Az Európai Bíróság döntése szerint nem köthető a fizetett éves szabadsághoz való jog tényleges munkavégzéssel töltött időtartamhoz. Egy panaszos közúti balesetet szenvedett, aminek következtében 2005 novemberétől 2007 januárjáig fel volt mentve a munkavégzés alól, és pert indított, hogy az erre az időszakra járó fizetett szabadságot is adja ki számára munkáltatója.
Ellentétes a munkaidő-szervezésről szóló uniós irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely a fizetett éves szabadsághoz való jogot legalább tíz nap tényleges munkavégzéstől teszi függővé - mondta ki kedden a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság.
Az EU legfőbb igazságszolgáltatási testülete szerint a fizetett éves szabadsághoz való jog nem sérülhet akkor sem, ha a munkavállaló megfelelően igazolt betegszabadságon van, akár betegség, akár pedig a munkahelyen vagy máshol bekövetkezett baleset következtében. A munkaidő-szervezésről szóló uniós irányelv 7. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illessen meg.
A kérdés egy franciaországi munkaügyi vita nyomán került a luxembourgi testület elé. A panaszos a lakóhelye és a munkahelye között közúti balesetet szenvedett, aminek következtében 2005 novembertől 2007 januárig fel volt mentve a munkavégzés alól. Keresetet indított annak érdekében, hogy biztosítsák számára az ezen időszakra járó 22,5 nap szabadságot, amit a munkáltatója nem adott ki neki.
Az ügy eljutott a francia semmítőszékig, amely azt kérdezte az Európai Bíróságtól, összeegyeztethető-e az uniós joggal az a francia szabályozás, amely a fizetett éves szabadsághoz való jog keletkezését attól a feltételtől teszi függővé, hogy a munkavállaló legalább tíz napig ugyanannál a munkáltatónál munkát végzett a - főszabály szerint egy év időtartamú - referencia-időszak alatt.
Az Európai Bíróság ítéletében úgy értelmezte a szóban forgó uniós irányelvet, hogy a francia szabályozás azzal ellentétes. Az indoklás szerint a fizetett éves szabadsághoz való jogot az uniós szociális jog különösen fontos elvének kell tekinteni, amelytől nem lehet eltérni.
"Jóllehet a tagállamok a belső szabályozásuk keretében meghatározhatják a fizetett éves szabadsághoz való jog gyakorlásának és alkalmazásának feltételeit, a valamennyi munkavállaló számára kifejezetten biztosított ezen jognak a keletkezését nem köthetik semmilyen feltételhez, magát a létrejöttét pedig nem zárhatják ki" - áll az ítélet indoklásában.
