Az építőipar az egyik olyan szektor, amelyik nagyon érzékeny a gazdasági konjunktúra ciklusaira, a szegmens társaságai ugyanis mindig követik azon ország, illetve régió gazdasági aktivitását, amelyben működnek.

Az ágazatnak ezzel együtt van egy specialitása, mégpedig az, hogy mivel minden olyan eszközt, amit meg kell építeni, először meg kell finanszírozni, meg kell tervezni és jellemzően engedélyeztetni is szükséges. Az építőipar tehát jellegéből adódóan mindig előre gondolkodik, és komoly rendelésállományt halmoz fel, ami válságos időkben különösen hasznos lehet.

Eltérő ciklusok

Az előbbiekből az következik, hogy a gazdaság egészének ciklusai és az építőipar ciklusai között van egy időbeli elcsúszás, hisz egy elindított építőipari projektet jellemzően nem állítanak le rögtön a gazdasági növekedés lassulásakor vagy csökkenésbe fordulásakor, hanem csak egy kicsit később. Azt is fontos azonban tudatosítani, hogy ugyan van elcsúszás, de idővel az építőipar is mindig követi a nemzetgazdasági teljesítmény változásait.

A legnagyobb építőipari cégek 1. Vinci SA (Fr.) 2. Bouygues SA (Fr.) 3. Hochtief AG (No.) 4. Skanska AB (Sv.) 5. Grupo Ferrovial SA (Sp.)

A mostani gazdasági válság fényében tehát nem lehetünk túl optimisták az építőiparral kapcsolatban sem, bár vannak kedvezőnek mondható jelek is – ez utóbbiak közül kiemelkednek azok az állami fejlesztési tervek, amelyek az infrastrukturális beruházásokkal vennék fel harcot a recesszióval. 

Az útépítések, kikötő- és logisztikai fejlesztések, a vasútépítések szinte minden élénkíteni képes országban a költségvetési ösztönző csomagok részét képezik, mondván, hogy ezek a fejlesztések jó eséllyel a honi gazdaságnak kedveznek (legalábbis a munkaerő szintjén), miközben a hosszú távú fejlődésnek is megágyaznak.

Fontos válságsemlegesítő hatása lehet annak is, hogy az utóbbi években egyre több építőipari és infrastruktúrára specializálódott vállalat invesztált a szolgáltatási szektorban, ez utóbbi szegmens pedig jóval kevésbé érzékeny a konjunktúra változásaira, mint az alapiparág.

Nem fizetnek előre

Rövidtávon négy olyan terület van, ahol valamit mindenképp tenni kell annak érdekében, hogy a lehető legkisebb legyen a krízis visszahúzó hatása – derül ki a Deloitte elemzéséből.

A globális építőiparban egyre kevésbé jellemzőek az előre fizetések, márpedig egy jól működő építőipari vállalatnak ebből a forrásból jelentős tőketartalékai vannak, amelyek lehetővé teszik a beszállítók időben történő fizetését. 

Normális piaci körülmények között tehát a tényleges építési munkálatok elkezdése előtt már hozzájut valamennyi pénzhez az építő társaság, de a mostani pénzpiaci válság miatt kiszáradtak a hitelpiacok, így az előzetes fizetések visszaestek. Ez a tendencia azzal jár, hogy az építőipari cégeknek jellemzően meg kell finanszírozniuk az építést, ami többlet kockázatokkal és pluszköltségekkel jár. Ennek fényében nem is meglepő, hogy egyes európai fejlesztőcégek csődöt is jelentettek az utóbbi hónapokban.

Bizonytalan helyzetű partnerek

Az építőipari cégek helyzetét az is nehezíti, hogy vevőik, beszállítóik, alvállalkozóik és fővállalkozóik pénzügyi helyzete is labilisabbá vált az utóbbi hónapokban. A megrendelők esetében ez a fizetés késlekedésével járhat, az alvállalkozók pedig könnyen cserbenhagyhatják a céget.

Ezekkel a magatartásokkal szembeni fellépésre természetesen vannak jogi lehetőségek, de mindenképp kifizetődőbb a cégek szempontjából, ha rendszeresen ellenőrzik partnereik pénzügyi állapotát.

Tárgyalások és költségek

Arra is fel kell készülnie a szektor vállalatainak, hogy a korábbiaknál nehezebbek lesznek a tárgyalások mind a beszállítókkal, mind pedig a megrendelőkkel. Ebből és a piaci versenyből adódóan az építőipari cégek esetében elkerülhetetlennek tűnik a tőkepozíciók romlása, amit prudens működéssel ellensúlyozhat a cégvezetés.

A végére maradt, de a válság egyik leginkább egyértelmű következménye a finanszírozási és biztosítási költségek emelkedése. Jelentősen drágult az utóbbi időben a hitelkeret megnövelése és fenntartása, és az sem tesz jót ezen társaságoknak, hogy eszközeik nagyon nehezen értékesíthetőek és mozdíthatóak, ami nehezebbé teszi banki oldalról a fedezetek esetleges pénzzé tételét.

Nem nézik jó szemmel a pénzintézetek természetesen azt sem, hogy a szektorban egyre gyakrabban lehet találkozni a körbetartozási problémával, ami komoly likviditási gondokat okozhat.