Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Adózóna: Szomszédos országokba távozó magyar vállalatokat jövendölnek és kettős szorításról beszélnek, de mit értenek ez alatt?
Gerendy Zoltán: A magyar vállalkozókat amellett, hogy a kedvezőbb adójogi helyzetben lévő régiós társakkal versenyeznek, a magyar adórendszer sem támogatja. Például nagyon magasak a foglalkoztatáshoz kapcsolódó elvonások. Utánaszámoltunk, hogy mennyi marad a havi 1000 eurós bérre vetített teljes bérköltségből a munkavállalóknál: míg Magyarországon a teljes bérköltség 48 százalékát fizetik ki nettó bérként, addig Bulgáriában 66, Szerbiában pedig 59 százalék ez az arány. A szerbeknél a társasági adó 10 százalék, az szja-kulcs pedig 12, ők most nagyon attraktív adójogi környezetet kínálnak. Érthető is, hiszen nagy hátrányból indulnak, de mi is lehetnénk bátrabbak. Ahogy a munkavállalók, úgy a vállalkozások is túl vannak adóztatva. Észre kell venni, hogy nagyon könnyű az Európai Unión belül egy céget kedvezőbb adójogi környezetbe helyezni. Ma már nem probléma magyar munkavállalókat országhatáron kívül foglalkoztatni, vagy akár egy vállalat teljes menedzsmentjét áthelyezni egy másik országba. A gazdaságban és ehhez kapcsolódóan az adózásban is könnyű az országhatárokat átlépni, s a munkaerő, a tőke szabad áramlását segítő uniós szabadságelvek ezt megfelelően védik is.
Adózóna: Az adózás eszközeivel mire mehetünk a válságkezelésben?
Gerendy Zoltán: Önmagában nem sokra. Elsősorban a költségvetés kiadási oldalán kellene a válaságkezelést megkezdeni és s a gazdasági visszaesésnél erősebb ütemben visszafogni azt. Az adórendszerbeli változtatások csak ezután következhetnének, mivel ezek alapvetően költségvetési kiadást növelő, de keresletélénkítő tételek lennének. Ha megcseréljük a sorrendet, az sokkterápiához vezethetne a hirtelen megugró költségvetési hiány okán. Nem sok gyakorlati értelme van az adózás alapelemeihez úgy hozzányúlni, ha ezzel párhuzamosan nem csökkenti az állam a kiadásokat. Ez ügyben azonban itthon még semmi érdemlegeset nem csináltunk. Míg az USA-ban a recesszió kapcsán arról vitáznak és hoztak döntéseket, hogy a fogyasztás és termelés fellendítése érdekében mire és mennyi közpénzt kell elkölteni, valamint ezzel összhangban milyen komplex adójogi könnyítések kerüljenek a megcélzott adózói kör felé bevezetésre, addig nálunk valójában nincs mit élénkítésre elkölteni, mert azt is csak további hitelekből tudnánk megtenni. Ezzel egyidejűleg a régióink gyakorlatilag válságövezet lett, azaz a már meglévő költségvetési hiány további finanszírozása is alapvetően megnehezült. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy önállóan kell a gazdasági fellendüléshez vezető utunkat megtalálnunk, amelynek része kell legyen a gazdaságélénkítő kedvező adójogi környezet is. Az általam is említett szomszédos országok adójogi szempontból lépéselőnyben vannak, de mindenki hasonló recessziós problémákkal küzd. Sajnos adójogi szempontból mi kicsit rosszabb helyzetből indulunk, mint a többiek.
Az interjú folytatása az Adózónán olvasható.
Gerendy Zoltán: A magyar vállalkozókat amellett, hogy a kedvezőbb adójogi helyzetben lévő régiós társakkal versenyeznek, a magyar adórendszer sem támogatja. Például nagyon magasak a foglalkoztatáshoz kapcsolódó elvonások. Utánaszámoltunk, hogy mennyi marad a havi 1000 eurós bérre vetített teljes bérköltségből a munkavállalóknál: míg Magyarországon a teljes bérköltség 48 százalékát fizetik ki nettó bérként, addig Bulgáriában 66, Szerbiában pedig 59 százalék ez az arány. A szerbeknél a társasági adó 10 százalék, az szja-kulcs pedig 12, ők most nagyon attraktív adójogi környezetet kínálnak. Érthető is, hiszen nagy hátrányból indulnak, de mi is lehetnénk bátrabbak. Ahogy a munkavállalók, úgy a vállalkozások is túl vannak adóztatva. Észre kell venni, hogy nagyon könnyű az Európai Unión belül egy céget kedvezőbb adójogi környezetbe helyezni. Ma már nem probléma magyar munkavállalókat országhatáron kívül foglalkoztatni, vagy akár egy vállalat teljes menedzsmentjét áthelyezni egy másik országba. A gazdaságban és ehhez kapcsolódóan az adózásban is könnyű az országhatárokat átlépni, s a munkaerő, a tőke szabad áramlását segítő uniós szabadságelvek ezt megfelelően védik is.
Adózóna: Az adózás eszközeivel mire mehetünk a válságkezelésben?
Gerendy Zoltán: Önmagában nem sokra. Elsősorban a költségvetés kiadási oldalán kellene a válaságkezelést megkezdeni és s a gazdasági visszaesésnél erősebb ütemben visszafogni azt. Az adórendszerbeli változtatások csak ezután következhetnének, mivel ezek alapvetően költségvetési kiadást növelő, de keresletélénkítő tételek lennének. Ha megcseréljük a sorrendet, az sokkterápiához vezethetne a hirtelen megugró költségvetési hiány okán. Nem sok gyakorlati értelme van az adózás alapelemeihez úgy hozzányúlni, ha ezzel párhuzamosan nem csökkenti az állam a kiadásokat. Ez ügyben azonban itthon még semmi érdemlegeset nem csináltunk. Míg az USA-ban a recesszió kapcsán arról vitáznak és hoztak döntéseket, hogy a fogyasztás és termelés fellendítése érdekében mire és mennyi közpénzt kell elkölteni, valamint ezzel összhangban milyen komplex adójogi könnyítések kerüljenek a megcélzott adózói kör felé bevezetésre, addig nálunk valójában nincs mit élénkítésre elkölteni, mert azt is csak további hitelekből tudnánk megtenni. Ezzel egyidejűleg a régióink gyakorlatilag válságövezet lett, azaz a már meglévő költségvetési hiány további finanszírozása is alapvetően megnehezült. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy önállóan kell a gazdasági fellendüléshez vezető utunkat megtalálnunk, amelynek része kell legyen a gazdaságélénkítő kedvező adójogi környezet is. Az általam is említett szomszédos országok adójogi szempontból lépéselőnyben vannak, de mindenki hasonló recessziós problémákkal küzd. Sajnos adójogi szempontból mi kicsit rosszabb helyzetből indulunk, mint a többiek.
Az interjú folytatása az Adózónán olvasható.
