A Joseph Rowntree Foundation - társadalmi konfliktusok kutatására szakosodott alapítványi szervezet - felmérése szerint igen gyakori, hogy a Kelet-Európából érkezők még saját nemzetük más bevándorlóival sem hajlandók együtt dolgozni, és sokszor a legdurvább előítéletes jelzőkkel illetik honfitársaikat is.
A többezer interjú alapján összeállított jelentés idéz például egy bolgár elektromosipari alkalmazottat, aki "koszos falusiaknak" nevezte a Nagy-Britanniában dolgozó többi bolgárt. Egy lakásfelújításokkal foglalkozó lengyel szerint aggasztó, hogy a "többi" lengyel "túl könnyen" bejuthat az országba. Az illető "Lengyelország legócskább söpredékének" nevezte a brit munkapiacon dolgozó lengyeleket, akik szerinte "pályaudvarokon alszanak és lopnak".
A jelentés kimutatta azt is, hogy a Kelet-Európából érkezők gyakran egyáltalán nincsenek felkészülve a brit társadalom sokszínű nemzetiségi összetételére, és súlyosan előítéletesek a fogadó ország etnikai kisebbségeivel szemben. Volt olyan válaszadó, aki bevallotta: mielőtt Nagy-Britanniába érkezett, fogalma sem volt arról, hogy ott "fekete emberek" is élnek. Egy lengyel gyermekfelvigyázó, aki cigány családhoz került, csodálkozásának adott hangot, hogy alkalmazói "cigány létükre milyen rendesek".
A külföldi munkavállalók a többségi brit társadalommal sem túl elégedettek: 40 százalékuk úgy véli, hogy a britek egyenrangúként kezelik őket, de 30 százalékuk úgy érzi, hogy nem. Ennek dacára az ott dolgozók majdnem egynegyede maradni akar hosszabb távon is, érkezéskor csak 6 százalékuk nyilatkozott így.
A felmérés kimutatta azt is, hogy a kelet-európai EU-munkavállalók sokszor egymás alá ígérve igyekeznek munkához jutni, ami szintén súlyos konfliktusok forrása. Ez főleg a lengyeleket érinti, akik a többi keleti EU-országból érkezők beszámolói szerint gyakran óránként 2-2,50 fontért - a hivatalos brit minimálbér feléért - is munkát vállalnak. Ezt most már a brit munkaadók is általános hivatkozási alapként használják, amikor például 6 fontos órabért kérő keletieket elutasítanak.
A megkérdezettek egybehangzóan bérleszorító hatásúnak nevezték a lengyelek magatartását. A jelenségre már más londoni elemző házak is felfigyeltek. Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az EU-bővítés gazdasági utóhatásairól nemrégiben közölt elemzésében azt írta: csak a lengyel bevándorlás mindössze két év alatt "Liverpool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítette" a keresletet a brit gazdaságban, úgy, hogy közben nem okozott kimutatható bérinflációs nyomást.
A brit belügyminisztérium épp a múlt héten tette közzé legfrissebb összesítését a kelet-európai EU-tagállamokból érkezők számáról. Ebből kiderült, hogy továbbra is tízezrével áramlanak a munkavállalók a brit munkapiacra az EU-ba 2004-ben felvett kelet-európai tagállamokból. Az összegzés szerint csak az idei első negyedévben 49 ezer új munkavállaló adott be állásbejegyzési kérelmet a nyolc kelet-európai országból, jórészt ugyanannyi, mint a tavalyi azonos időszakban.
A friss statisztika szerint a 2004. májusi bővítés óta - idén március végéig - összesen 630 ezren jelentkeztek az akkor felvett kelet-európai országokból nagy-britanniai munkavállalásra, jóllehet a brit kormány annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartós munkavállaló érkezik Kelet-Európából.
A legújabb felmérések szerint ugyanakkor a lengyelek sem elégszenek meg most már bármilyen munkával. Az idénymunkások toborzásával foglalkozó egyik legnagyobb brit cég, a Fruitful Jobs illetékese a The Guardian című napilapnak elmondta: Nagy-Britanniában az idei évadban hiány fenyeget a hazai termésű primőrökből, mert most már a lengyelek sem jelentkeznek gyümölcsszedésre.
