Sem a "fő kritériumok", sem pedig a munkaviszonyt jellemző típuskényszer tekintetében nem eredményezett változást az Mt. új 75/A. §-a. Bár megtehetnénk, de az egyszerűség kedvéért ne menjünk messze a jogi szabályozásban, és induljunk ki a hatályos törvényekből. Amióta a Polgári Törvénykönyvtől elkülönül a Munka Törvénykönyve, azaz a munkaviszony szabályozása, azóta következetesen érvényesül a jogalkalmazásban, a bíróság ítélkezési és 1996 óta a munkaügyi ellenőrzés gyakorlatában az az alapelv, hogy a munkavégzésre irányuló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállalót védő rendelkezések csorbítására. Hiszen éppen az alárendeltségben végzett, függő munka védelmében jött létre a munkajogi szabályozás. Tehát az, aki ilyen munkavégzésre nem munkaszerződést, hanem más típusú szerződést, így például megbízási vagy vállalkozási szerződést köt, az jogszabályellenesen jár el, színlelt jogviszonyt létesít. Erről szól az Mt. legutóbbi módosítása, amely a fentiek alapján nyugodtan deklaratív jellegűnek minősíthető.
Az Mt. másik módosítása a jogalkalmazásban eddig kialakított elhatárolási szempontokat emeli ki. Ugyanakkor azt is kifejezetten kimondja, hogy ez csak egy példálózó felsorolás, a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítésénél az eset összes körülményét kell feltárni, és ez alapján lehet dönteni. A törvény a következő minősítési szempontokat, mint különösen figyelembe veendő elemeket sorolja fel: a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásait, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozatait, a tényleges munkavégzés jellegét, a 102-104. §-okban meghatározott jogokat és kötelezettségeket.