a települések helyi iparűzési adóját. 

A településvezetők azóta tartanak ettől, hogy az amúgy egészen más kormányzati területért felelős Lázár János miniszter június végén egy rádióműsorban kifejtette: javasolni fogja a kormánynak a helyi iparűzési adó, azaza a hipa reformját.  

Lázár meg is indokolta, miért. Szerinte ugyanis sok önkormányzat nem a tulajdonában álló épületekre, iskolákra, kórházakra költi az adóból befolyó összegeket, és nem is fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre, hanem 

elmulatják, szétosztogatják, „evésre, ivásra (…) sörfesztiválokra” költik kampányfogásként, hogy választást nyerjenek. 

Noha furcsa ezt a kritikát a “kormányzati tájékoztatás” jelszóval a választások előtt rendre közpénz-milliárdokat pártkampányra költő Orbán-kabinet tagjától hallani, sokan megijedtek, hiszen a 3200 település 90 százalékánál van ilyen adó, mindössze 367-nél nincs ebből származó bevétel. 

Ezt a közterhet az a vállalkozás fizeti, amelynek a székhelye, telephelye az adott önkormányzat területén van és ott vállalkozási tevékenységet folytat. Az adó olyan saját bevétel, amit a település a fejlesztési céljai szerint, kötöttségektől mentesen költhet el. 

Nemrég Gulyás Gergelynek is feltette a HVG kérdést, hogy mi lesz a hipával. A miniszter azt mondta, van felvetés a változtatásra, de a helyi adó nem kerül át az államhoz, azt az állam nem is tudná beszedni, és a cél az, hogy ez a pénz helyi fejlesztéseket szolgáljon. 

Csakhogy Gulyás ezzel semmit nem cáfolt, pontosabban nem állított semmi olyat, amitől ne lehetne átalakítani a rendszert a kormány kénye-kedve szerint. Egyvalamit zárt ki a közlése: az iparűzési adót nem csatornázzák be a központi költségvetésbe. 

A hipa Navracsics által végül bejelentett reformját mintha direkt úgy találták volna ki, hogy ne emlékeztessen arra, amit a kormányzat igyekezett letagadni, vagy amit a HVG lehetséges forgatókönyvként leírt – a reform vagy az elvonás szót például a miniszter ki se mondta. 

Az ötlet nem más, mint az idei évhez képest jövőre befolyó iparűzési adó-többletre kivetett 100 százalékos állami extraprofitadó. A gazdagabb önkormányzatoktól elvett többlet így egy állami alapba kerül, ezt osztják újra, s így – elvben – akár a befizető települések is visszakaphatnak valamennyit a saját pénzükből. 

Navracsics Tibor önkormányzati és területfejlesztési miniszter a sajtótájékoztatón elvonás vagy reform helyett “területfejlesztési programot” említett, és bejelentette, ezzel “január elsejétől mind a 174 járás garantált, éves fejlesztési forrásban részesül.” 

A miniszter ábrákat is bemutatott, amelyek a járások eltérő fejlettségét mutatták. Eszerint a kormány által 10 éve elhatározott, az uniós átlaghoz történő felzárkóztatás lassan haladt, és csak 13 járásnál sikerült 2022-re az átlagot meghaladni.

Navracsics felsorolása szerint az uniós fejlettségi átlaghoz felzárkózott a bajai, ceglédi, fonyódi, hajdúböszörményi, hajdúnánási, hajdúszoboszlói, hódmezővásárhelyi, jászberényi, kiskunfélegyházi, mórahalmi, szarvasi, téti és a tiszakécskei járás. Van 11 olyan, amely az átlagot nem érte el, de már “kevésbé súlyos” az elmaradása: a derecskei, enyingi, füzesabonyi, kiskunmajsai, kisteleki, kunszentmártoni, kunszentmiklósi, nagykállói, püspökladányi, szeghalmi és a törökszentmiklósi járás. 

Miskolc – az extra adóbevétel közcélú hasznosítása különösen a nagyvárosokat sújtja

Túry Gergely

A másik 150 járás – az összes közigazgatási egység 86 százaléka – fejlettsége azonban még mindig jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A most bejelentett program ezeknek, a főleg észak-keleti és dél-dunántúli járásoknak az intenzívebb felzárkózását célozza. 

A korábbi évek célzott kormányzati fejlesztési programjai – a megyeszékhelyeket és megyei jogú városokat érintő Modern Városok Program és a falvakat célzó Magyar Falu program – nyomán, ezek közé célozva indul majd a Versenyképes Járások Program. 

Ami a részleteket illeti, a miniszter elmondta, létrehozzák a területfejlesztési alapot, amelybe “az iparűzési adó 2025. évi többlete kerülne be, és válna visszapályázhatóvá a járások által”. Navracsics hangsúlyozta, hogy  

a települések a 2024-es szintig továbbra is megkapják az iparűzési adójukat, csak a 2025-ös évi többletről van szó, amely a Pénzügyminisztérium szerint 65 milliárd forint”.  

A Navracsics által ismertetett tervek szerint a járások ugyanarra az összegre pályázhatnának, amely az iparűzési adó többleteként megjelent a járásban – vagyis amennyi plusz hipa-bevétel várható a térség önkormányzatainak összességénél.

Ha ez a többlet az adott járásban nem éri el a 250 millió forintot, akkor Navracsics szerint “a költségvetés kiegészíti ezt, azaz legalább 250 millió forintos keretre pályázhat minden járás, a megyeszékhely központú járások esetében ez 500 millió forint”.

A 174-ből 135 olyan járás lesz, amely 250 milliós keretösszeggel rendelkezik, ezeknél is állami segítséggel lesz csak meg a célzott minimumösszeg. További 6 megyeszékhely-központúnál is így lesz meg az 500 millió. Utóbbiak: a zalaegerszegi, kaposvári, szekszárdi, békéscsabai, egri és a salgótarjáni járás. 

Az állami kiegészítés nélküli 33 járás egy részében komoly összegek is kerülhetnek majd a pályázati-fejlesztési alapba. Ezek az iparosodott, jelentős gazdasági tevékenységet felmutató cégeknek otthont adó városokat befoglaló járások. A 2025-ös iparűzésiadó-többlet összege alapján rangsorolva ezek: 

• 250-500 millió forint közötti összegre pályázhat: a soproni, paksi, gyöngyösi, tiszaújvárosi, gyáli, hatvani, hajdúszoboszlói, nagykanizsai, és szentendrei járás. 
• 500 millió – 1 milliárd forint közötti összegre pályázhat: a gödöllői, pécsi, szigetszentmiklósi, nyíregyházi, veszprémi, tatabányai, vecsési, szombathelyi, szolnoki, kazincbarcikai, komáromi, esztergomi, jászberényi, dunaújvárosi, dunakeszi, és a mosonmagyaróvári járás. 
• 1 milliárd forint feletti összegre pályázhat: a győri, debreceni, székesfehérvári, budakeszi, kecskeméti, érdi, szegedi és a miskolci járás. 

A kormányzati terv nem kivételez, mert országszerte mindenhol többlet-adóbevétel várható, és ezt a pluszt mindenhol el is vonják – kötelezően előírják a területfejlesztési alapba tenni. Ahol pedig a többlet nem éri el a 250, megyei jogú városokkal érintett járásoknál az 500 milliót, ott ki is egészíti ennyire. 

A rendszer aránytalanságai leginkább a visszaosztásnál mutatkoznak majd meg, hiszen ez alapján a kevésbé fejlett, kisebb hipa-bevételt, így értelemszerűen kisebb többlet-adóbevételt is termelő járások kevesebbre pályázhatnak, mint a vélhetően fejlettebb, nagyobb adóbevétel-termelő képességgel bírók. 

Alapelvét tekintve ez a konstrukció leginkább a szolidaritási adóra hasonlít, annak egyfajta fejlesztése. Az Orbán-kormány 2017-től vezette be a szolidaritási adót, amit a “gazdagabb” önkormányzatoknak kell megfizetni, és a kevésbé tehetősebb településekhez jut el, ez volt a Robin Hood-módszer 1.0-ás verziója.  

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármester meg is tagadta a szolidaritási adó megfizetését

Veres Viktor

Kezdetben, 2017-ben az önkormányzatok által beadott szolidaritási hozzájárulás nem nagy összeg volt, és kiszámításának alapja ugyancsak az iparűzésiadóerő-képesség volt. Vagyis minél több iparűzési adót fizetnek a vállalkozások az önkormányzatnak, annál magasabb a befizetendő szolidaritási adó összege is.  

Idővel a kormányzat rákapott a méltányolható elvre – a tehetősebb önkormányzatok vállaljanak részt a kevésbé szerencsésebbek fejlesztésében – épülő adóra, és mivel a kormány határozza meg törvényben az adószámítás alapjával a fizetők körét és az adó mértékét is, egyre feljebb srófolta mindkettőt. Így 

míg 2017-ben 166 önkormányzat fizetett 21 milliárd forint körüli szolidaritási hozzájárulást, 2023-ban pedig már 724 település összesen 237 milliárdot, addig idén már 848 önkormányzattól vár a kormány összesen 310,6 milliárd forintot. 

Azonban ezt a pénzt közvetlenül nem osztják vissza a kevésbé fejlett településeknek, hanem beönti a kormány az állami költségvetésbe – igaz, annak legalább az önkormányzatok finanszírozását szolgáló “zsebébe”, ahonnan valahogy, valamennyi talán a leginkább rászorultabbak településekhez kerül. 

Akárhogy is, a szolidaritási adó és a tervezett extrabevétel-elvonás lényege ugyanaz: ahová az adó jogszerűen befolyna, hiszen helyi adó, ott nem tudják teljes mértékben elkölteni. A mostani, Versenyképes Járások Program néven futó állami sarc az elvonáson túl elosztását tekintve sem igazságos, mivel  

visszaosztják ugyan pályázati formában, de még így sem költhetik a kedvezményezett települések arra, amire szerintük szükségük lenne, mivel a kormány határozza meg a pályázható témaköröket. 

Navracsics jelezte: “ősszel a kormány meg fogja jelölni a prioritásokat, amelyek megvalósítására pályázhatnak”. Hozzátette: “a pályáztatásra járási fejlesztési fórumok jönnek létre, vezetői a járási székhely polgármesterei, tagjai az önkormányzati hivatallal rendelkező települések polgármesterei, és kétharmados többséggel hoznak döntést.” 

Azért, hogy “a kistelepülések ne essenek ki a fejlesztésekből”, a fejlesztési fórumokban Navracsics szerint direkt nem súlyozzák lakosságszámmal a szavazatokat. A miniszter az atv.hu kérdésére a hétfői bejelentésen jelezte, ez a rendszer eltér a HVG által korábban írt lehetséges elvonástól, mert “nem centralizáció, vissza lehet pályázni”. 

A HVG egy lehetséges kormányzati forgatókönyvet ismertetve írt arról: úgy vonhatnák el a hipa-bevételt a tehetős önkormányzatoktól, hogy Göd vagy Paks példájára (előbbinél a Samsung-gyár, utóbbinál az atomerőmű fizet sok adót) az adott településrészt a kormány “különleges gazdasági övezetté” nyilvánítja, “eltérítve” az adóbevételt. 

Ezt a modellt 2020-ban vezette be a kormány Gödön, einstandolva az ipari park területét, így az ottani cégekre Göd már nem vethetett ki adót. Adóbevétel persze van, csak a pénzt a település helyett a megyei önkormányzat kapja, így míg a fideszes Pest megye gazdagodott, az ellenzéki Göd elvesztette költségvetése mintegy harmadát.  

Persze a “gödi modellben” is lehet pályázni a megyei önkormányzatnál az átirányított pénzekre, tehát a várost korábban megillető milliárdoknak a töredéke visszajuthat Gödre – ha jól pályázik. De például a civil pályázati alapnál a Fidesz-közeli szervezetek folyamatosan gyakori nyertesek. Így volt ez már 2021-ben is, és ez a gyakorlat azóta is. 

Vészjósló volt, hogy ezt tervezte a kormány Pakson is: különleges gazdasági övezetté nyilvánította az atomerőmű területét, elvonva a városnak fizetett adót. Mindezt azután, hogy megbukott a fideszes vezetésű önkormányzat és ellenzéki polgármestert választottak júniusban. A felháborodás hatására a tervből végül kihátrált a kormány.

Így születhetett meg az új terv, amelyben már nem a teljes adóösszeget vonja el ilyen jogi trükkel a kormány az ellenzéki vezetésű városoktól, hanem csak a “többletet”, de azt mindenkitől, így a kormánypárti vezetésűektől is. (Megyei jogú városnál amúgy is csak a törvényi tilalom átírása után lehetett volna ilyen speciális övezetet kijelölni.) 

A pályázati feltételek nem ismertek, így kérdés, mi gátolná a gödi modellnél megismert politikai indíttatású osztogatást. Navracsics Tibor az atv.hu kérdésére azzal nyugtatott: “Olyan, hogy ellenzéki vagy nem ellenzéki, 20 ezer fölötti településnél van. Ez a kérdés járásonként egy várost érint, a falvak többségében független polgármester van”.