Sok magyar fiatal, aki nulláról induló, azaz startup vállalkozásban látja a boldogulás lehetőségét, nem jó helyen tapogatózik. Legalábbis így gondolja több olyan érintett vállalkozó, aki akkor ragadott klaviatúrát, amikor korábbi cikkünket olvasta, amelyben nagy csinnadrattával és szép reményekkel induló, később azonban falakba ütköző cégekről írtunk.

„Nem a cég egyoldalas internetes bemutatása vagy a befektetők előtt tartott előadás, amin a cég jövője múlik, ez csupán a dekoráció, ami eladja. A motor a fenntartható, folyamatos üzleti fejlődés. Ha nem jön ki a matek, hiába jó a téma, hiába beszélnek róla az emberek, hosszú távon nem éri meg, mert előbb-utóbb elfogy a pénz” – mondja például Tóth Sámuel, az autista gyermekeknek szóló online készségfejlesztő játék, az Auti-mate megalkotója.

Nem az ötlet a lényeg, hanem hogy létezik-e a probléma, amit megold

Az Auti-mate ötletgazdája szerint jellemző példa, hogy a vállalkozni vágyók számtalan ötletet összeírnak, aztán ezek piacigényét próbálgatják felmérni. „Ez szimpla energiapazarlás. Első lépésben problémákat, valós igényeket kellene megfogalmazni, és ha azokra keresnék a lehetséges megoldásokat, valószínűleg sokkal hatékonyabban találnánk olyan koncepciót, amely pénzügyileg is életképes, ráadásul még értéket is teremt. Ha pedig valaki ma, 2016-ban Magyarországon híján van a problémáknak, azt nincs miért sajnálni” – fogalmazza meg sommás véleményét a vállalkozó.

Tóth az itthoni kezdeményezések többségénél hiányolja a valódi értékteremtés szándékát, vagyis azt, hogy valami olyat hozzanak létre, amivel több lesz a világ, akár gazdasági, akár társadalmi, akár kulturális tekintetben. „Ezeket az értékeket persze sokszor belemagyarázzák bizonyos projektekbe, de az igazság az, hogy a legtöbb esetben ez csak humbug."

Semmi szükségünk nincs az ezredik fotómegosztó oldalra, vagy sportteljesítményt mérő applikációra

– mondja.

Az Auti-mate-re eleinte ő is klasszikus startupként gondolt, amit tőkebevonással vihet sikerre, és bár ennek a lehetőségétől ma sem határolódnak el, mégsem keresik, inkább a pályázatírásban látják az előrelépést. „Fontos, hogy a társadalmi cél, amit kitűztünk magunk elé, ne dőljön meg az üzleti szempontok miatt, és ilyen kritériumokkal nehéz jó befektetőt találni. Inkább nem leszünk startup unikornis, legfeljebb egy boldog életet élő, kövér póni.”

Persze külső befektetés nélkül a fejlesztés sokkal lassabban halad, Tóthék is már több mint két éve minden szabadidejükben a projekttel foglalkoznak.

Nem mindenkinek való a kockatőke

„Volt olyan kockázati tőkés, aki kerek perec kimondta, hogy nem is ért minket, mit keresünk itt. Miért akarjuk tönkretenni ezt az értékteremtő kezdeményezést egy kockázati tőkebefektetéssel?” – mondja Táncsics Judit, a gyermeknevelést segítő játékos eszközöket tervező Plukkido alapítója. Ők a befektetők oldaláról érkező elvárásokat sokszor nem tartották összeegyeztethetőnek a játék módszertanából adódó kommunikációs terveikkel. „Mivel új kategóriát teremtettünk a játékok és a gyereknevelést segítő módszerek piacán, a nálunk összegyűlt tapasztalatok alapján talán mi tudjuk a legjobban, mi a jó a brandnek” – véli Táncsics.

Ők is önerővel mennek előre, és ők is lassabban haladnak, mert szinte mindenki a főállása mellett végzi a céggel kapcsolatos feladatait. Mégis eladnak, fejlesztenek, haladnak, nemzetközi piacra lépnek. A Plukkido játékait jelenleg 13 viszonteladónál lehet kapni, és ennek bevételéből finanszírozzák online alkalmazásuk fejlesztését. „Ezek a költségek szerencsére minimálisak, hiszen a fejlesztők is azért dolgoznak velünk, mert hisznek a dologban, megfizetni még nem tudnánk őket” – mutat rá Táncsics.

Az egyedi, kisszériás dizájnerharisnyákat készítő Virivee tulajdonosa, Víg Virág szerint sem minden esetben szükséges befektetőt bevonni, sőt akár káros következményei is lehetnek a rosszul időzített pénznek. „A kezdeti időkben a pénztelenség külön előny lehet, ami rákényszeríti a céget, hogy valóban piacképes projekten dolgozzon, és hogy abból a lehető legrövidebb idő alatt bevétele is származzon. Amikor három éve elindítottam a Virivee-t, fel sem merült, hogy befektetőt keressek, nem tudtam, lesz-e egyáltalán valódi márka belőle, nem látszott, mekkora a piac, és persze szerettem volna a magam ura lenni, megtapasztalni, mennyire életképes a vállalkozás” – számol be Víg. Azonban a tavaly tavaszi üzletnyitás után ma már 43 országból érkeznek a megrendelések az extravagáns harisnyákra, így Víg szerint elérkezett a pillanat a tőkebevonásra, mert már nem tudják finanszírozni saját növekedésüket.