„Volt egy ismerősöm, aki a bűvös kockához hasonló logikai játékot talált ki. Okosan meglátta a termék helyét a piacon, majd felfuttatta. A játékot Thaiföldön gyártatta, és egyre nagyobb sikereket ért el vele. A további terjeszkedés mellett döntött, és ennek finanszírozására tízezer eurós hitelt vett fel. Időközben azonban több nagy partnere is elkezdte megkerülni az értékesítési láncban, aminek következtében csökkent a forgalma, és egy idő után nem tudta törleszteni a hitelt sem. Végül gyakorlatilag lelépett a bank elől, és nyomozás indult az ügyében. Több hasonló ügylete is volt a következő években. Akkor ő most szerencsés vagy nem?”

– ezzel a példával kezdi a beszélgetésünket Kökény Tibor pszichológus. Mielőtt megválaszoljuk a kérdést, célszerű tisztázni, mit is értünk szerencsén.

A szerencse különböző formái

Természetesen azt, hogy valaki mely országba, milyen családba, milyen anyagi és egészségügyi körülmények közé születik, tekinthetjük szerencse-alapcsomagnak. Ahogy az életünk során számos olyan alkalom van, amikor nem várt találkozás, az ismertség, valamilyen történés pozitív események sorát indítja el.

Az, hogy vendégségben ki lesz az az idegen, akivel megismerkedünk, vagy hogy miért épp akkor csörög telefonál egy megrendelő, amikor a csődről fantáziálunk – kevésbé felfejthető dolog, vagyis olyan szerencsefaktor (mások szerint sors), amire nincs hatásunk. Az viszont, hogy mennyire vagyunk nyitottak észrevenni, ami történik, befogadni, aztán pedig élni vele – az viszont már csak kívülről nézve szerencse.

„Indiában a szerencse egyik istennője Laksmi, akiről azt tartják, hogy mozgékony, nem szereti a kötöttségeket, és nem lehet tudni, hol, meddig marad. De ha valaki tudja kamatoztatni a jó időszak adományait, akkor nincs is szüksége az állandó jelenlétére” – mondja Kökény Tibor, aki a szerencse fogalmát így definiálja:

„hirtelen jött lehetőség, ami – ha nincs neki megfelelően megágyazva – nem tud bejönni a házba”.

A cikk elején említett üzletembert Kökény a lottónyertesekhez hasonlítja, akiknek a többsége nem tud mit kezdeni a hirtelen jött vagyonnal – elherdálja, elveszti, becsapják. „Az emberek látnak egy vállalkozót, aki észrevesz egy jó üzleti lehetőséget, megvalósítja, meggazdagszik, vagyis szerencsésnek tartják. Ez viszont csak addig áll, amíg megy a biznisz. Az igazi kérdés inkább az, hogy az eredményeit meg tudja-e tartani, és nem pazarolja-e el, amit megszerzett, meg tud-e újulni” – mondja a pszichológus. Mindehhez szükség van a személyiségnek olyan fokú fejlettségére, ami lehetővé teszi, hogy képes legyen stabilizálni a „szerencsés” helyzetét.

Mi kell a szerencséhez?

Ahhoz, hogy valaki szerencsésebbé válhasson az üzleti életben, elsősorban önismeretre van szükség. „Az ego mint szervező elv meghatározó, enélkül nem tudunk létezni. Ennek az érettsége tesz bennünket emberré: ha tudom kontrollálni a hedonizmust, akkor az üzleti dolgokat is tudom szabályozni” – mondja a Risztov Éva távúszó londoni felkészülését is segítő szakember. Az ego érettsége szerinte segít abban, hogy képesek legyünk a késleltetésre, vagyis hogy az ösztöneink és a felettes énünk „vágyai” között megfelelően egyensúlyozzunk.

Az emberek más-más csomaggal, múlttal, karakterbeli jellemzőkkel érkeznek az üzleti életbe, vagyis vannak személyiségbeli és sorsbeli eltérések. A szakember szerint ugyanakkor ahhoz, hogy valaki vállalkozóvá, üzletemberré váljon, már kell személyiségbeli érettség.

A pszichológus azt is kiemeli, hogy gyakran dolgozik olyan cégtulajdonosokkal, akiknél rögzült családi minta akadályozza az üzleti sikert. Bár eljutnak az eredményesség bizonyos fokáig, mégsem tudnak onnan továbblépni. „Ilyenkor többnyire valamelyik felmenőtől tanult, örökölt mintával próbálkoznak, sokszor egyáltalán nem tudatosan gátolják magukat. Ennek feltérképezése azonban lehetővé teszi az akadályozó minták, félelmek átírását” – magyarázza.

Önfejlesztés nélkül zsákutca

Hogyan lehet akkor szerencsésebbé válni az üzleti életben? Kökény Tibor egyértelmű válasza az önképzés, önmagunk folyamatos fejlesztése. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy felismerjük a lehetőségeket, élni tudjunk velük, és okosan osszuk be, amit kapunk – úgy, hogy ez további szerencsés-sikeres történések alapja lehessen.

Példaként említi Mel Robbinst, aki jogászként egy kudarc után, a depressziója kellős közepén találta meg magának az ötmásodperces szabályt, ami komoly sikert hozott neki. Robbins elmélete arra épül, hogy ha valami az eszünkbe jut, ne hagyjunk időt arra, hogy lebeszéljük magunkat róla, hanem az ötlet felbukkanását követő 5 másodpercben tegyünk valamit, amivel elindítjuk a megvalósulás útján. Robbins ma bestselleríró, nemzetközi cégek tanácsadója, TED-előadó, vagyis sikeres és szerencsés. Ehhez az kellett, hogy azon a bizonyos elkeseredett estén, rakétakilövéses tévéreklámot nézve a visszaszámlálásról eszébe jusson, hogyan segíthetne az rajta is. Vagyis készen állt a véletlenek sorára.

A folyamatos önfejlesztés és inspiráció másik remek példája Tom Bilyeu, aki energiaszeletekre épülő cégét, a Quest Nutritiont tette látványos növekedési pályára. Mellette megalapította feleségével az Impact Theoryt, ahol éppen ezt az önfejlesztő igényt igyekeznek kielégíteni – maguk és mások számára. Bilyeu ugyanis hétről hétre beszélget olyan emberekkel, akiknek a gondolatai, tapasztalatai hasznosak és inspirálóak lehetnek mindazoknak, akik nézik, hallgatják az interjúkat. Többek között az is kiderül ezekből a beszélgetésekből, hogy a „hirtelen sikeres” emberek szerencséje mögött többnyire sok munka, kitartás és nem ritkán évek állnak.

Kovács Andrea cikke eredetileg a HVG Extra Business 2019/1-es számában jelent meg.

Miért van olyan nagy jelentősége a kezdésnek? És hogyan kezdjük újra, ha az elején elrontottuk? Mikor ideális állásinterjúra menni, felmondani vagy megházasodni? Mikor című könyvében Daniel H. Pink rávilágít, hogy az időzítés nem művészet, hanem tényleges tudomány, amelynek segítségével még jobban, sikeresebben élhetünk, dolgozhatunk és teljesíthetünk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.