Bárány volt a farkasok között – mondta ügyfeléről a HVG-nek az a válóperes ügyvéd, aki korábban a most nagy figyelmet kapó V. kerületi gyilkosság áldozatát képviselte. A rendőrség a nő megölésével a volt férjet gyanúsítja, aki korábban már megfenyegette őt. Szerettünk volna magyarázatot találni arra, miért csak akkor került a rendőrség látókörébe az ügy, amikor már túl késő volt. A nő ügyvédjét a pár válásának körülményeiről kérdeztük, és az áldozat egyik barátját is felkerestük, aki elmagyarázta, a nő évek óta próbált elmenekülni a férfi elől.

Az esetet a rendőrség először balesetként kezelte, mondván: az ágyban dohányozva, lakástűzben halt meg a nő. A hatóságok akkor is kitartottak amellett, hogy bűncselekmény gyanúja nem merült fel, amikor jogvédők és az áldozat hozzátartozói az elmúlt napokban arra figyelmeztettek: a nő korábban többször arról számolt be, hogy volt férje bántalmazta. Végül

a rendőrök aztán előbb elismerték, hogy talán mégsem baleset történt, majd azt, hogy valójában emberölés történhetett, a gyilkossággal pedig a volt férjet gyanúsítják.

A rendőrség kedden hivatalosan is bejelentette, hogy gyanújuk szerint gyilkosság történt, a nőt bántalmazták, mielőtt felgyújtották, a férfiról pedig kiderült, hogy bár úgy tűnt, a haláleset időpontjára alibije van, valójában álruhában bent járt a nőnél a lakásban, amikor az kigyulladt. Hétfőn olyan videófelvételek kerültek elő, melyek alapján a férfi a gyilkosság reggelén elvitte a lányát úszni, majd átöltözött, símaszkot húzott és egy motoros sisakkal a fején – hogy a kamerákat megtévessze – visszatért a nő otthonába. A rendőrség ezután kezdett emberölés gyanújával nyomozni, majd hétfőn este 11 órakor elfogták a férfit.

A rendőrség szerint a nő csak egyszer, tavaly novemberben fordult a rendőrséghez, de a feljelentést elutasították. Nem derült ki, hogy miért.

Az ügyben a gyilkosság gyanúját elsőként felvető Patent Egyesület szerint azonban a rendőrség pont azért nem segített ennek a nőnek, amiért a sorstársainak sem szokott: szerintük bagatellizálják a nőket érő erőszakos eseteket, szőnyeg alá söprik, nem veszik komolyan. A civil szervezet szerint ebben az ügyben is “lekezelően, kioktatóan fogadta a rendőr a kétségbeesett asszonyt, már a feljelentéskor világossá tette, hogy ez semmi, nem is érti, miért ment oda”. A Patent áldozathibáztatással is vádolja a hatóságokat, mondván: a rendőr felelősségre vonta az áldozatot, hogy minek ment hozzá ilyen emberhez. Szerintük

ez az eset megerősíti az általános tapasztalatot, tömegesen számolnak be a hozzánk forduló bántalmazottak hasonló hatósági bánásmódról”.

A HVG az áldozat egy közeli ismerősétől úgy tudja, hogy a pár kapcsolata azután kezdett rohamosan romlani, hogy a nő a terhessége alatt, a Covid-járvány idején megbetegedett és elvesztette harmadik közös gyermeküket, ezért őt hibáztatta a férfi. A nő viszont még ezután is szerette volna megmenteni a házasságukat, mert a gyerekeik szerették az apjukat, nem akarta, hogy szétszakadjon a család – mondta a közeli ismerős, Lilla.

Volt rá példa, hogy a férfi falhoz szorította és fojtogatni kezdte a nőt, miközben kisebb gyermekük a karján volt – folytatta Lilla, aki szerint ezután az ismerőse már egyenesen rettegett férjétől. A válás alatt is egy háztartásban éltek, de a nő próbált a lehető legkevesebbet beszélni a férfival, aki ekkor már viszonyt kezdett, a barátnőjének a gyerekeket is bemutatta.

A férfi többször azzal fenyegette az áldozatává vált nőt, hogy megöli

– mondta a HVG-nek Lilla, aki szerint a nő egyszer annyira megijedt, hogy gyermekeivel Japánba akart szökni. Volt férje megtudta, mit tervez, ezért erővel elvette tőle az egyik gyereküket, így csak a kisebbiket vitte magával. Később a nő bánta ezt a döntést és szégyellte magát, hogy itt merte hagyni a fiát – mondta Lilla. A volt férj azért vette el nőtől a nagyobbik gyereküket, hogy biztosítsa, vissza fognak térni, így vissza is kellett térniük Japánból.

Az áldozat egyébként is hazajött volna a fiáért, mert abban reménykedett, hogy a bíróság neki ítéli majd a gyerekeket az életveszélyes fenyegetésekre és a férfi életvitelére tekintettel – mondta Lilla, aki a HVG-nek arról is beszámolt, hogy a volt férj “igazi fegyverrajongó”. Otthon fegyvert tartott, lőni járt és rendszeresen posztolt arról, hogy gyerekeit is lőni tanítja. Lilla szerint a férfi lemondott az amerikai állampolgárságáról is, mert azt gondolta, az állam figyeli.

A válás nem mindennapi megegyezéssel zárult – ezt már az áldozattá vált nő ügyvédje mondta a HVG-nek. Eszerint a volt férj kijelentette, hogy ha a nő beleegyezik a feltételeibe, és nem megy vissza Japánba, ő elköltözik az országból. Az első terv Svájc volt, de végül Hollandiában kötött ki, mert ott talált munkát. Próbálta meggyőzni a gyerekeket, hogy hamarosan újra egy család lesznek, ha az anyjuk is kiköltözik, azonban a nő annyira tartott a volt férjétől, hogy ebbe nem ment bele. Magyarországon voltak barátai, akiktől segítséget tudott kérni, nem akart a volt férjével tartani egy idegen országba.

A japán nő nem tudott magyararul, ezért sokszor szembesült kommunikációs nehézségekkel, még a szűlői értekezletre is a HVG-nek nyilatkozó ismerősével ment, mert a tanárok nem tudtak vele angolul beszélni. A gyerekeket márciusban hallgatta volna meg a pszichológus, hogy feltérképezze, melyik szülővel milyen a kapcsolatuk és ez alapján tegyen javaslatot az elhelyezésükre. Az áldozat azon dolgozott, hogy neki ítéljék a gyereket és visszatérhessenek Japánba a nő családjához, ahol lakhatás, anyagi támogatás és munka várta volna. Ő javasolta, hogy a gyerekek az iskolai szüneteket az apjukkal töltsék és hogy a férfi évente kétszer látogassa meg őket. Minden költséget ő állt volna. Ezt a volt férj többször visszautasította, végül elfogadta. Sejthette, hogy az ügy a végéhez közeledik és nem nyerhet – gondolja Lilla.

A válóperes tárgyalások jelentős része már lezajlott, szinte biztosra lehetett venni, hogy az anyához kerülnek a gyerekek, ezért a nő beíratta őket hétvégi iskolába, ahol japánt tanultak. A férfi azonban nem akart lemondani a gyerekekről, amikor tudomást szerzett a hétvégi iskoláról, újból megfenyegette az áldozatot. Közben ismét megnősült, valószínűleg azt remélte, új feleségével nevelhetik majd a gyerekeket. Lilla szerint amikor a férfi Magyarországra jött, hogy meglátogassa a gyerekeket, gyakran úgy vitte el őket az iskolából, hogy erről senkinek sem szólt. Megjegyezte:

ha a volt férj autóval jött, az anya – hiába félt – mindig velük tartott, nehogy a tudta nélkül elvigye a gyerekeket.

A barátnő szerint a férfi különböző módszerekkel próbálta hátráltatni a gyermekelhelyezési eljárást, hazalátogatott és ellopta a nő laptopját, lemondta a mobiltelefon-előfizetését és előfordult, hogy valaki Hollandiából megpróbálta feltörni az áldozat emailfiókját. Amikor fiukat ki kellett venni az iskolából, nem akarta aláírni a papírokat, később pedig nem egyezett bele, hogy jobb iskolába írassák a gyereket. Állítása szerint egy idő után a férfi már a saját szüleivel sem kommunikált, sőt levélben fenyegette őket.