Franciaország, bár megköveteli a munkavállalási engedélyt, 2006. május 1-jétől 61 szakmában könnyített eljárással adta ki, most pedig tovább könnyítette az új tagállamokból érkezők munkavállalását. A diákok és kutatók bizonyos feltételekkel eddig is szabadon vállalhattak munkát ebben az országban. Külön egyezmény alapján gyakornokok is dolgozhatnak Franciaországban egy éves időtartamban a szakmai, nyelvi továbbképzés érdekében.

Engedélyt követel Belgium is, de 2006. május 1-jétől a hiányszakmáknál ugyancsak a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki a munkavállalási engedélyt.

Dánia csak akkor adja ki a munkavállalási engedélyt, ha a dolgozót teljes munkaidőben foglalkoztatják, az általános bér- és munkafeltételekkel, az adott helyen érvényes kollektív szerződés szerint.

Ausztriában is munkavállalási engedély szükséges, de 50 szakma esetében könnyítéssel, azaz a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki az engedélyeket. Fennmaradt a csatlakozás előtti könnyített munkavállalás meghatározott létszámú gyakornokok, illetve határ menti ingázók esetében is.

Németország ugyancsak munkavállalási engedélyt követel, de a múlt év novemberétől egyszerűsített eljárás alapján adják ki az iratot a gépészmérnököknek, villamosmérnököknek, közlekedési mérnököknek, s nemcsak a 2004-ben csatlakozó országok, hanem Románia és Bulgária állampolgárai esetében is. Ebben az országban is kihasználhatók a már a csatlakozás előtt rendelkezésre álló, keretszámokhoz kötött vendégmunkás és szezonális munkavállalási lehetőségek.

A régi tagállamok közül tehát ebben az ötben csak a munkavállalási engedély kiadását követően lehet munkát vállalni, tíz régi tagállamban viszont nincs szükség erre, ott már érvényesül ez a szabadságjog.

Legutóbb, a múlt év novemberében Luxemburg csatlakozott a szabadságjogot biztosító régi tagállamokhoz. A múlt év májusától Hollandia biztosította a jogot. Finnország, Görögország, Portugália és Spanyolország kétéves korlátozást követően 2006. május 1-jével tette szabaddá a munkavállalást. Olaszország 2006. júliusa óta biztosítja ezt.

Svédország, Írország és az Egyesült Királyság már 2004. május elseje óta szabad munkavállalásra ad lehetőséget. A 2004. évi bővítést követően a régi tagállamoknak módjuk volt arra, hogy átmenetileg ne biztosítsák a közösségi alapjogok egyikét, a szabad munkavállalást. Erre hétéves átmeneti időszak állt rendelkezésükre kettő plusz három plusz kettő éves felosztásban. Az egyes részidőszakokat követően egyre alaposabb indoklással lehet csak fenntartani a korlátozást.