Amerikai genetikai kutatók kísérletei szerint létezik a lustasággén, amelynek hatását elfojtva sokkal szorgalmasabbá és hatékonyabbá tehetők a génkezelt egyedek. Ha nem vigyázunk, egy nap vitaminok helyett szorgalomtablettákat fogunk szopogatni a jobb karrier előmenetel érdekében.
Mint arról az amerikai sajtó beszámolt, az állatvilág Pató Páljainak tartott csimpánzokkal folytatott laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy az állatok az agyukba fecskendezett speciális anyagok hatására szuper hatékony munkásokká váltak. A Los Angeles Times cikke szerint a csimpánzokat egy olyan számítógépes játékba vonták be, amely gyümölcslé-cseppekkel jutalmazta őket, jelét sem mutatták a lógásra való hajlamuknak, ráadásul nem csak fáradhatatlanul, hanem sokkal kevesebb hibával is dolgoztak.
De a növekvő hatékonyságnak megvolt az ára: a kutatók által átmenetileg elnyomott gén nélkül a majmok elveszítették az érzéküket a munka és a jutalom közötti egyensúly megteremtésére, s kényszert éreztek a munka folytatására – derült ki az amerikai Nemzeti Mentalhigiénés Intézet közleményéből.
Emiatt a kísérleti állatok keményebben dolgoztak, pedig akárcsak az emberek, amúgy hajlamosak lettek volna tologatni a feladataikat. A gén kiütése figyelemreméltó változást váltott ki a majmok munkaetikájában. Mint sokaknak közülünk, a majmok munkaintenzitása is csökken a kezdeti lendülethez képest, ha csak egy távoli cél áll előttük. De sokkal hatékonyabban dolgoznak – és kevés hibát vétenek –, ha közelebbi célokat tűznek eléjük és még jutalmazzák is őket. De a kezelt kísérleti állatok anélkül is keményen dolgoztak tovább, hogy bármilyen jelét kapták volna a közelgő jutalmazásnak. Így mindaddig, amíg a „lustaság” gén el volt nyomva ezt a magatartást tanúsították. Majd tíz hét után, amikor a kezelést befejezték, a csimpánzok lassan visszatértek a szokásos motiváció nélküli önmagukhoz.
A kutatók szerint a mostani eredmények elvezethetnek egy sor – a munkához és a jutalmazáshoz kapcsolódó – mentális rendellenesség kezeléséhez. Mániákus emberek például akkor is dolgoznak, ha nem jutalmazzák a tevékenységüket, vagy a díjazás inszignifikáns a tevékenységükkel kapcsolatban. Depresszió esetén például nincs annyi munka, amely elegendőnek látszik a díjazáshoz. A megszállott-megrögzött rendellenességben szenvedőknél pedig a díjazás sohasem látszik úgy, hogy elegendő lenne. E kórok kezelésében fennálló túlgyógyszerezési veszély csökkentésére a mostani eredmények szintén reményt jelentenek.
