Tegyük fel, hogy ön egy középvállalkozás vezetője. A cég elfogadhatóan működik, de a gazdasági válság érezteti a hatását. Egy nap felkeresi az adóhatóság, és valaki, aki meghatározhatja a vizsgálat eredményét, barátságosan közli önnel, hogy egy kisebb összegért cserébe nem említi meg, milyen hiányosságokat találtak a cégénél. Ön elfogadná az ajánlatot?

Ismerve az emberi lélek mozgatórugóit, a legtöbben azt várnák, hogy sokan elfogadják, de annál kevesebben ismerjék ezt be. Így történik ez a korrupció tudományos kutatásában is: amikor ilyen elképzelt helyzetről kérdeznek cégvezetőket, akkor alig 1-2 százalékuk mondja azt, hogy korrumpálódna. Mégis, abból, ahányan kikerülik a válasz megadását, a kutatások arra következtetnek, hogy ennél akár 15-20-szor is nagyobb lehet azok aránya, akik nem utasítanák el kenőpénz fizetését.

Különösen fertőzött lehet a közbeszerzések világa: a Freedom House egy 2006-os felmérése szerint a közbeszerzések 90 százalékában van korrupció. Ezt a GKI később túlzónak ítélte, és a Transparency International is - amely egy kutatásában hivatkozott a becslésre - is inkább 65-75 százalékos arányról beszélt. volt szó. Arról pontos adat nincs és nem is lehet, hogy mennyivel drágábbak így a közbeszerzések, ám általában 20-25 százalékot említenek a kutatók. 

hvg.hu

A legnagyobb kockázat az ellenőrzésekhez köthető 

Az egyik legelső kérdés az szokott lenni a korrupció tudományos kutatóihoz: miért nem fordulnak a rendőrséghez, ha felderítenek valamit? A válasz egyszerre bonyolult és nagyon egyszerű: mert nem minden bizonyítható. Vannak jelek, amelyeket egy szakértő elégnek fogadhat el, de egy bíró nem. A tudomány ezért is beszél korrupció helyett inkább korrupciós kockázatról. Az jól mérhető, hogy egy adott helyzetben mekkora az esély a korrupcióra, ahogy például egy meteorológus is megmondja, mennyi az esély, hogy ma délután havazzon – azt, hogy valóban van-e korrupció, kideríteni már a nyomozó hatóságok vagy az újságírók munkája.

Jól körülhatárolható az is, mik azok a korrupciós fajták, amelyek a kisebb cégek életében vannak jelen. Egy nagyobb hálózatban az alvállalkozói rendszer tagjaként megjelennek a kisebb vállalkozások is, ahogy a nagy üzletláncok beszállítójává válás is komoly korrupciós kockázatot hordoz a kicsik számára. Nem elhanyagolható szempont, hogy a kisebb termelők jobban ki vannak szolgáltatva, nem sokan szeretnének erkölcsi győztesként tönkremenni.

És persze ott vannak a hatósági ellenőrzések: ez a terület a korrupció táptalaja. Egészen meglepő számokat is láthatunk erről: a Budapesti Corvinus Egyetem kutatása szerint. például volt idő, amikor az összes korrupciós eset közel fele valamilyen ellenőrzéshez, illetve ezek hátrányos következményeinek semmissé tételéhez kötődött. A felmérés arról ír: a vizsgált időszakban a több száz korrupciós tranzakció 44 százaléka volt ilyen, míg például a közbeszerzési eljárásokhoz csak 20 százalék kapcsolódott.  A különböző engedélyek, tanúsítványok megszerzésénél is gyakran felmerült a vesztegetés lehetősége, ez az összes eset 15,2 százalékát tette ki.

Nincsenek védőmechanizmusok a kisvállalkozásoknál

Nagy az üzleti szektor korrupciós kockázata a Transparency International felmérései szerint is – néha akár nagyobb is, mint a politikáé. A TI tavaly készített Nemzeti Integritás kutatása, amelyben 150 mutató alapján elemezték a veszélyeket, az üzleti világot a leggyengébb pillérnek írta le. Itt egy százas skálán osztályozták a különböző szektorokat, az üzleti szféra 43 pontot kapott; ez még annál is kevesebb, amennyit a politikai pártoknak adtak. A kutatás szerint nem történt jelentős előrelépés 2008 óta, a csődeljárás, a felszámolások, a közbeszerzések és az engedélyezési eljárások jelentenek nagy kockázatot.

Növeli a veszélyeket, hogy a legkisebb vállalkozásoknál alig vannak a korrupció lehetőségét kiszűrő lépések: az elemzés szerint, miközben a magyar üzleti szektor egyik legfontosabb jellemzője a mikro- és a kisvállalkozások magas aránya, addig a korrupcióellenes integritásmechanizmusokat általában csak a multik alkalmazzák. Kicsi a piac, nehezen alakul ki verseny, ráadásul a kis cégek kiszolgáltatottak a hatóságoknak, és az állami beavatkozások is kiszámíthatatlanok – sorolja a felmérés a bajokat.

Növeli a nehézségeket, hogy sok minden, ami korrupciógyanús, a jog betűje alapján teljesen törvényes. Tankönyvi példa erre a közbeszerzési értékhatárok alatti pályázatok jelentősége. Abban teljes az egyetértés, hogy nagyon jó mutatója a korrupció elterjedésének az, hogy a közbeszerzések mekkora aránya nyilvános – miközben persze nem lehet azt mondani, hogy minden nem nyilvános pályázat automatikusan korrupt volna.

Mégis sokatmondó, hogy míg például 2002-ban a Költségvetési Tanács adatai szerint az eljárások 19,1 százaléka nem volt nyilvános, és még 2008-ban is 50 százalék alatt volt a mutató, addig 2010-re ez az arány 82,7 százalékosra fordult. Vagyis a pályázatok elsöprő többségében fogalmunk sincs a részletekről. Tovább ronthatja a helyzetet, hogy az azóta elfogadott új közbeszerzési törvény 25 millió forintosra emelte azt az értékhatárt, amely alatt sokkal egyszerűbb zárttá tenni a pályázatot – és nincs az az ügyész vagy újságíró, aki az ilyenekbe beleköthetne, hiszen minden törvényes.

És bár az eljárások közt valószínűsíthető, hogy sok az olyan, amely tényleg nem korrupt, az azért beszédes, hogy a vizsgálódéshoz nehéz fogást találni rajtuk. A korrupciós kockázat igazán magas szintjét ugyanis nem mindig a szabályok kijátszásánál kell keresni – jóval nagyobb veszélyt rejthet a szabályok törvényes átírása.