"Kínkeserves tapasztalatszerzés kell külföldön"

„A Seedcamp ugyan mentorprogramként hirdeti magát, ennek ellenére nem folynak bele a napi operatív feladatokba, vagyis szó szoros értelmében nem mentorálnak, inkább az a nagy előnye az ottani részvételnek, hogy hatalmas kapcsolati tőkével dolgoznak. Egy startupnak arra kell figyelnie, hogy mit nyújt a program; a kezdeti fázisban a jó kapcsolatok a legfontosabbak” – mondta Bencsik András, az Antavo egyik alapítója. A cég londoni Seedcamp nemzetközi befektetési mentorprogramban szerzett tapasztalatairól, az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) által szervezett konferencián számolt be. Az Antavo egy „marketingeszköz" kisvállalkozásoknak, hogy hatékony promóciós kampányokat készíthessenek gyorsan, IT-tudás nélkül. Az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) által szervezett konferencián

A mentorprogramba csapatként jelentkeztek, cégüket már Angliában alapították, de később bővültek egy szegedi leánycéggel is. A londoni képzés során „learning days”-eken vettek részt, ahol vendégelőadók avatták be őket az üzletfejlesztés kulisszatitkaiba. „Kapcsolati háló építésére koncentrált az accelerator program, kifejezetten termék mentoring nem volt” – mondta Bencsik. Véleménye szerint itthon a legtöbb startup meg van vezetve. Az a kép van előttük, hogy egy minimum projekttel kéne előállni, bemutatni a kockázati befektetőknek és behúzni a nagy pénzt. Valójában ennél sokkal összetettebb a dolog. Bencsik elmondta, hogy nagy volt a nyomás Londonban a befektetői tőkekeresés miatt, de rá kellett jönniük, hogy a nagy befektetők racionálisak, és a startupok csak egy bizonyos fázisban lesznek érdekesek a számukra.  

Bodor Adri és a Plan B csapat Észtországban járt, hogy a GameFounders gyorsító programjában vegyenek részt. Projektcsapatként utaztak Észtorzságba, a cégüket már ott alapították. „Tallinban jegyeztük be a céget, ez azzal a hátránnyal jár, hogy észtül kapjuk a leveleket, ami nem könnyíti meg a könyvelést" – viccelődik a Thinkinvisible mobil applikációs játékot kreáló csapat kreatív producere. A programban való részvétel során az együttműködés nehézkes volt, mert nem értettek a játékokhoz igazán, ezért nem nagyon tudtak támogatást nyújtani. „Amit kaptunk, azt a mentoroktól kaptuk, azok is játékkal kapcsolatos ötletek voltak, nem az üzleti fejlesztésre vonatkozó javaslatok” – teszi hozzá.

A tablet állandóan ott volt a kezükben és mutogatták a játékötletüket – a Learninvisible-t – ami kezdő nyelvtanulóknak segít, hogy minél hatékonyabban és szórakoztatóbban tanulhassanak szavakat. Annak ellenére, hogy kevesen voltak akik oktatással foglalkoztak, komoly kapcsolatrendszert tudtak építeni maguk körül. A „Nem vagyok olyan jártas benne, de van egy haverom, össze tudlak kötni vele” mentalitás volt az igazi értelme az inkubátorháznak. „Demo day-re készítettek fel, hogy a befektetőket meg tudjuk győzni előadásunkkal, de a végül ráébredtünk, hogy nem a gyors befektető szerzés a cél, hanem olyan terméket létrehozni, ami megállja a helyét a piacon. A befektető keresés egész embert kíván és elveszi az energiát, a játék - vagy termékfejlesztéséről” – mondja Adri.  

Józsa Szabolcs, a CIT Systems Kft ügyvezetője és társa, projektjükkel Ohio állambeli gazdaságfejlesztő accelerátor programba jelentkeztek csapatként. „Rendszeres előadások, coachingok voltak helyi üzletemberekkel, startuperekkel. Két és fél hónapba telt, mire megtaláltuk a lead advisort, aki segített kibontani ötletünket. Miután elmondtuk a tervet, kiderült hogy át kell dolgozni az egészet. Rájöttünk hogy ez az ember velünk van. Megengedte, hogy belenézzünk más cégek terveibe is, az Intellel is összekötöttek” – mondja Józsa, az ott született Umanit alapítója. Egyetlen hátrányaként a programnak azt jelölte meg, hogy minden lehetőséget kihasználtak, hogy a frissen – az Egyesült Államokban – létrehozott cégüket becsatornázzák az enyhén szólva sem pezsgő Ohioba. „Az utolsó prezentációs napra nagy volt a felkészítés, azt mondták, hogy sorba fognak állni a befektetők, de az előadások után nem csak hozzánk, de senkihez nem ment oda egy lélek se”- mondta Józsa, aki úgy gondolja, hogy egy kicsit ez úgy néz ki, mint a középkori mesterségek tanulása. Először külföldön meg kell tanulni a szakma fortélyait, aztán be lehet kezdeni a munkába. „Kínkeserves tapasztalatszerzés kell külföldön, mert ez a tudás Magyarországon jelenleg nem elérhető” – teszi hozzá.