„A saját vállalkozás az üzleti élet extrém sportja: nincs multis védőháló, nincsenek kialakított folyamatok, se megnyugtató mennyiségű tőke, se megszerzett piac. Csak az érdekek farkastörvénye, plusz az ember saját tehetsége és szorgalma”

– summázza Kádas jó néhány sikeres és néhány sikertelen vállalkozással a háta mögött, mivel kell szembenézniük az alkalmazotti létet hátrahagyóknak. 

A kötelező és tanulságos bukás

Mint mondja, bukásból neki is kijutott, nem is egyszer. „Az elsőből azt tanultam meg, hogy a matekkal szemben még a töretlen optimizmus sem nyerhet. A másodikból pedig azt, hogy ne építsek vállalkozást kis piacon, különösen nem kiszámíthatatlan környezetben” – mutat rá a kockázatitőke-szakértő, aki az általa igazgatott Traction Tribe (TT) alapkezelővel a tengerentúli piacra segít többségében magyar, de régiós startupokat is felvonultató portfolióját.

Kádas szerint ahhoz, hogy az ember sikeres vállalkozó legyen, a bukás élménye szinte kötelező. Mégpedig azért, hogy egyensúlyban tartsa a vállalkozóknál szükséges erős egót az egészséges veszélyérzettel és óvatossággal:

„A bukás tanít meg résen lenni. Hogy nem elkenegetni kell a kockázatokat, hanem figyelembe venni és kezelni. Nekem szerencsém volt, hogy nem 50 évesen buktam el mindent, hanem még viszonylag korán.”

Emberekbe fektetni

Elmondása szerint a hozzá hasonló korai fázisú befektetők inkább fektetik emberekbe a pénzüket, mint ötletekbe. „A tehetséges emberek – kellő anyagi és tapasztalati háttérrel, az általuk jól ismert piacon – előbb-utóbb úgyis sikeresek lesznek. A legjobb ötlet is elhasal azonban, ha nem profi a megvalósítás” – mutat rá Kádas.

Persze jó csapat esetében is vannak alapvető feltételek, amelyek hiányában hiába szimpatikus egy ötlet, senki sem megy érte tűzbe. „Van egy 30–40 elemű lista arról, miért nem fektetünk be egy cégbe. Ilyen például, ha valaki nem képezhető, nem fejleszthető, ha nem tud csapatot építeni, vagy ha rosszul kezeli a konfliktusokat. Ha irreálisan felülértékeli magát, az ugyanolyan rossz jel, mintha nincs önbizalma. Ha pedig nem érti a befektetői logikát, az azt jelenti, hogy arra sem vette a fáradságot, hogy megértse leendő partnere érdekeit. Nagy valószínűséggel ugyanilyen süket lesz majd akkor is, ha ügyfelei problémáit kellene meghallania” – ad ízelítőt a kiválasztás módjára a sorozatvállalkozó.

Egy alapkezelő nem játszhat jótékony nagybácsit sem, ugyanis felelősséggel tartozik az alap befektetőinek. Az a munkája, hogy win-win helyzetet generáljon, vagyis egyrészt sikerre segítse a portfólió cégeit, másrészt pénzt hozzon a befektetőknek. Ezért nem férhet bele, hogy érzelmi alapon, csupán számára szimpatikus ötlet miatt erő felett vállaljon.

„Még ha egy ötlet alkalmas is az úgynevezett bump'n'dump módszerre (vagyis a felkapott ötlet gyors felfuttatására, majd eladására), az esetek többségében ezt csak olyan vérprofi vállalkozók képesek megvalósítani, akikbe alanyi jogon is befektetnék. Vagyis anélkül, hogy tudnám mi az ötlete” – teszi hozzá.

Ingerszegény hobbik és kelet-európai reflexek kizárva

Munkáját Kádas igen stresszesnek véli, de azt is hozzáteszi, hogy az állandó résen lét kétségtelenül ritmust ad a mindennapjainak. „A kiválasztás jellege – mármint az, hogy sok hülyeséget kell meghallgatni, mire jön egy életképes sztori – megváltoztatja az embert” – mutat rá. Fókuszáltabb és egyben türelmetlenebb is lesz. Könnyebben enged el csekély reménnyel kecsegtető ötleteket, gyorsabban dönt, megtanul a hatodik érzékére hallgatni.

Ezek után nem meglepő, hogy ilyen életvitel mellett nem a horgászat hozza lázba. Mint mondja, a „befektetői türelmetlenség” miatt az ingerszegény hobbik helyett nála inkább a snowboard, a boksz és a szűk baráti körben rendezett XBox One partik működnek. „Nagy szerelmem a snowboard, az efféle extrém sport és a befektetői lét egyébként kétségkívül elég erős párhuzamot mutat” – teszi hozzá.

A háta mögött hagyott temérdek vállalkozás ugyanakkor cseppet sem fásítja el. Mint mondja, ha úgy tud profitot csinálni befektetőinek, hogy akár csak egyetlen magyar vállalkozót is sikerül kollégáival hozzásegíteni egy nagy piachoz, és ezen keresztül a nemzetközi üzleti sikerhez, már megérte.

Ugyanakkor nemcsak a piac mérete csábítja az Egyesült Államokba, ahol egyébként ideje nagy részét is tölti. Bevallása szerint nehezen viseli el, amikor kitüremkednek a hazai és tengerentúli üzleti kultúra közötti különbségek.

„Indokolatlan arrogancia, felesleges gyanakvás, ostoba kapzsiság, urambátyám attitűd, hátba szúrósdi – ezek elől menekülök. Akinek a tekintetében felfedezni vélem ezeket a kelet-európai reflexeket, azokkal nem dolgozom együtt. Az én luxusigényem ez a fajta szabadság: aki amerikai mércével vállalhatatlan, azzal akkor sem üzletelek, ha egyébként rengeteg pénzt kereshetnék. És eddig, úgy tűnik, megéri.” 

Varga Szabolcs cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/1-es számában jelent meg. Aktuális lapszámunk a választás és döntés szépségeit és nehézségeit vizsgálja. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük az Alkossunk maradandót! című könyvet. 

Aktuális lapszámunkat itt meg is rendelheti. Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook oldalát!