Az uniós csatlakozás és augusztus 31. között 267 magyar orvos költözött át munkavállalási célból nyugat-európai uniós országba, illetve az Egyesült Államokba, túlnyomórészt nyilvánvalóan egzisztenciális okokból. Lengyelországban is hasonló tendencia figyelhető meg.
A külföldre távozó orvosok között a szakma valamennyi ágazata képviselteti magát, a külföldön munkát vállalók kétharmada szakorvos, sok Magyarországon is nagyon keresett aneszteziológus, és háziorvos megy el, de szép számmal távoznak pszichiáterek is – olvasható az MTI jelentésében. A külföldre jelentkezők negyede friss diplomás, még szakvizsga előtt álló rezidens, de idősebbek is elhagyják a hazai pályát.
A gyakorlatban Magyarországon egy kezdő szakorvos 128 ezer forint bruttó fizetést kap, ami ügyeletekkel elérheti a 180 ezer bruttót, tehát nettó 90 ezer forintot. Az unió nyugati országaiban dolgozó orvosok bére 15-16-szorosa a kezdő magyar orvosénak, s a fentiekhez hasonló korú kolléga havi egymillió-egymillió százezer forintot keres – mondta el Dr. Gyenes Géza sebész, a 42 ezres taglétszámú Magyar Orvosi Kamara főtitkára.
Az unióba most távozó magyar orvosok bruttó alapbére nyolc óra munkaidőre – vagyis ügyeletek nélkül – 1,2-1,4 millió forint nagyságrendű lesz, a fogadó országtól függően. Ez az alsó határ, de a régi uniós államokban is beleszámolják az orvosi bérezésbe a szakvizsgát, a szakmai rangot és a megszerzett gyakorlati időt. Egy jó nevű, nagy szakmai tapasztalatokkal felvértezett magyar sebészorvos, aki egyébként itthon is vezető beosztásban dolgozott, ma már havi 3,8 millió forint nagyságú alapfizetéssel dolgozik egy uniós országban.
Tudható – bár a Kamara nem gyűjti ezeket az adatokat –, hogy a legtöbben Nagy-Britanniába és Írországba mennek – e két ország nem szabott türelmi időt az új tagállamokból érkező munkavállalók befogadásához – de más nagy EU-tagállamok, így Németország, Franciaország és a skandináv államok is befogadnak magasan kvalifikált diplomásokat, orvosokra pedig különösen nagy a kereslet. Kivétel Spanyolország, ahol néhány éve eljutottak az orvos-túltermelésig, s mára már munkanélküli orvosok is vannak.
Az orvoskamara főtitkára rámutatott, hogy az elvándorlásnak nyilvánvaló egzisztenciális okai vannak, és a szakma véleménye szerint a politika nem törődik azzal, milyen mértékű az orvosok elvándorlása, és annak sincs jele, hogy a szakmából külföldre távozottak utánpótlásának gondjával foglalkozna.
Lengyelországban az uniós csatlakozás óta 200-400 lengyel orvos hagyta el hazáját, hogy szerencsét próbáljon a gazdagabb uniós országokban, ahol tisztességes bért, jól felszerelt kórházakat és jó minőségű életet remélhet. Az EU-országok számára orvosokat toborzó lengyel Konstancin cég szeptemberben már a második orvoscsoportot indítja útnak Dániába. Noha az északi EU-tagállam kétéves átmeneti időszakot jelölt meg az új EU-tagok munkavállalóinak beengedéséhez, néhány speciális szakmában – köztük az orvosiban –, már most korlátlanul fogad jelentkezőket a közösség legújabb tagjaiból. További 60 általános orvos, belgyógyász, fogorvos Nagy-Britanniába készül, amely (eltérően a tizenötök többségétől) Írországgal együtt korlátozás nélkül hajlandó fogadni az újonnan belépett államokból érkező munkavállalókat – írta a francia AFP hírügynökség.
Egy lengyelországi fejvadász cég internetes honalapja szerint Nagy-Britannia mintegy 60 ezer új orvost is képes felszippantani kiterjedt egészségügyi hálózatába. A munkavállalás feltétele a diploma, amelyet május 1-je óta már honosítani sem kell az EU-országokban, illetve a befogadó ország nyelvének megfelelő szintű ismerete. Ez utóbbi azonban nem rettenti el az életmódváltásra elszánt lengyel orvosokat, akiknek elegük van az EU-átlag felét alig megközelítő bérezésből, a lepusztult kórházakból, a meg nem fizetett túlmunkákból. Egy kezdő lengyel orvos bruttó 300 eurót – mintegy 75 ezer forintot – keres, és jövedelmét túlórákkal, ügyletekkel, másod- és harmadállásokkal tornázhatja fel valamivel. Nagy-britanniai kollégája 65000-90000 fontsterlinget visz haza a hónap végén (mintegy 2-2,2 millió forint).
Varsói tudósításában az AFP idézi a 2 gyerekét egyedül nevelő, 35 éves aneszteziológusnőt, Malgorzata Pawlowiczot, aki nem csinál titkot abból, hogy tisztán anyagi megfontolásból akar és kényszerül hazát cserélni: „Családom normális, minden luxust nélkülöző eltartásához 12 órát kell dolgoznom naponta, ez három állami kórházat és egy magánrendelőt jelent. Ehhez képest Dánia rendes fizetést, és főleg normális életet kínál. Végre több időmet tölthetem a gyerekkel, ezentúl nem kell majd éjjel és nappal, sőt szombaton és vasárnap is a megélhetésért dolgoznom" – indokolta választását az orvosnő.
MZ
