A magyar és a szlovák főváros adatai messze magasabbak, mint más régiók és megyék számsorai, de a két főváros összevetése során is előnyösebbnek tűnik Pozsonyban munkát vállalni 278 ezer forintért, mintha a budapesti 255 ezer forintos átlagfizetésért güriznénk - világít rá a Merces internetes állásbörze, amely  június 22-én nyilvánosságra hozta a két ország régiók és iskolai végzettség szerinti összehasonlítását, valamint az egyes iparágak munkakategóriák szerinti elemzését, a tényleges pozíciók szerinti bontásban.

A felmérésben részt vevő 110 024 ember adatainak, továbbá 6 491 állásajánlatban felkínált fizetés és 34 482 önéletrajzban közölt elvárt havi bér összehasonlító elemzése során kiderült, hogy északi szomszédunknál Eperjes (Prešovský kraj) 173 ezer forintos átlagfizetésével ugyancsak jelentősen meghaladja a köztudomásúan elmaradott hazai Békés megye (156 ezer) és Szabolcs-Szatmár Bereg megye (160 ezer forintos) átlagát.

Az is érdekes, hogy a határ menti megyékben élők átlagfizetése közelíti meg a leginkább fővárosi honfitársaikét: Komárom-Esztergom megyében például ez a szám eléri a 202 ezer forintot, míg a Nagyszombati kerületben (Trnavský kraj) élők átlagfizetése 210 ezer.

Jelentős mértékben árnyalja azonban az egyértelműen szlovákiai előnyöket mutató, területi elvű összehasonlítást, ha megnézzük az adatközlők iskolai végzettségét mindkét országban. Meglepő, hogy lényegesen magasabbak a Magyarországon dolgozó főiskolai, egyetemi és posztgraduális végzettséggel rendelkezők átlagos jövedelmi viszonyai, mint szlovákiai kollégáiké. Ez utóbbi esetben akár 100 ezer forinttal több jövedelmet vihet haza egy magasan képzett magyar állampolgár, mint a szomszédos országban élő többdiplomás társa. (392 000 kontra 297000 Ft).

Az könnyen belátható, hogy miért vezetnek a szlovákok a fafeldolgozással és a bútorgyártással kapcsolatos szakmákban 24 százalékkal, de az a tény, hogy az egészségügy területén is 22 százalékkal magasabbak az átlagjövedelmek, nehezen lenyelhető pirula a magyarok számára. Az élet fintora – ehhez képest –, hogy a hazai gyógyszergyárakban lényegesen jobban lehet átlagosan keresni (307 ezer), mint ha Szlovákiában végeznénk ugyanazt a munkát (292 ezer).

Vannak persze szép számmal olyan szakterületek is, ahol Magyarországon versenyképesebbek az átlagjövedelmek: ilyen például a leasing (313 ezer), a vagyon- és életbiztosítások (280 ezer), valamint a további feldolgozás céljára előállított termékek értékesítése (234 ezer) nagyraktárakból és nagykereskedelem során. Ez utóbbi területeken a legális magyar munkavállalók átlagos jövedelme lényegesen magasabb, mint szlovák kollégáiké.

Elgondolkodtató adat az is, hogy a magyar közigazgatásban és államigazgatásban dolgozók átlagfizetése is megelőzi a szlovákiai hivatalnokokét. A magyar minisztériumok és kormányhivatalok munkatársai pont tíz százalékkal több bért vihetnek haza a borítékokban, mint Pozsonyban. A június végi kutatás során végül 480 konkrét pozíció átlagos jövedelmeit is egybevetették a kutatók. Majdnem mindenféle projektmenedzseléssel jobban lehet Magyarországon keresni, mint északi szomszédunknál, ez alól csak a HR (239 000), a munkaerő-fejlesztés és a marketing, reklám és pr (254 000) a kivételek, azaz megéri munkát vállalni Szlovákiában, ha ez a szakterületünk. (Pszichológusként éppen fordított a helyzet: hazánkban lehet jobban keresni.)

A legkiugróbb jövedelmi különbségek a két állam között az autószerelés és általában az autóipari szakmák terén találhatók: itt 30 százalékos különbséget mutattak ki a kutatók. Végezetül, ami a két egykori népi demokratikus ország két évtizedes kapitalista fejlődése után szinte száz százalékosan ugyanazt az átlagfizetést (158 ezer forintos) adja: az a titkárok, titkárnők, adminisztrátorok és asszisztensek pozíciója. Az ő esetükben mindegy, hogy Szlovákiában, vagy Magyarországon veszik fel a fizetésüket.