Féljünk-e az APEH-revizortól?

© Stiller Ákos

Az évek során magát gigantikus szervezetté kinövő adóhivatal sokak szemében a rejtélyes végrehajtó mumusává vált. Többeknek már a vizsgálat szó hallatán is görcsbe rándul a gyomra, kétségbeesésüket pedig csak fokozzák az ellenőrzésekről futótűzként terjedő rémtörténetek. A napokban is megalázó vizsgálati körülményekről, kiszolgáltatott adózókról számolt be az Inforádió: „az APEH vagyonosodási vizsgálatai során nem ritka, hogy a kényes anyagi kérdésekről egy teremben egyszerre öt-hat revizor is faggatja ügyfelét, a többiek füle hallatára. Az adatvédelmi biztos szerint a gyakorlat adatvédelmi szempontból aggályos.”

Az adószakértők szerint a pánik rossz tanácsadó, célszerű inkább megelőzni az ilyen helyzeteket: az adózónak minden esetben joga van képviselővel megjelennie a vizsgálat helyszínén, és külön meghallgatást kérnie a hatóságtól. Sokat számíthat  a határozott fellépés és a jóhiszeműség - állítja  azik egyik ex-APEH-revizor, aki szerint az ellenőrök hozzáállására az egyik magyarázat a rájuk nehezedő teljesítménykényszer lehet. Az APEH-ellenőrök feladata egyszerre lojálisnak lenni az állam felé, és figyelembe venni az adózó érdekeit is. Nem sérthetik az adózó állampolgári jogait, és nem fitogtathatják hatalmukat, hogy ők „maguk állam az államban”.

Az adórevizorokat gyakran éri az a kritika, hogy vizsgálataiknak nincs koncepciója, felteszik az évek óta jól bevált, legfeljebb 10 rutinkérdést és nem készítenek megalapozott vizsgálatokat. Általánosítani talán mégsem lehet: az ellenőrzés menetéről Horváth Ildikó győri adóellenőr a következőket nyilatkozta a hvg.hu-nak: "ahhoz, hogy valaki biztos kézzel nyúljon a vállalkozások adózási dokumentumaihoz, többéves gyakorlat szükséges. Az ellenőrzések többfélék, ezért  más-más felkészülést igényelnek. A felkészülés során át kell néznünk a a vállalkozás előéletét belső nyilvántartásokból , betekintünk a bevallásokba, értékeljük a tulajdonosi kört, a tulajdonosi és gazdasági kapcsolatokat és a cég tevenységének szakmai jellemzőit. Ezekrere 1-1 napot tudunk fordítani.

Az ellenőrzés a cég nagyságától, tevékenységi körétől függően 2-3 hetet is igénybe vehet. A revizorok eligazodását a bonyolult jogszabályi környezetben belső képzések segítik, de elengedhetetlen az önképzés, mely gyakran a szabadidő terhére történik. Több mint 15 éves gyakorlata alapján Horváth úgy véli, hogy a „kiemelt adózók” képviselői felkészültek, átfogó ellenőrzéseik alkalmával az adózó terhére történő megállapítások elsősorban jogszabály értelmezési problémákból adódtak.

A kisebb társas vállalkozásoknál ugyanez már nem mondható el. Egy-két kivételtől eltekintve ezeknél a cégeknél gyakori a szándékos adóeltitkolásból feltárt adóhiány. A vizsgálatok célja — mint hangsúlyozta — nem csupán a költségvetési bevételek biztosítása, hanem minden esetben az adózó jogkövető magatartásra bírása. Az ellenőrzések során az adózó javára is történik megállapítás. A közelmúltban is volt rá példa, hogy az adózó az adóalap-csökkentő tételek között helytelenül vette figyelembe az értékcsökkenési leírás összegét, ami számára magasabb társasági adókötelezettséget erdményezett, ezt a revizor az adózó javára állapította meg - büszkélkedik Horváth.

© Marton Szilvia

Az adószakértők meggyőződése ennek ellenére, hogy az ellenőrzések nem titkolt célja az adóhiány megállapítása, ahelyett, hogy a mögöttes problémát keresnék. A revizorok, mondják, csupán beosztottak, előmenetelüket gátolhatja, ha az adózó javára szolgáló körülményeket is figyelembe veszik. Pedig erre lehetőséget az adózás rendjéről szóló törvény 97. § (6) bekezdése is megadja: „az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni”. Igaz, ez annyi pluszmunkát jelentene, ami nem fér bele a futószalagon végzett vizsgálatokba. Az ellenőröknek néha arra sincs idejük, hogy leírják, nem történt megállapítás, holott ez is előírás. Meglepő, de egy átmeneti likviditási gondokkal küzdő vállalkozás potenciális adóbevételi forrás, ha a revizor segítőkész, azaz megfelelő határidőt ad arra, hogy a papírokat összeszedje, és megtalálja a cég számára azokat a lehetőségeket, amik a későbbi adózását gördülékenyebbé teszik.

A probléma gyökerét az egykori revizorok abban látják, hogy az adóhatósági szakemberek képzését a már 15 éve a hivatalnoki szférában tevékenykedők tartják, akik céget feltehetően még csak papíron láttak. Ha egy revizor nem kerül rutinos felettes mellé, vagy nincs a közvetlen környezetében vállalkozó, akkor nincs lehetősége szakszerűen eljárni. Az ’adós fizess’ elve pedig többnyire érvényesül, mivel az APEH számára előírás az adóbevétel növelése, a revizorok pedig a már említett teljesítménykényszertől vezérelve szorgosan írják a jegyzőkönyveket hol kisebb, hol nagyobb összegű megállapításokról. Magyarországon már tízezer forint fölött megvalósul az adócsalás esete, és 200 ezer forint felett a tartozás már adóbűncselekmény, ami akár két évig terjedő szabadságvesztéssel járhat.

Magyarországon – Angliával és Hollandiával ellentétben - inkább a büntető funkció dominál a szolgáltató helyett az adóhivatal gyakorlatában. A hibát ejtőt, ugyanúgy adócsalónak minősítik, mint a masszív adóelkerülőket - jellemezte a közelmúltban a kissé kaotikus helyzetet Erdős Gabriella, a PriceWaterhoruseCoopers egyik tanácsadója. A különbség sokak szerint az, hogy míg a kicsik rendszerint fennakadnak a horgon, a nagyok megússzák.

Ebben nagy szerepe van annak, hogy a vizsgálatok nem terjednek ki a cég egész tevékenységére, csupán néhány adónemre (leggyakrabban  áfára, pénzforgalmi, társasági adóra) - véli a néhány éve még az adóhivatal berkein belül dolgozó, ma független adószakértő. Olyan mennyiségű adónem, évenkénti, évközbeni adóváltozás miatt szinte lehetetlen átfogó adóvizsgálatot csinálni – tette hozzá. Szerinte az adóminimalizálók esélyeit növeli a gyenge a kommunikáció, az együttműködés hiánya az adóhivatal szervezeti egységei között. 

Amennyiben a revizort nem tájékoztatják pontosan a pénzforgalmi osztályon, olyan intézkedéseket hozhat, amit a végrehajtó nem tud elvégezni. Így fordulhatott elő az is, hogy egy felszámolás alatt lévő céget, amely már a 200 ezer forintos büntetést sem volt képes kifizetni, újabb 40 millióra büntetett az ellenőr, amit természetesen nem lehetett behajtani rajtuk, mert a cégvezető nem felelt a magánvagyonával – emlékezett vissza a korábban végrehajtóként dolgozó adószakértő.
 
A gyakorlat azonban még mindig az adóhivatalnak kedvez. Évről évre több pénzt sikerül behajtania az APEH-nak a bankszámlára kivetett azonnali inkasszóval. A bank és az adóhatóság jogszerű tevékenysége során nemcsak a megélhetési jövedelem, az adózó tulajdonában lévő eszközök foglalhatók le, hanem a harmadik személlyel (vevőivel, bérlőivel) szembeni követelései sem mentesülnek a behajtás alól, írja a HVG. Ez évente 2 milliárd forint plusz bevételt jelent az adóhivatalnak. Igaz, magánszemélyektől behajthatatlanság címén évente 20-22 milliárd forintot töröl az adóhatóság a hátralékállományból. Cégeknél azonban erre nincs lehetőség.