Mindenki életében akadnak olyan napok, amikor nem szívesen megy be dolgozni - még akkor is, ha máskülönben él-hal munkájáért -, de óriási a különbség aközött, hogy a megszokott rutinfeladatok miatt telik be a pohár, vagy folyamatosan görcsöl az ember és a munkahelyi körülmények kiváltotta stressz előbb-utóbb egészségére is rányomja bélyegét - véli Linda Durre, aki könyvet is írt a témában (Éljük túl a minket mérgező munkahelyet címmel). Durre csoportosította azokat a tényezőket, amelyek szerinte megmérgezhetik az ember életét a munkahelyen.

Véleménye szerint az első csoportba az igazságtalan, méltánytalan dolgok tartoznak: ilyen, amikor két vagy három ember helyett dolgozunk, ám ezért nem kapunk semmiféle anyagi kompenzációt, de még szóbeli elismerést sem. Nem jobb az sem, ha ellopják ötleteinket, amikor önkényesen korlátozzák mozgásterünket: nem tehetünk meg olyan alapvető dolgokat, amelyek másoknál természetesek. Az is méltánytalan, ha a főnök vagy osztályvezető nem vállal felelősséget tetteiért, szavaiért, és ha valami rosszul sikerül, a kudarcért mást hibáztat - véli.

sxc.hu

A kikényszerített hazugságok egy másik kategóriába tartoznak. Amikor a kollégák arra kérnek minket, hogy falazzunk nekik - akár szakmai, akár magánéleti okokból - , támasszuk alá hazugságaikat, hogy ne bukjanak le a főnök vagy az ügyfelek előtt, de ilyen az is, amikor a főnök arra kér minket, hogy kozmetikázzunk, esetleg hamisítsunk egy jelentést, dokumentumot, néhány adatot.

Egy másik kategóriába sorolható a pozíció - hatalom - biztosította erőfölény kiaknázása, az ezzel való visszaélés. Ha hatalmát valaki arra használja, hogy előnyt szerezzen munkahelyén, esetleg arra vetemedik, hogy bántalmaz vagy szexuálisan zaklat másokat, kihasználva kiszolgáltatott helyzetüket. A szóbeli „zaklatás” is ide tartozik: amikor a főnök vagy egy kolléga szexista, rasszista, esetleg durva vicceket, beszólásokat enged meg magának, amelyek másokra nézve sértőek.

A lelki terror, vagyis az alkalmazottak megfélemlítése a negyedik kategória Durre szerint. Ennek egyik megnyilvánulása lehet a különböző büntetések, szankciók kilátásba helyezése pusztán azért, hogy valaki ne hibázzon munkájában, vagy ha hibázik, tudja, hogy az milyen következményekkel jár. Egy-egy büntetés indokolatlan kiróvása is az erőfitogtatás része lehet, valamint a dolgozó állandó bizonytalanságban tartása, miszerint állására van más jelentkező is, a cég pillanatok alatt pótolhatja, ha ilyen-olyan okokból távoznia kell. Mások nyilvános megszégyenítése is ebbe a kategóriába tartozik.

A bosszantó apróságok is alááshatják a munkavállaló hatékonyságát: amikor a kollégák pletykálnak, rosszindulatú megjegyzéseket tesznek rmásokra, nincsenek tekintettel a környezetükre, csak magukra. Ha az említett tényezők közül bármelyik felmerül - netán több is -, tartósan fennáll, munkahelyünk bizony „veszélyes az egészségünkre” - összegzi Durre. Mi lehet a megoldás?

Sokan arra kényszerülnek, hogy munkahelyükön eltűrjék az összes kellemetlenséget, noha hosszútávon mindez megbosszulja magát. Ennek egyik oka, hogy nem mernek lépni, mondván a főnök ellen nem érdemes hadakozni, mert mindig igaza van. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak abban bíznak, ha nem vesznek tudomást a kellemetlenségekről, esetleg próbálják megszokni őket - vagy inkább felvértezni magukat ellenük -, előbb-utóbb immunisak lesznek. Vagy a munkakörülmények egyszer csak javulnak, maguktól.

Kihez fordulhatunk?

Nehéz és kényes kérdés, hogy kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, hogy méltánytalanság ért bennünket. Ha felettesünk viselkedése okoz fejtörést - vagy éppen tart rettegésben bennünket -, és nem az az alkat, akivel lehetne beszélni - ha ilyen, valószínűleg úgysem érdekli, mi fáj nekünk - érdemes a többi kollégával összefogni, tapasztalatot cserélni, és közös erővel fellépni az „elnyomó” ellen, békés úton. Beszélhetünk a cégvezetővel vagy a tulajdonossal, a HR-igazgatóval, vázolva neki a problémát - visszafogottan, tárgyilagosan. Előfordulhat, hogy ez sem hoz eredményt. Ha tartósan fennáll ez az állapot - rettegünk bemenni munkahelyünkre, mert tudjuk, hogy újabb megaláztatásoknak leszünk kitéve -, érdemes más munkahely után nézni, még akkor is, ha a keresés hosszadalmas. Az állandó feszültség, stressz előbb-utóbb kikezdi az embert, és később - amikor már konkrét egészségügyi panaszokat okoz -, többe kerül.