A magyarok iskolás koruk óta tudják, hogy „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” Ennek ellenére olyan sokan választanak irracionális, s eredménytelenségre vezető magatartásmintákat, hogy a kívülállók legfontosabb nemzeti tulajdonságunkként a pesszimizmust azonosítják. Ha sikeresebbek lennénk önképünk megrajzolásában, s az ehhez mérten elérhető és elérendő célok kijelölésében, talán a boldogság sugározna rólunk. Ehhez fel kell ismerni a legfontosabb hibákat, a sikertelenség legfontosabb (elő)jeleit.

Nem vagy elég jó a munkádban
Vannak akik tényleg teljesen használhatatlanok. Vagy egyszerűen képzetlenek, vagy közmegegyezés szerint balfékek. Az előbbire könnyen rájön ki-ki saját magától is. Az utóbbi nehezebb eset. Ha nem tartozol e két kategóriába, akkor csak rossz helyen vagy, s a legfőbb gondod alighanem a vállalkozókészség hiánya, ami ahhoz kellene, hogy megtaláld a helyedet.

Túl sokat lógsz az interneten
Ha olyan haszontalan weboldalakon töltöd a fél életedet, amelyekből nem vagy képes igazán profitálni (szex-szájtok, sportoldalak, online játékközpontok, stb.), akkor elpazarolod a drága idődet. Ez nem sokkal jobb, mintha a tévét bámulnád. Ha nem jutnak az agyadba a kreativitásodat, az informáltságodat és a szakmai tudásodat erősítő információk, akkor ki sem fog jönni semmi értékes.

Lustaság
A "ki a francot érdekel", "nem érdemlik meg ezek, hogy odategyem magam" és az "úgysem tudom megcsinálni" hozzáállást egy munkahelyen nem fogják díjazni. Ráadásul a sok lógás miatt egy idő után már tényleg képtelen leszel normális tempóban dolgozni, már akkor sem, amikor pedig az létszükséglet volna számodra.

Folyamatos kesergés vagy savanyúság
A nyavalygás össznépi sport a mi vidékünkön. Mondhatnánk úgy is, hogy a felmentéskeresés széles körben alkalmazott technika. Pedig ez legfeljebb arra jó, hogy a sikertelenséget megmagyarázzuk, arra semmiképpen sem, hogy sikereket érjünk el. A nyavalygás időnként persze meghallgatásra talál (hiszen semmi sem tökéletes, s a hibákra mindig lehet hivatkozni), de ez még rosszabb, mert azt a képzetet erősíti, hogy ezzel az attitűddel előre lehet jutni. Valójában csak a baj (például) kirúgás elodázására alkalmas. A savanyú embereket meg egyébként sem szereti senki.

Utálni a világot
Vannak emberek, akikről vagy a világfájdalom, vagy a világ teljes utálata sugárzik. Folyamatosan undokak a környezetükben lévő emberekkel, soha semmi nem jó nekik, el nem mosolyodnának, soha nem tennének szívességet, sohasem köszönnének meg semmit. Nekik szokták a hátuk mögött mondani: Hát akkor dögölj meg te töltött majom!

Rendes fickók
Vannak azonban olyanok is akik szuperpozitívok. Mindenhez jó képet vágnak, mindenért és mindenkiért lelkesednek. Ez átmenetileg hozhat eredményeket, de ezzel a viselkedéssel nem igen lehet felfelé jutni. Jobb esetben ugyanis bekerülhetsz a „ja az a kedves pasi” kategóriába. Rosszabb esetben pedig belőled lehet „az az idegesítően nyálas, simulékony” fickó. Ennél az sem sokkal jobb, ha te vagy a cégnél az ügyeletes jópofa.

Az ambíció hiánya
Aki nem akar sikeres lenni, az nem is lesz. Azaz, ha valakinek nincsenek céljai, amelyeket el akar érni, s amelyekért hajlandó keményen dolgozni, akkor nem is jut sehová. Céltalan szokták igen találóan az ilyen emberekre mondani, s a képzeletbeli értékelési grádics meglehetősen alacsony fokára ültetik, de lehet, hogy a karrierlépcső közelébe sem engedik.