Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Divatba jött a csődeljárás Magyarországon, míg ugyanis 2008-ig évente 10-20 csődeljárást jelentettek be, addig 2010-ben már több mint 170-et, tavaly 127-et, idén pedig május 24-ig 65-öt. A csőd divatja mögött a jelek szerint a hitelezők engedékenysége, vagy kiszolgáltatottsága húzódik meg – írja a Gazdaság.hu. Öt éven keresztül fizetett 20 százalék, a kamatok elengedése mellett a tőketörlesztés 60 százalékának megfizetése két éven keresztül – ilyen és ehhez hasonlóan rossz feltételek mellett születnek meg Magyarországon a csődegyezségek.
Az iratok között található olyan is, amelyből kitűnik, hogy a csődöt jelentő vállalkozás a törlesztés csökkentésével felszabadult forrásokból akar 20 százalékos kapacitás fejlesztést végrehajtani egy olyan ágazatban, ahol nagyon magasak a belépési költségek. A hitelezők itt is aláírták a megállapodást, holott pénzüknek legfeljebb 20-30 százalékát látják viszont, a megállapodáshoz csatolt reorganizációs terv viszont klasszikus reorganizációs lépéseket – például kiadáscsökkentést, vagy átszervezést – egyáltalán nem tartalmaz, fejlesztésre viszont több milliárd forintot irányoz elő.
Futnak a pénzük után
„A csődegyezségekhez kapcsolódó reorganizációs terveket szemlélve az a benyomásunk támad, hogy a probléma kulcs az adósság maga, ha megszabadulunk a hitelezői tartozásaink egy részétől, a probléma megoldódik – mondja Csatlós Csilla, a követeléskezeléssel foglalkozó Direktinfó ügyvezető igazgatója. „A valóságban azonban az esetek többségében súlyos gazdálkodási hibák, adminisztrációs hiányosságok és szervezeti problémák vezetnek a csődhöz, és ezek a gondok nem oldódnak meg attól, hogy a csődvédelmet kapott cég lenyeleti a hitelezőkkel a felhalmozódott adósság egy részét.”
Ilyen körülmények között nem érdektelen összevetni a csődegyezségek nyomán kialakuló magyarországi és nyugati visszafizetési arányokat. A megismert csődegyezségekben a nem biztosított hitelezők, jellemzően a beszállítók a kintlévőségük 10-20 százalékát kapják vissza 2-5 év alatt, míg a fejlett országokban ez az arány a szakirodalom szerint 50-80 százalék. „A különbség azzal magyarázható, hogy az eleve nem túl rózsás likviditási helyzetben levő beszállítók már futnak a pénzük után, hiszen nemcsak szállítottak, de már rég megfizették az áfát is, amikor eléjük kerül a csődegyezségi ajánlat” – mondja Direktinfó ügyvezetője.
„Ha ehhez hozzávesszük, hogy az utóbbi években a NAV, a dolgozók és bankok kifizetése után a magyar felszámolási eljárásban szinte egy árva forint sem jutott a beszállítóknak, akkor az ő részükről érthető, hogy az „ez is jobb, mint a semmi” alapon elfogadják a lehetetlen feltételeket” – teszi hozzá az igazgató.
Az ingatlan nem megoldás
Felvetődik azonban a kérdés, hogy miért fogadnak el a bankok, más biztosított – azaz elvileg fedezettel rendelkező – hitelezők, illetve az adóbehajtás eszközével felvértezett NAV is sokkal gyengébb feltételeket, mint a nyugati bankok és hatóságok. „A cégek több esetben a leértékelt ingatlanokat kínálják fel a bankoknak, amelyek azonban – az egyik hazai nagybank mára tanulságossá vált rossz példájából okulva – nem szeretnének nagy ingatlan portfoliókat felépíteni, mert nemcsak a megtérülése kérdéses, de jelentős fenntartási, üzemeltetési és egyéb költségeket is a bankra hárít, miközben nem oldja meg a problémát, hogy csökkentse a bank veszteségét” – mondja Csatlós Csilla.
Az ingatlanok banki tulajdonba vételének másik gátja, hogy amíg a hitelekre a betétek 10 százaléka nyújt fedezetet, addig az ingatlanokat a banknak 100 százalékban kell garantálnia, ráadásul tőkéből, ehhez tehát jellemzően az anyabankok tőke-hozzájárulása szükséges – mondta a Gazdaság.hu-nak egy banki szakember. Ez megnehezíti az ilyen döntések meghozatalát, mert az anyabankok mostanában jellemzően nem szívesen tolnak tőkét magyar leányaik kasszájába, mert sem a gazdálkodási környezetben, sem az ingatlanpiaci árak alakulásában nem bíznak.
| Az adóhivatal is hoppon marad |
Szintén nincsenek jó tapasztalatai a behajtással a NAV-nak, amely kintlévőségeit elvileg széles jogkörrel adók módjára szedheti be. Csakhogy ez sem csodafegyver. A NAV adatai szerint a fizetésképtelenségi eljárás alá került vállalkozások esetében a hatóság is 5 százalék alatti kintlévőség megtérülésről tud csak beszámolni. „Ha az adott vállalkozás a csődegyezség előtt eufemisztikusan szólva „tudatosan készül” a csődre, akkor a NAV sem találja meg a számítását a végrehajtás, majd a felszámolások során, különösen azokban az esetekben nem, amikor a cégvezetés a csőd hónapokkal egy másik céget alapít” – állítja Csatlós Csilla. |
A bankok engedékenységéhez hozzájárulhat az is, hogy a hiteleik mögött sokszor a Garantiqa 70 százalékos garanciája húzódik meg. „Ha ezt lehívják, a csődeljárás során kapott 30 százalékból pedig kifizetik a Garantiqa díját, akkor máris 79 százalékos megtérüléssel szállnak ki a rossz hitelből, ami jelentős veszteség ugyan, de lényegesen jobb eredmény, mint a csődegyezségben szereplő 30 százalék” – figyelmeztet Somogyi Ferenc a Felszámolók és Vagyonkezelők Országos Egyesületének elnöke. A Garantiqa 2009-ben a kkv-k hitelállományának 14 százalékát fedte le garanciavállalásaival.
