Időről-időre mindenki követ el kisebb-nagyobb hibákat munka közben, mindegy, meddig jutott el a céges ranglétrán, milyen munkakörben dolgozik, vagy milyen végzettséggel rendelkezik. Amint beismerjük, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, könnyebben szembe tudunk nézni tetteink következményeivel. A legfontosabb: ne essünk kétségbe, hiszen senki sem várhatja el, hogy tévedhetetlenek legyünk.

Elaludni egy értekezleten elég kellemetlen, de közel sem a legkínosabb munkahelyi baki. Hasonló kisebb hibákat általában akkor követünk el, ha túlságosan le vagyunk terhelve, vagy ismeretlen terepen, szűk határidővel kell lebonyolítanunk egy projektet. Megpróbálhatjuk minimalizálni a hibalehetőségeket, teljesen kiküszöbölni azonban nem tudjuk.

Az ártalmatlan tévedések közé sorolhatjuk, ha elfelejtünk leadni egy jelentést időben a főnökünknek, nem foglaltuk le a legjobb asztalt a városban egy ügyféltalálkozóhoz, kihagytunk egy fontos megbeszélést vagy elkéstünk egy értekezletről, esetleg rossz helyre küldtünk egy bizalmas hangvételű e-mailt, sms-t. Ezek bocsánatos bűnök, azonban a kis baklövésből is hatalmas problémát gyárthatunk, ha azonnal pánikba esünk.

Könnyen végzetes hibákat is elkövethetünk a munkahelyünkön, amelyek biztosan kirúgáshoz vezetnek. Ilyen például, ha félreérthetetlen szituációban kapják rajta a munkavállalót egy kollégájával a céges bulin, esetleg munkaidő után a főnök szobájában. Sokan amiatt buknak le, hogy pornográf oldalakat töltenek le a céges gépükre. Még rosszabb a helyzet, ha eközben egy számítógépes vírustól az egész informatikai rendszer is összeomlik. Ezek kétségtelenül nehezen menthető helyzetek.

Munkapszichológusok szerint meg kell találni a középutat, meghatározva önmagunknak a munkahelyi hiba fogalmát. Ez a tévedés elég kárt okoz ahhoz, hogy nyugtalankodjunk miatta, másokat is érint, de mégsem kerül az állásunkba. Amikor fény derül a munkahelyen elkövetett baklövésre, olyan tipikus stressz-tüneteket tapasztalhatunk, mint az izzadt tenyér, a kiszáradt torok, a hadarás vagy a dadogás. Egy kis mulasztás - reakciónktól függően - környezetünk szemében akár egy fatális hibának tűnhet, de ha jól kezeljük a helyzetet, könnyen ártalmatlannak is nyilváníthatják, és hamar megfelejtkeznek róla.

Először is próbáljunk meg megnyugodni, majd elemezzük, mi is történt valójában. Mérjük fel racionálisan a hibánk súlyát, kihatását a szervezet egészére. A legrosszabb lépés a probléma eltitkolása. Ha ösztönösen takarózni kezdünk, csak újabb és újabb hazugságokba bonyolódunk. Ehelyett minimalizáljuk a károkat, mielőtt tájékoztatjuk főnökünket a történtekről. Vélhetően értékelni fogja, hogy - bár hibáztunk - kész tervvel álltunk elő.

Ugyanakkor ne várjuk el, hogy tárt karokkal fogadjanak csak azért, mert őszinték voltunk, vagy sikerült megakadályozni, hogy még nagyobb baj történjen. Minden főnök első reakciója ilyenkor a csalódottság. Valószínűleg mi sem viselkednénk másképp, ha egy alkalmazott az irányításunk alatt hasonló hibát követne el, esetleg megkárosítaná a vállalatot. Teljesen azonban ne adjuk fel a reményt: benne van a pakliban, hogy kollégáink vagy vezetőink szemében tiszteletet vívunk ki azzal, hogy sikeresen tudtunk kezelni egy kritikus helyzetet.

Hogyan kezelje a munkahelyi konfliktusait? A cikket elolvashatja a Jobline Magazinban.