A buszsofőrök annak kimondását kérik a bíróságtól, hogy esetükben az úgynevezett rendelkezésre állási idő -vagyis amikor éppen nem vezetik az autóbuszt, például két forduló között a járatuk indulására várnak, vagy a járművet takarítják -  munkaidőként számolják el, ennek alapján pedig három évre visszamenőlegesen kérik elmaradt járandóságaik megítélését. Ez a 168 vasi buszsofőr esetében fejenként 250 ezer forinttal számolva a járulékok és kamatok nélkül is meghaladja a 40 millió forintot.

A felperesek jogi képviselője a tárgyaláson elmondta: az autóbuszvezetők jelenleg napi 12-13 órát dolgoznak heti 40 órás munkarendben, de helyközi járatoknál az sem ritka, hogy egy autóbuszvezető 15-18 órát tölt el munkahelyén egyhuzamban. Ebbe a munkaidőbe azonban nem számít bele az úgynevezett rendelkezésre állási idő, amely ugyan a járművezetés szempontjából pihenőidőnek számít, de az autóbusz sofőrje általában nem hagyhatja el a pihenőhelyiséget, sok esetben pedig az is előfordul, hogy a buszvezető mostoha körülmények között a járművén ülve kénytelen várakozni.

A felperesek uniós jogszabályokra, irányelvekre és precedens étékű döntésekre hivatkoznak, amelyek álláspontjuk szerint bizonyítják, hogy a rendelkezésre állási idő is munkaidőnek számít, ha azalatt munkavégzés történik.

A bíró felhívására az első tárgyaláson mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy lát esélyt peren kívüli egyezségre, így közösen a per átmeneti szüneteltetését kérték. Valószínűleg hasonló lesz a helyzet a többi, már kitűzött tárgyalás esetében is.