Az éjszakába nyúló tanácskozáson született kompromisszum értelmében a munkaidő felső határa általános szabály szerint továbbra is heti 48 óra lenne, de a munkáltató és a munkavállaló szerződéses megállapodása esetén 60 - ügyeleti munkakörökben 65 - órás munkahetet is lehetne engedélyezni.
A munkaidő-irányelvet együtt tárgyalták a munkaerő-kölcsönzők által közvetített ideiglenes munkavégzés szabályaival. A luxembourgi megállapodás értelmében a kölcsönzött munkavállalót alkalmazása első napjától ugyanolyan jogok illetik meg, mint a munkáltató saját munkavállalóit, de a szabály alól a szociális partnerek közötti megállapodás kivételt tehet.
Mind a munkaidő-, mind a kölcsönmunka-irányelv csak akkor léphet majd életbe, ha az Európai Parlament jóváhagyta. Magyarország, Spanyolország, Belgium, Ciprus és Görögország azonban jelezte: nem ért teljesen egyet a kompromisszum tartalmával.
Herczogh László szakállamtitkár, aki Magyarországot képviselte a tanácskozáson, elmondta: a magyar törekvés az volt, hogy szűkítsék jobban az általános szabálytól való eltérés lehetőségét, illetve kössék időhatárhoz annak alkalmazhatóságát.
Ezt a célt most nem sikerült elérni, de Herczogh feltételezése szerint az Európai Parlament módosító javaslatokkal él majd, és akkor a kérdés visszakerül a kormányokat képviselő Tanács elé. Mint a szakállamtitkár hozzátette, ha a szabályozás hatályba lép, attól fogva három évük lesz a tagállamoknak, hogy azt átültessék a nemzeti jogrendbe.
A munkaidő és a kölcsönmunka témájában több mint öt éve próbálkoztak egyezségre jutni egymással az uniós országok. Lényegében két eltérő megközelítés harcáról volt szó: Nagy-Britannia a minél liberálisabb, Franciaország a szociális vívmányokat minél következetesebben érvényesíteni akaró nézetek hangadójaként lépett fel. Cotman szlovén munka-, család- és szociálpolitikai miniszter szerint a létrejött kompromisszum biztosítja a munkavállalók szükséges védelmét, de gondoskodik a munkaszervezés kellő rugalmasságáról is.
A 48 órás munkaidő-maximumot már egy 1993-es európai szabályozás előírta, de a britek kivonták magukat annak alkalmazása alól. A franciák az ilyen távolmaradás (opt-out) lehetőségének eltörlését, vagy legalábbis nagyon szűk korlátok közé szorítását szerették volna elérni. Végül annyiban maradtak, hogy a 48 órás általános szabályt a felek közti megállapodással túl lehet lépni, de az eddig engedélyezett heti 78 óra helyett csak 60 - ügyeleti munkakörökben 65 - óráig szabad felmenni a heti munkaidő meghatározásakor. Kollektív szerződéssel viszont ez utóbbi plafonok is "áttörhetők". Az új szabályozás életbe léptetése után hét évvel az Európai Bizottság majd jelentést ír a kivételek alkalmazásának tapasztalatairól, és akkor javasolhatja azok teljes eltörlését.
Abban, hogy a 48 óra szigorúbb betartatására irányuló törekvések végül felpuhultak, nagy szerepet játszott, hogy Franciaországban tavaly a baloldali kormányt jobboldali kormányzás váltotta fel. A britek annyiban tettek engedményt, hogy a kölcsönmunka tekintetében elfogadták az azonos jogok elvét a munkába lépés első napjától fogva - eddig ugyanis azt csak a munkába lépést követő 12 hét elteltével voltak hajlandóak érvényesíteni a kölcsönzött alkalmazottakra.
Az 1993-as szabályozás értelmében az ügyeleti idő teljes mértékben munkaidőnek számít. Ez az egészségügyben és más készenléti munkakörökben szétfeszíti a 48 órás heti maximális munkaidő elvének kereteit. A most született új megállapodás értelmében az ügyeleti idő akkor tekinthető munkaidőnek, ha az egyes tagországok nemzeti jogrendszerei vagy a szociális partnerek megállapodása ezt így írja elő.
