Az Orbán- és a Medgyessy-kormány is vastagon hozzájárult, hogy mintegy 150 ezren vesztesként élik majd meg magán-nyugdíjpénztári tagságukat. Mégsem lehet minden felelősséget az államra kenni.

HVG
Ajelenlegi nyugdíjszabályok mellett az egyéni karrierjüket kettétörő szervezeti összevonás miatt tömegével kérik nyugdíjazásukat középkorú határőr- és rendőrtisztek. A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos tagjainak kiváltsága, hogy ezt már 25 év szolgálati idő után, a 62 éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt megtehetik. A kiváltsággal pedig azért élnek most, mert különben rosszul járnának anyagilag azok, akik 1998-99-ben az egypilléres állami nyugdíjrendszerből átléptek a magán-nyugdíjpénztárakkal kiegészülő kétpilléresbe. A Honvéd Magánnyugdíjpénztár számítása szerint egy alezredes magán-nyugdíjpénztári számláján mostanáig csak akkora összeg halmozódott fel, amely 5 év alatt elfogyna, ha abból havonta kipótolná az állami nyugdíjának azt a negyedét, amelyről, mint minden pénztártagnak, neki is le kellett mondania, amikor belépett a vegyes rendszerbe. Hozzá hasonlóan még sokan jobban járnának, ha visszaléphetnének a tb-rendszerbe. Csakhogy ezt addig teheti meg bárki, amíg pénztári tagsága nem éri el a 10 évet, és a többségnél ez 2007 végéig esedékes. A pénztári tagokra vonatkozó általános szabályok szerint egyébként csak 2013-ig - az első járadékfizetések indulásáig - lehet egyáltalában ilyen retúrjegyet váltani.

A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek alkalmazottai annak ellenére járnak rosszul, hogy kasszájuk, a zárt pénztárként működő Honvéd a piacon lévő 19 kassza közül 2006-ban a harmadik legjobb nettó hozamot érte el, és 10,15 százalékos ötéves átlaghozama a negyedik legjobb a szektorban. A jó hozamoknak, no meg annak köszönhetően, hogy a Honvédelmi Minisztérium a keresetek 8 százalékában meghatározott pénztári tagdíjat - közpénzből - 10 százalékra egészíti ki, a pénztárban 1,4 millió forint az egy főre jutó vagyon, több mint a duplája a pénztári szektor 600 ezer forintos átlagának. A Honvéd-pénztár úgy kalkulál, hogy e tagdíj-kiegészítéssel együtt is veszteség éri azt, akinek 15 évnél rövidebb a tagsága nyugdíjba meneteléig, és csak 18 év után válik kifizetődővé a magán-nyugdíjpénztári tagság.

A tb-nyugdíj számításánál többféle előnyt is élvező hivatásos állománynál most abban bíznak, hogy egy júliusi kormányhatározat nyomán számukra kedvezően módosítja majd a parlament a tb-nyugdíjrendszerbe való visszalépés szabályait (HVG, 2007. július 21.). A hasonló cipőben járó civil pénztártagok számára azonban egyelőre nincs sok remény. Őket veszteség éri, hacsak nem tudnak - a jelenlegi szabályok szerint a nők legkorábban 57, a férfiak pedig 60 éves korukban - előrehozott nyugdíjba menni úgy, hogy tagságuk még nem érte el a 10 évet.

A rosszul járó - a pénzügyi tárca becslése szerint - 140-150 ezer főnyi pénztári tagság esetleges kompenzálásáról tavasz óta folyik a szakértői vita, egyelőre eredmény nélkül. A Pénzügyminisztériumban a HVG kérdésére csak azt erősítették meg, hogy vizsgálódnak, de Pichler Ferenc szóvivő cáfolta, hogy döntés lenne az ügyben, egyébként a nyugdíjreformról folyó szakmai kerekasztal egyik májusi ülésén az hangzott el, hogy a tárca szakértői keresik a megoldást. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter viszont harciasan ellenzi az egyenruhásoknak adandó visszalépési esély kiterjesztését. A hasonló véleményen lévő szakértők szerint azért sem lenne szabad a rosszul döntő polgárok hóna alá nyúlni, mert különben soha sem tanulnák meg, hogy az állam nem fejőstehén. Ráadásul - mondják - elegendő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak, amikor beléptek egy kasszába.

Ugyanez természetesen a rendvédelmi szervek alkalmazottairól is elmondható, akik ha akartak, ugyanúgy tisztában lehettek saját lehetőségeikkel, mint bárki más. Ami most a téves döntést hozó egyenruhásoknak fáj, sokkal mélyebb sebeket ejt a piaci szférában dolgozó civil pénztári tagokon. Nem csak azért, mert az ő tagdíjaikat munkáltatójuk nemigen egészítette ki 10 százalékra, ebben a körben ezt jellemzően maga tette meg az, aki anyagilag megengedhette magának. A fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjainak szánt kiváltság amiatt is igazságtalan lenne, mert ez csak tovább növelné a leendő "mezei" nyugdíjasokkal szemben már most is meglévő előnyeik sorát. Hiszen azon túl, hogy jóval a nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugdíjba mehetnek, mindenki máshoz képest kedvezőbb feltételekkel kapnak járadékot. Így például nem a szokásos életkereset, hanem az utolsó 365 napban kapott illetmény alapján számolják ki járandóságukat, márpedig ez ab start magasabb összeg szokott lenni, ráadásul igyekszenek erre az időszakra időzíteni a különböző jutalmakat és más kifizetéseket, amivel még feljebb tornászható a nyugdíjhoz figyelembe vehető összeg. Emellett a fegyvereseknél bizonyos esetekben 1 év akár másfelet is nyom a latban, ugyanannyi szolgálati idő viszont többet ér, mint bárki másnál. Mindezek alapján aligha szorulnak több pátyolgatásra a fegyveres erők tagjai, mint a döntésüket már szintén bánó civil pénztári tagok. Ráadásul a kivételes elbánás a másik oldalról nézve diszkrimináció, ami alkotmányossági aggályokat is felvet.

Az újabb kapunyitás elleni érvek között szerepel viszont, hogy előbb 2000, majd az Orbán-kormány döntése nyomán 2002 végéig bárki visszaléphetett az egypilléres rendszerbe. Az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztárnál a 2000-es határidő előtt kiértesített nyolcszáz 49 évnél idősebb tagnak azonban csak mintegy harmada élt a lehetőséggel - idézte fel a HVG-nek Fórizs Sándor, a pénztár elnöke. Az OTP Magánnyugdíjpénztár 2002 novemberében buzdította levélben 3 ezer tagját a pénztári tagság átgondolására, de kétharmaduk ennek ellenére maradt a kétpilléres rendszerben. Az OTP kasszájánál összességében mintegy 9 ezren tértek vissza az állami nyugdíjrendszerbe, de ez kevesebb, mint az OTP-kassza teljes tagságának 2 százaléka.

A kárpótlás ellenzőinek nem minden érve állja meg a helyét, ugyanis a kétpilléres rendszer indulásakor még sokkal szebb jövőt festettek a magánkasszák tagsága elé, mint ami a valóságban bekövetkezett. "Képzeljünk el egy maratoni futóversenyt, ahol az egyik atléta időnként felül egy motorra, és előremegy több száz métert" - illusztrálta a HVG-nek Bíró Gergely, a Dimenzió Magánnyugdíjpénztár befektetési igazgatója, miért nem tudják hozni a remélt teljesítményt a magánkasszák. A politikai döntések ugyanis szinte a nyugdíjreform indulásától rendre az állami nyugdíjaknak kedveztek, relatíve lerontva a második pillér várományait.

"A tb-nyugdíjrendszerbe azután vezették be a 13. havi nyugdíjat, hogy 2002 végén bezárult a feltétel nélküli visszalépésre nyitva tartott kapu" - emlékeztetett Puszta Anna, a Dimenzió ügyvezetője, aki szerint ez akkora kedvezmény volt, hogy mindazok, akik addig nem bíztak a tb-nyugdíjrendszerben, feladták óvatosságukat. Más elemzők arra emlékeztetnek, hogy a Medgyessy-kabinet 13. havi nyugdíjról hozott döntését megelőzően kedvezőtlenül befolyásolta a pénztártagok várományait az is, hogy az Orbán-kormány idején eltörölték a garanciajáradékot. Ezt az eredeti szabályozás szerint akkor fizették volna, ha 15 évi felhalmozás után a pénztártól származó járadék nem pótolta volna a tb-nyugdíj negyedét. Ez a garancia azonban eleve vitatható, hiszen mentőövet dobott a gyengén teljesítő pénztáraknak, s nem ösztönzött a hozamversenyre. De ha már 1997-ben jogszabályba iktatták, nyilván sokan kalkuláltak vele, eltörlése ezért alapvetően változtatta meg a játékszabályokat. Miután ez a garancia tagdíjakból töltekezett volna, fedezete már akkor veszélybe került, amikor 1998-ban az Orbán-kabinet javaslatára a parlament 6 százalékon befagyasztotta a munkavállaló által fizetett pénztári tagdíjat, holott annak az eredeti szabályozás szerint 2000-re fokozatosan 8-ra kellett volna nőnie. Ezt a szintet végül egy újabb törvénymódosítás után 2004-ben érte el. A kieső tagdíjrész négy éven át az állami nyugdíjkasszánál landolt, ezzel az összeggel és hozamaival mindenképpen kárpótolni kellene a pénztári tagokat.

HVG
Abban viszont kétségkívül igazuk van a kárpótlás ellenzőinek, hogy a kasszák indulásakor sok 45 éven felüli ember is belépett a vegyes rendszerbe, holott őket - különösen az akkor még a férfiaknál fiatalabban nyugdíjba mehető nőket - kifejezetten eltanácsolták ettől. Ugyanis már akkor kalkulálható volt, hogy nem tudnak annyi ideig tagdíjat fizetni, hogy a felhalmozódó vagyonrészből kipótolhassák az állami nyugdíj elvesző negyedét. Többségük azonban nemigen bízott a tb-nyugdíjrendszerben, valószínűleg ez magyarázza, hogy az induláskor a várt 300-400 ezer fő helyett mintegy 1,2 millióan váltak taggá. Felbuzdulásukban szerepe lehetett a tagtoborzó ügynökök rábeszélőképességének, de sokakat csábított az is, hogy 15 évnél rövidebb felhalmozási időtartam esetén egy összegben vehetik fel a felhalmozott megtakarításukat, amit befektethetnek vagy bármilyen más célra fordíthatnak. Csakhogy az így besöpörhető összegek nem érik el az 1998-ban remélt nagyságot. Ebben közrejátszik némelyik nyugdíjpénztár magas költsége és a vártnál kisebb hozama, bár az utóbbi két év hozott javulást. A Dimenzió Magánnyugdíjpénztár például a tagok pénzét évente átlagosan 4,3 százalékos infláció feletti reálhozammal fejelte meg a megalakulása óta eltelt 8 esztendőben, amivel a piaci élbolyba tartozik. Rajta kívül - a megalakulásukig visszaszámolva - még legalább tíz nyugdíjpénztár reálhozama meghaladja az évi 3,4 százalékot. Márpedig ez a mérték Orbán Gábor és Palotai Dániel jegybanki elemzők modellszámítása szerint elegendő ahhoz, hogy átlagos szolgálati időt és keresetet alapul véve az, aki teljes élete során kasszatag volt, jól járjon a pénztári tagsággal. (Az elemzők ugyanis legalább évi 3,2 százalék pénztári reálhozamot tartanak ehhez szükségesnek.)

A jegybanki elemzők számításából adódik, hogy garantáltan csak annak van reménye arra, hogy jól jöjjön ki a második pillérből, aki pályakezdőként - kötelezően - lépett be egy pénztárba. Minél idősebben határozta el magát valaki önként a tagságra, annál kisebb az esélye, hogy a magánpénztári járadéka kipótolhassa a kiesett állami nyugdíjat. Ha például valakinek 20 éve van még hátra a vegyes rendszerben, a 3,2 százalékos hozam duplájával kerülhetne azonos helyzetbe egy olyan taggal, akinek még 40 éve van a felhalmozásra. Faramuci, de a pénztári tagok helyzetén leginkább az első pillér lerontásával lehetne javítani, amit viszont a politika valószínűleg már középtávon sem kerülhet el.

Papp Emília

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Salgó Andrea (hvg.hu) Vállalkozás

Bajba kerülhetnek a magán-nyugdíjpénztári tagok

Késedelmi pótlékot fizet az, aki február 12-ig nem az adóhivatalnak utalta a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, és ahelyett, hogy korrigálná tévedését, megvárja, amíg szolgáltatójától visszakapja a tévesen utalt összeget. Bírság szabható ki azokra az egyéni vállalkozókra, illetve munkaadókra is, akik ugyan az adóhivatalnak utaltak, de a tagdíjtól eltérő összeget. A következő bevallási idő március 12., nem árt tanulni az eddigi hibákból.

Porszem a gépezetben: ingyenes, korlátlan fotótárolás iPhone-osoknak a Google-től?

Porszem a gépezetben: ingyenes, korlátlan fotótárolás iPhone-osoknak a Google-től?

Beszakadt az út egy kamion alatt Kőbányán

Beszakadt az út egy kamion alatt Kőbányán

Tíz éven át csicskáztatta, megnyomorította áldozatát, öt évet kapott

Tíz éven át csicskáztatta, megnyomorította áldozatát, öt évet kapott

Jöhetnek az okosfegyverek az amerikai hadseregben

Jöhetnek az okosfegyverek az amerikai hadseregben

Tudja, milyen műanyag van a telefonjában? Igazán odafigyelhetne rá

Tudja, milyen műanyag van a telefonjában? Igazán odafigyelhetne rá

Kósa: Jobbat tenne egy újabb választás Borkainak és Győrnek is

Kósa: Jobbat tenne egy újabb választás Borkainak és Győrnek is