A munkaügyi ellenőrzésnek minden esetben az a feladata, hogy feltárja a foglalkoztató és a munkát végző közötti viszony tényleges tartalmát. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felek minek hívják a közöttük létrejött szerződéses kapcsolatot, vállalkozásnak vagy megbízásnak. Munkajogviszony megállapítására akkor kerülhet sor, ha megvalósultak a munkaviszony lényegi elemei. Ehhez alapvetően a végzett tevékenység jellegét kell vizsgálni, hogy az tipikusan egy meghatározott munkakörbe tartozik-e. Figyelembe kell venni azt, hogy a munkát végző személyt rendelkezésre állási, személyes munkavégzési kötelezettség terheli-e. Munkaviszony fennállását erősíti az a tény is, ha a munkáltatót széles terjedelmű utasítási, irányítási és ellenőrzési jog illeti meg, a munkavégzés a munkáltató által meghatározott helyen és időben történik.
Munkaviszony esetén a munkavállaló a munkaerejét bocsátja rendelkezésre, ezért a munkavégzés tipikusan a munkáltató eszközeivel, gépeivel, nyersanyagának felhasználásával történik. A munkaviszony jellemzője lehet a rendszeresség és az állandóság is. Vizsgálni kell azt is, hogy a tevékenységből eredő haszon/költség kinél realizálódik.
Ez egyértelművé teszi, hogy a munkavégzésre irányuló szerződés minősítését nem egy-egy elem kiemelésével, hanem az adott eset összes körülményének széleskörű vizsgálatával kell elvégezni.
A jogviszony minősítéséhez a felügyelő a bizonyítékok széles körét mérlegeli. Elsődlegesen a tényleges munkavégzés jellemzőit tárja fel, hogyan valósult meg a foglalkoztatás. Az ellenőrzés során meghallgatja a feleket, megvizsgálja a felek közötti szerződéseket (megbízási, vállalkozási szerződést), a munkaidő-nyilvántartás dokumentumait (pl. a munkaidő-beosztást, a jelenléti ívet, szolgálatvezénylést), a munka díjazására vonatkozó iratokat stb.