A tömegfinanszírozó platformok – például az amerikai Kickstarter vagy az európai Indiegogo – lehetővé teszik, hogy egy-egy projekt minél nagyobb tömeget érjen el, és legális keretek között jusson az egyes emberek által felajánlott támogatáshoz – írja a Piac & Profit. Szinte bármire – innovatív vagy design tárgyak létrehozásától zenei fesztiválokon keresztül egyéni tanulmányút finanszírozásáig mindenre kérhetik a pénzt a lelkes és bátor ötletgazdák. Ez olyannyira jól hangzik, hogy az Egyesült Államokban egy éve törvényi lehetősége van cégeknek is meglovagolni a magántőke tömegfinanszírozás-hullámát.

A tömegfinanszírozás nagyon röviden így működik: a projekt lehet egy koncert megszervezésétől állatmenhely létrehozásán keresztül új termék létrehozásáig mindenféle. A célt a projektgazda megfogalmazza videóban, leírásban, majd az általa kiválasztott platformon meghirdeti. A célhoz finanszírozási célt is megjelöl, azaz leírja, minimálisan mennyi az a pénz, amiből már megvalósítható a projekt. Itt trükkös egy kicsit a dolog: vannak úgynevezett rugalmas és fix keretek, azaz egyes platformokon akkor is hozzájuthat a projektgazda a pénzhez, ha a megjelölt célnál kevesebbet gyűjt össze, máshol csak akkor, ha legalább a megjelölt célt eléri.

Világszerte valamivel több mint 530 működő tömegfinanszírozó platform van a GoGetFunding 2013 elején készült felmérése szerint. Ennél lényegesen több, egyes becslések szerint akár ötször ennyi honlap indult az elmúlt években, de csak kevés az, amelyik képes a kitűzött céloknak megfelelő méretű közösséget toborozni és megfelelő mennyiségű kampányt indítani. A platformok 40 százaléka a kifizetett támogatások kis százalékát számítja fel kezelési költségként.

Aprópénznek hangzik, ha néhány dolláros támogatási összeggel szállnak be a támogatók a projektekbe, de a számok azt mutatják, magánemberek jelentős tömegei szánják pénzüket mások álmainak a finanszírozására. A félszáz működő platform 2013-ban világviszonylatban várhatóan 5,1 milliárd USA-dollár támogatási összeget mozgósít (viszonyításképpen: ez körülbelül a tizede annak, amit az EU kohéziós alapja oszt ki támogatásképpen évente).

Ez a hatalmas összeg jellemzően 5-500 dolláros „adagokban” indul magánszemélyektől, és érkezik magánszemélyek vagy szervezetek projektjeihez, 2500 dollárnál nagyobb, átlagosan 7000 dolláros projektekhez. 2012-ben mintegy 1 millió projekt érte el a kitűzött finanszírozási célt – vagy annál lényegesen magasabb, mint a 2012-es rekorder Pebble (egy high-tech óra), amely 69 ezer támogatótól gyűjtött össze több mint 10 millió dollárt. A 2012-ben hasznosult 2,7 milliárd dollárnyi összeg 59 százaléka az Egyesült Államokban, 35 százaléka Európában csilingelt a projektek pénzes-dobozaiban.

A projektek körülbelül harmada olyan ügy (társadalmi, környezetvédelmi stb. célú akció), ami mellett a támogató elköteleződik: itt magának az ügynek a megvalósulása jelenti az ellenértéket. Fontos azonban figyelni arra, hogy ezek a projektek is megbecsülik támogatóikat: név szerint említik őket kiadványaikban vagy éppen névre szóló köszönőlevelet, valami apró emléket küldenek nekik.