szerző:
Imre Réka
Tetszett a cikk?

A rendőrség is tudott annak a férfinak az erőszakosságáról, aki a közelmúltban megölte feleségét, egy év alatt kétszer is jártak a család csömendi otthonában. Mégsem lépett senki, az asszony pedig nem tett feljelentést, nem kért segítséget, amikor még lett volna rá lehetősége. A szakértők szerint a somogyi tragédia is rámutat a hazai áldozatvédelem hibájára, a félreérthető, gyakran rosszul alkalmazott jogszabályra. Tényleg csak annyin múlt volna egy élet, hogy nem mindenkinek egyértelmű, két bántalmazás már rendszeresnek számít-e?

Heteken át mécsesek sorakoztak a Somogy megyei Csömenden, az egyik családi ház kerítésének tövében. Arra az asszonyra emlékeztettek, akit a rendőrség gyanúja szerint a férje ölt meg egy csákánnyal május elején. A férfit még a gyilkosság napján elfogta és kihallgatta a rendőrség. 

Mécsesek a kerítés előtt.
Lakos Gábor

A tragédia megrázta a Marcali közelében fekvő, 270 lelkes kistelepülés lakóit. Különösen azért – derült ki a helyiekkel beszélgetve –, mert azok a csömendiek, akik ismerték valamennyire a középkorú házaspárt, úgy hitték, minden rendben van a családnál. Egy csömendi asszony úgy fogalmazott:

„Gyerekkoruk óta szerették egymást. Kívülről minden szépnek és jónak tűnt.”

A férfiról pedig azt mondta: „Soha nem gondoltam volna róla, hogy ilyet tesz, normálisnak tűnt, a felesége csendes asszony volt.” A férfit többen is olyan jó kedélyű emberként írták le, akivel könnyű volt jóban lenni.

Másvalaki azt mesélte, hogy bár még csak középkorú volt az asszony és a férje is, már felnőtt gyerekeik, sőt unokáik voltak. „Jól ment a soruk, mindketten dolgoztak, a férfi biztonsági őr, felesége pedig idősgondozó volt, a házra már kifizették a részletet, lányaikkal, unokáikkal is sokat voltak.”

A településen mindenkit megrázott a tragédia.
Lakos Gábor

Bár a megkérdezettek szavai szerint semmi előjele nem volt a gyilkosságnak, egy helybeli házaspár azért vitatta ezt. A feleség szerint legalábbis tudható volt, hogy „viharos volt a kapcsolatuk”. Olyannyira, hogy – mint mondta – a férfi már korábban is megütötte a feleségét, de azt ők sem gondolták, hogy így elfajulnak a dolgok. Igaz, szerinte a rendőrség is többször „kint volt náluk” ezért. Ez utóbbi állításukat a rendőrség is megerősítette a HVG kérdésére.

A Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint tavaly július 16-án a mentők kérték a segítségüket, mert „információ merült fel arra vonatkozóan, hogy a férj bántalmazta a feleségét, aki könnyű sérülést szenvedett”. Az asszony azonban – közölte a rendőrség – nem akart feljelentést tenni. November 14-én mentek ki rendőrök ismét a családhoz, akkor már maga az asszony hívta őket. A rendőrség szerint azért, mert „a férjével történő veszekedés során tettlegességre került sor”. Csakhogy a nő ekkor sem akart feljelentést tenni.

Megkérdeztük a rendőrséget, hogy a történtek után miért nem tettek lépéseket, ám nem adtak egyértelmű választ, csak a vonatkozó jogszabályt ajánlották figyelmünkbe. Azt, amelyik az olyan családon belüli erőszakos esetekről rendelkezik, amelyeket „rendszeresen” követnek el. Kérdés azonban, hogy a két eset rendszeresnek számít-e? Ez kulcskérdés, hiszen forrásaink szerint

a rendőrök számára sem egyértelmű, mikor tehetnek hivatalból feljelentést, mi számít rendszeres erőszaknak.

Pedig Spronz Júlia, a Patent Jogvédő Egyesület jogásza állítja, már két alkalom is elég ahhoz, hogy a rendőrség hivatalból elindítsa a büntetőeljárást. „Az eljárást kapcsolati erőszak bűncselekmény miatt lehet hivatalból kezdeményezni, akkor, ha legalább kétszer előfordult testi bántalmazás, de ezt nem a Btk. rögzíti, hanem annak kommentárja, melynek nyomán a jogalkalmazási gyakorlat kialakult. A nőjogi szervezetek BRFK-hoz benyújtott panaszlistáján is szerepelt, hogy nagyon alacsony számú eljárást indítottak hivatalból kapcsolati erőszak miatt, csakúgy, mint ideiglenes megelőző távoltartás esetén” – tette hozzá.

Dés Fanni, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) munkatársa hangsúlyozta a hatóság felelősségét, szerinte ugyanis az ilyen és ehhez hasonló esetekben is tehetnének az áldozatokért. Visszatartó erő lehet például, ha elmondják az elkövetőnek, hogy amit csinál, az bűncselekmény, de elrendelhetnek ideiglenes távoltartást, vagy hivatalból tehetnek feljelentést. Mint mondta, nőjogi szervezetek régóta szorgalmazzák a kockázatértékelés bevezetését is: ilyenkor a rendőrség munkatársai felmérik, hogy fennáll-e a bűnismétlés vagy a bántalmazott nő megölésének kockázata. „Pontosan lehet tudni, hogy az erőszak eszkalálódik” – tette hozzá.

Az önkormányzatok is tehetnek a családon belüli erőszak ellen.
Lakos Gábor

Arról, hogy vajon miért nem akart vagy mert segítséget kérni, feljelentést tenni az asszony, Dés Fanni úgy vélekedett: ez mindig nehéz lépés, a kis közösségekben, amelyekben mindenki ismer mindenkit, talán még nehezebb segítséget kérni.

Dés Fanni szerint nehezíti az áldozatok helyzetét, hogy a falvakban, kisebb városokban kevésbé elérhetők a szociális szolgáltatások. Emiatt a kisebb településeken sokat számít például, hogy a helyi önkormányzat – bár ez nem hivatalos feladatuk – próbál-e tenni a családon belüli erőszak ellen. A lakosság tájékoztatásával segíthet a kapcsolati erőszak felismerésében, képezheti a közösséget a segítségnyújtás és a támogatás lehetőségeivel kapcsolatban.

Az Orbán-kormány éppen annyit hajlandó foglalkozni a bántalmazott nőkkel, amennyiből kommunikációs előnye származik

Hosszú évek, nagy nyilvánosság és politikai kockázatot rejtő közfelháborodás – az utóbbi évek tapasztalatai alapján ezekre van szükség ahhoz, hogy a kormány legalább egy-egy eset nyomán valódi lépéseket tegyen az áldozatvédelemben. Ennél azonban jóval több kéne.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!