2012-ben még személyenként 24,2 kilogramm marhahúst ettek meg a franciák, de 2017-re 22,8-ra csökkent a frissen sült steakek, a lassan főzött, például húsleveshez használt vörös húsok fogyasztása. Az okok szinte már evidensek: egyre több kutatás jelzi, hogy a vörös hús hosszú távon ártalmas az egészségre, például rákkeltő lehet. Aztán a vizsgálatok egyre inkább igazolják a tömeges, nagyüzemi marhatartás környezetromboló hatásait is. Számít az állatvédők érvelése is, amely a nagyüzemi marhatartást veszi célba. Mindezek alapján az idei, Párizsban rendezetett „Le Salon International de l’Alimentation”, tehát a nemzetközi élelmiszeripari kiállítás egyik fő témája a vörös hús megmentése volt.

Ehhez persze össze kell egyeztetni a régi jó ízeket a modern követelményekkel. A francia termelők idén egy angolul írt jelmondattal álltak elő: ” French beef, a taste of terroirs”. Vagyis: francia marhahús, a francia termőterület speciális ízével. És ez nem kamu. Hiszen például a charolais-i marha már régóta a világ legjobbjai közé tartozik. De a francia tenyésztők inkább Írországra tekintenek, ahol a szabad tartás, a legeltetés évszázadok óta kiváló húst produkál. A francia középhegység (Le Massif Central) 22 megyéje 2019 elején, részben az ír tapasztalatok alapján, új márkanevet vezet be, amely a szabad tartást promotálja. Az utóbb évtizedek ugyanis az ipari módszerekkel, brutális állattartási technikával működő nagy agrárcégek diadalmenetéről szóltak, miközben a minőségi terméket produkáló kis családi gazdaságok tízezer számra mentek tönkre. De most változik a világ, ígérte a kiállításon az új francia agrárminiszter.

 1,7 milliárd eurós állami támogatást kapnak a minőségi marhahúst termelő és a környezetvédelmi szabályokat is betartó kisgazdaságok. Közben egyre több netes applikáción lehet ellenőrizni a boltban vett marhahús minőségét. Mivel Franciaországban minden terméken ott a származás helye és a részleteket rejtő Termékkód, (code barre), egy kattintással ellenőrizhető a hús minősége. Persze, mindez az árban is érzékelhető. De az élet minőségére kényes nyugat-európai országokban egyre többen fizetnek többet jó minőségű és egészséges termékért. (via Le Figaro)