2005 novemberében az ISSP (International Social Survey Programme) megbízásából TÁRKI által végzett Work Modul 2005 kutatás többek között arra kereste a választ,  vajon az emberek csupán pénzkereseti lehetőségnek, vagy örömforrásnak tekintik munkájukat, amely a pénztől függetlenül is életük fontos részét képezi.

Az eredményekből kiderül, hogy Nyugat-Európában, Skandináviában és a két angolszász országban viszonylag kevesen értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a munka csak pénzkereseti lehetőség, semmi több. Norvégiában a megkérdezettek 13 százaléka, Svájcban 18 százaléka, Írországban, Nagy-Britanniában, Nyugat-Németországban és Finnországban a lakosság körülbelül harmada értett egyet ezzel a kijelentéssel.

Ehhez képest Dél-Európában és a poszt-szocialista országokban rosszabb a helyzet, különösen Bulgáriában és Spanyolországban magas a munkát csupán pénzkereseti lehetőségnek tekintők aránya, itt a megkérdezettek kétharmad vélekedett így. Magyarországon a kutatásban részt vevők 38 százaléka értett egyet az állítással.

Legkevésbé Bulgáriában értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy akkor is szeretnének dolgozni, ha nem lenne szükségük a pénzre. Spanyolországban a megkérdezettek 41 százaléka választotta az „egyetértek” vagy a „teljesen egyetértek” alternatívákat.

Finnországban hasonló (36 százalék) volt az aránya azoknak, akik akkor is szeretnének dolgozni, ha nem lenne szükségük a pénzre. A többi skandináv országban azonban kiemelkedően sokan (69-76 százalék) értenek egyet a fenti kijelentéssel, és a svájciak háromnegyede szintén dolgozna akkor is, ha nem lenne rákényszerülve.

A volt szocialista országokban, Kelet-Németországot és Magyarországot kivéve kisebbségben vannak azok, akik szívesen dolgoznának a pénztől függetlenül is. Kelet-Németországban a megkérdezettek bő háromnegyede, Magyarországon 57 százaléka értett egyet a kijelentéssel.