Az adatokból az is kiderül, hogy egyelőre nincs szó százezres nagyságrendről. Az uniós ügyekre összpontosító internetes kiadvány friss híre szerint azokban az országokban, ahol azonnal megnyitották a munkaerőpiacot a keleti munkaerő előtt, viszonylag magas növekedést mutatnak az adatok. Az EU-ban elvben teljes a munkaerő mozgásszabadsága, de a régebbi EU-tagállamokban – kevés kivétellel – akkora volt a félelem a bővítés utáni időszakra, hogy a csatlakozási tárgyalások során többéves – fokozatosan felszámolandó – korlátozásokat harcoltak ki maguknak.



Svédországban például – a bevándorlási hivatal közlése szerint – májustól augusztus végéig 74 százalékkal több kérelmet jegyeztek, mint az előző évnek ugyanebben az időszakában. 2003-ban 1161, idén 2017 ilyen kérelmet nyújtottak be a hatóságokhoz. A új kérelmezők fele lengyel volt. Hollandiában az előző évhez képest több mint megduplázódott azoknak az engedélyeknek a száma, amelyeket az ú tagországok állampolgárainak adtak. Júniusban és júliusban 11 ezer engedélyt kaptak az új tagországok állampolgárai az előző évi 5 ezer után.



Írországban ugyancsak megnőtt az EU-államokból érkezők száma, 23 ezer ember kért engedélyt munkavállaláshoz a csatlakozást követő első három hónapban. Az új tagállamokban tartja magát az az álláspont, hogy egyelőre messze nem igazolódtak a régi tagok félelmei, hogy százezres nagyságrendben árasztják el kelet-európai munkakeresők az EU munkapiacait. Strasbourgban, az Európai Parlamentben a múlt héten ismertettek egy uniós tanulmányt, amely szerint az újonnan csatlakozott országok aktív lakóinak kevesebb mint egy százaléka gondol egyáltalán arra, hogy külföldön munkát vállaljon. (A fent említettekkel ellentétben Nagy-Britanniában például mindössze 8 ezer új munkavállalót vettek nyilvántartásba a kelet-európaiak csatlakozása óta.)



Mint a tanulmány bemutatását kísérő közmeghallgatást követően Demszky Gábor (SZDSZ) európai parlamenti képviselő elmondta, ajánlásaiban a jelentés a tényleges politikai felülvizsgálatot szorgalmazza, tehát, hogy az EU-tagországokban készüljenek felmérések a munkavállalással kapcsolatban, és a 2006-ban lejáró átmeneti időszak után változtassanak a szabályozáson (elvileg 2009-ig van lehetőségük a tagországoknak a munkavállalás korlátozására).



Demszky akkor úgy vélte, a tanulmány jó alapot jelenthet az unión belül a munkavállalás terén alkalmazott diszkrimináció elleni érveléshez. Támogatta a magyar képviselő a tanulmánynak azt a következtetését is, hogy folytassanak a közvélemény számára felvilágosító kampányt a régebbi EU-tagországokban, és az illetékes szerveknél próbálják elérni a korlátozások mielőbbi megszüntetését