A kapcsolt vállalkozások körét az adózásban másként értelmezzük, mint a számvitelben. A számviteli törvény kapcsolt vállalkozásnak tekinti az anyavállalatot, a leányvállalatot, a közös vezetésű vállalakozásokat és a társult vállalkozásokat, azaz mindenkit, aki egy másik társaságban (vagy akiben egy másik társaság) közvetve vagy közvetlenül legalább 20 százaléknak megfelelő szavazati aránnyal rendelkezik.

A magyar adójogszabályok a fentiekkel szemben egészen más módon, a Polgári törvénykönyv (Ptk.) többségi befolyásra irányuló előírásaira támaszkodva definiálják a kapcsolt viszonyt. A polgári törvénykönyv szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy ha annak tagja (részvényese) és közvetve vagy közvetlenül jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy a jogi személy más tagjaival (részvényeseivel) kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

A társasági adóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozás az adózó és az a személy, amelyben az adózó köz-vetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik (pl. a leányvállalat), az adózó és az a személy, amely az adózóban közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik (pl. anyavállalat), az adózó és más személy, ha harmadik személy közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik (pl. „testvér” vállalatok). Kapcsolt vállalkozásnak tekintendő a fentiek mellett a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, valamint a külföldi vállalkozó minden más kapcsolt vállalkozása. 2010-től kezdődően e lista kiegészül a belföldi vállalkozó külföldi telephelyeivel, valamint e belföldi vállalkozó minden más kapcsolt vállalkozásával.

A cikk folytatása az Adózónán olvasható.