Az ILO jelentéséből kiderül: a munkanélküliek száma folyamatosan emelkedik: 2006-ban 195,2 millió embert érintett, a globális munkanélküliség 6,3 százalék volt. Ez az arány szinte semmit nem változott a korábbi évekhez képest.


Az ILO csupán szerény eredményekről tudott beszámolni a világszerte 1,37 milliárd szegénységben élő munkavállaló nyomorból való kiemelése terén (itt azokról van szó, akik, bár dolgoznak, mégis kevesebb, mint napi 2 dollárnak megfelelő összegből élnek fejenként).

A jelentés szerint az elmúlt évtizedben a gazdasági növekedés inkább a termelékenység szintjének emelkedésében, semmint a foglalkoztatás növekedésében nyilvánult meg. Annak ellenére, hogy a termelékenység világszerte 26 százalékkal nőtt, a munkában állók száma globális szinten csupán 16,6 százalékkal emelkedett.

A munkanélküliség a fiatalokat (15-24 év közöttieket) sújtotta a leginkább: 86,3 millió fiatalt, akik 2006-ban a világ teljes munkanélküliségének a 44 százalékát képviselték.

Tartóssá vált a különbség a nők és a férfiak foglalkoztatása között: 2006-ban a 15 év fölötti nőknek csupán 48,9 százaléka dolgozott az 1996-os 49,6 százalékhoz képest. A férfinépességhez viszonyítva 1996-ban a férfiak 75,7 százaléknak volt munkája, míg 2006-ban csak 74,0 százaléknak.

A szolgáltató szektor aránya a globális foglalkoztatásban 39,5 százalékról 40 százalékra emelkedett és először előzte meg a mezőgazdaságot, amely 39,7 százalékról 38,7 százalékra esett vissza. Az ipari szektor 21,3 százalékot képviselt a teljes foglalkoztatásban.

A jelentés kiemeli, hogy a legtöbb régió munkanélküliségi mutatóiban nem következett be markáns változás 2005 és 2006 között. Leginkább a fejlett gazdaságok és az Európai Unió régióiban volt tapasztalható csökkenés 2005 és 2006 folyamán, amikor a munkanélküliségi mutató 0,6 százalékponttal 6,2 százalékra esett vissza.

Kelet-Ázsiában a munkanélküliségi ráta 3,6 százalék volt, ami világszinten továbbra is a legalacsonyabb, míg Közép-Kelet- és Észak-Afrikában a legmagasabb: 12,2 százalék.