Kóka János, az SZDSZ volt elnöke, a Doktor24 alapítója tíz pontból álló programra tett javaslatot, amely szerinte „új pályára állíthatja a rendszert, és a költségvetés túlterhelése nélkül, tíz év alatt tízezer milliárdos összeget szabadíthat fel egy egészségesebb Magyarország érdekében”. A program egy százalékkal járulhat hozzá a GDP növekedéséhez.

Az egészségügy Kóka szerint a hibás finanszírozás és szerkezet miatt küzd problémákkal évek óta, amelyek nem felelnek meg a kor követelményeinek és a betegek elvárásainak. Egy új rendszer bevezetéséhez ezeket a reformokat hirdetné meg:

1. Politikai reform: az egészségügy „kiszabadítása a politika fogságából”
2. Finanszírozási reform
3. Szerkezeti és szervezési reform
4. Információs, kommunikációs és digitális reform
5. Szolgáltatási és betegjogi reform, kommunikáció
6. Kórházreform
7. Felügyeleti és irányítási reform
8. Szemléleti és ártalomcsökkentési reform
9. Képzési és HR reform
10. Költségvetési reform

A pontok mögött felvillantja egy Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrehozásának szükségességét, amellyel a szerinte elérhetetlen politikai konszenzus helyett szakmai konszenzusra törekedne az egészségügy területén, hogy új egészségügyi törvényt alkossanak. Az egészségügyi dolgozók jogviszonyát szabályozó jelenlegi törvény helyett pedig egy szektorsemleges egészségügyi közszolgálati törvényt alkotna.

Átalakítaná az intézmények finanszírozását, valós költségeket és az amortizációt tükröző normatív és teljesítményalapú finanszírozást vezetne be, az orvosok számára pedig egy versenyképes csomag részeként okos ösztönzőrendszer bevezetésére tenne javaslatot. Az aktív korú népesség esetében egy kötelező, vállalati kiegészítő egészségbiztosítási rendszert javasol, amellyel szerinte akár 300 milliárd forintot is becsatornázhatnának az egészségügy finanszírozásába. „A munkavállalók ennek a biztosításnak a terhére, a biztosítókkal szerződött szolgáltatóknál vennék igénybe az ellátást, ugyanilyen mértékben tehermentesítve a közfinanszírozott szolgáltatókat, ahol így megfelelő pénz, energia és idő maradna az inaktívak ellátására az állami szolgáltatóknál” – írja.

Úgy látja, szükség lenne az alapellátás megerősítésére és a járóbeteg-szakellátás modernizálására, a „szokás alapú” eljárások helyett pedig jól dokumentált és minőségbiztosított betegutak tervezésére. A személyes jelenlétet igénylő orvosi ellátások mellett fejleszteni kellene szerinte a telemedicinát is, és egy Nemzeti Egészségügyi AI Adatinfrastruktúra fejlesztése lenne kívánatos.

Fontos volna továbbá, hogy a páciensekre ügyfelekként tekintsenek, akik megkapják a megfelelő tájékoztatást, ellenőrizhetik a kezeléseiket, illetve az egészségügyi szolgáltatók jogait és kötelezettségeit. Az EU-s transzferek hatékony felhasználásával Kóka szerint egy tízéves program keretében évente 300-400 milliárd forintos forrás vonható be a közellátásba. Ezáltal egy Semmelweis Kórházhigiénés Programot indítana útjára a kórházi fertőzések elleni küzdelem jegyében.

A magánbiztosítók értékelési szempontjaihoz hasonlóan minőségértékelési és minőségbiztosítási rendszert állítana fel a közellátásban az Egészségbiztosítási Felügyelet újbóli létrehozásával, és átültetné a szakmai-tudományos szervezetek rendszerét angolszász mintára, amelyek a gyógyító tevékenység szakmai kontrollját biztosítanák az intézményekben.

Szorgalmazza, hogy a gyógyításról a prevencióra helyezze át a fókuszt a magyar egészségügy. Ennek érdekében az egészségben eltöltött évek gyarapítását célzó programot hozna létre, s az egyéni felelősség erősítése mellett újragondolná az élelmiszergyártól és forgalmazók, illetve a gyógyszerlobbi felelősségét is.

Tervei szerint komoly változások lehetnének a bizonyos feladatokat ellátó szakemberek képzettségében is: bizonyos alacsonyabb tudást igénylő ellátásokat az orvosok helyett a diplomás ápolók kompetenciájává és felelősségévé tenne. Ezen felül egy „Szentgyörgyi Albert program” keretében igyekezne visszahívni a külföldre költözött orvosokat, hogy enyhítse az orvoshiányt.

Mindehhez a nagyratörő tervhez elgondolása szerint arra lenne szükség, hogy az egészségügy költségvetését folyamatosan növeljék, „tíz éven keresztül az infláción felül évente garantáltan a GDP növekedés tíz százalékának megfelelő, vagy a GDP növekedésből származó költségvetési többletbevételek húsz százalékának megfelelő, vagy előre fixálva a GDP 0,25 százalékkal való bővítéssel”. Ehhez többlet forrásokat lehetne bevonni a cukros üdítőitalok, illetve a hevített dohánytermékek adójának emelésével, a vény nélküli gyógyszerek reklámozásának megadóztatásával, áfakedvezményük felülvizsgálatával.