Az illetékfizetési kötelezettség szabályozása hosszadalmas és bonyolult, így csak néhány fontos és hasznos információt emelünk ki. Az illeték alapja az ingatlan forgalmi értéke áfával együtt (fordított adózás esetén ez a számlázott érték plusz 25 százalék), amelynek 10 százalékát kell befizetni.

Lakásvásárláskor négymillió forintig 2 százalék, az azt meghaladó értékre 6 százalék illetéket kell fizetni. Amennyiben ingatlanforgalmazó vásárol, ő az ár 2 százalékát fizeti, ha az ingatlant két éven belül értékesíti, és ezt jelzi is az adóhatóságnak. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, akkor a 2-ből 18 százalék is lehet az ingatlan fajtájától függően. S ha már erről esik szó, célszerű tisztázni, hogy kit is értünk ingatlanforgalmazó alatt: az a gazdálkodó, akinek az előző évben az árbevétele 50 százalékban ingatlanértékesítésből származott. Ide tartoznak a kezdő vállalkozók is, akik bevételeiknek legalább 50 százalékát az adott évben ebből a tevékenységből nyerik majd.

Az építési telek vásárlása illetékmentes, feltéve, ha a vevő vállalja, hogy négy éven belül lakóingatlant épít oda és a használatbavételi engedélye jogerőre is emelkedik ez idő alatt. Megúszhatjuk az illetékfizetést egy 15 millió forintnál olcsóbb új lakás vásárlása esetén, sőt, ha 30 milliónál nem kerül többe a kiválasztott új ingatlan, akkor csak 15 millió forint feletti összegre kell leróni 6 százalék illetéket.
 
Az illetékkötelezettség a szerződés aláírásának napján keletkezik, de ha felfüggesztő, bontó vagy időponthoz kötött feltételt is belefoglalnak, akkor csúszhat a fizetési kötelezettség dátuma a szerződés hatályának beálltáig (kivéve a lízinget). Például, ha a szerződést olyan módon fogalmazzák meg, hogy a vevő csak akkor lesz tulajdonosa az ingatlannak, ha a vételárat kifizette, akkor a megfizetéskor keletkezik az illetékkötelezettség és nem a szerződés aláírásának napján.

Az illetékfizetéssel kapcsolatos példáért és a magánszemélyeket terhelő adófizetési kötelezettségekről szóló információkért kattintson ide!