Megindult a Tokaj-hegyaljai borvidék tulajdonosi átrendeződésének újabb hulláma – állítják helyi független polgármesterek. A kormányhoz közel álló üzletemberek terjeszkednek, kistermelői vállalkozások váltak felvásárlások célpontjává. A leglátványosabban Mészáros Lőrinc érdekeltségei gyarapodnak, ráadásul működésüknek szinte minden pontján számíthatnak állami támogatásra.

A felcsúti milliárdos két évvel ezelőtt megvásárolta a térség két feltörekvő borászatának, a Dereszlának és a Henyének a többségi részesedését, és az ezekhez tartozó szőlőbirtokokkal stratégiai helyeken szerzett tulajdont. Stratégiaivá persze az által lett Bodrogkeresztúr vagy Bodrogkisfalud, hogy a kormány azzá tette. A cégbíróság éppen azon a napon, 2016. december 5-én jegyezte be a Búzakalász 66 Felcsút Kft. részesedését a Dereszlában, amikor a kormány rendeletet hozott a Bor-vidék Tokaj-Hegyalja nemzeti program végrehajtásáról, majd heteken belül ki is jelölte a kultúrtáj világörökségi helyszíneit. Fél év múlva pedig – mire Mészárosé lett a környék egyetlen ötcsillagos szállodája, a tarcali Andrássy Rezidencia – Tokaj-Hegyalja már kiemelt turisztikai fejlesztési térség lett.

Ezzel összefüggésben a kormány már több mint 70 milliárd forintot pántlikázott meg a tokaji borvidéknek. Legalább 5 milliárd forintból új szállodák épülhetnek, régieket újíthatnak fel; a Kisfaludy-programra természetesen a milliárdos érdekeltségei is pályázhattak. A program kezelője és a kiemelt turisztikai térségek fejlesztésének irányítója a Magyar Turisztikai Ügynökség, amelynek immár hivatalosan is elismert tanácsadója a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel.

Önálló programot hirdetett a kormány a Felső-Tisza-vidék és a Bodrog felvirágoztatására is, Mészáros Lőrinc ennek áldásait is élvezheti. Az állami Mahart több mint 4 milliárd forintból vásárol lakóhajókat, amelyeket kalandvágyó – például – holland turistáknak adnak majd bérbe, akik várhatóan a part menti infrastruktúrát használják, és a környékbeli borozókban múlatják az időt. Mészárosnak éppen az uniós pénzből felújított bodrogkisfaludi kikötő mellett vannak területei, a helyi polgármester a tavasszal már milliárdos befektetés érkezéséről beszélt. Igaz, Ádám László némi malíciával azt is hozzátette: kíváncsi lesz, „hogyan fog működni, ha majd hozzák a lakóhajókat, és tízperces vízi jártassági oktatást tartanak”.

Nem kell mélyen a saját zsebébe nyúlnia Mészárosnak akkor sem, ha egyéni programmal akarja pincészetébe csalogatni a vendégeket. Ebben is kisegítik az állami vállalatok, intézmények. Amikor a borászati cégeket felvásárolta, az egyik vállalkozás hamarosan nevet és identitást váltott: a nonprofittá minősített társaság a „Kultúra a Magyarságért” hangzatos elnevezést kapta. Így pedig az állami Szerencsejáték Zrt. már heteken belül nettó 9 millió forinttal támogatta, hogy szombatonként neves előadók léphessenek fel a Henye Borbárban. Fél év múlva pedig nemcsak a Szerencsejáték Zrt. duplázta meg a szponzorálást, hanem a Nemzeti Kulturális Alap is megfelelő célnak ítélte a „henyélést”: egy miniszteri döntés alapján 2017 októberében további 2 millió forint támogatásban részesült a borbár.

Pedig az orbáni nagy terv megvalósítása még csak ezután folytatódik. A kétezres évek elején a kormányfőnek és baráti körének átmenetileg fel kellett adnia célját, hogy meghatározó tulajdonosai legyenek Tokaj-Hegyaljának, és a szabályozás is a szájuk íze szerint alakuljon. Az állami szőlőültetvények és az infrastruktúra, benne a kutatóintézet megszerzését részben a 2002-es kormányváltás szakította meg, majd pedig az Élet és Irodalom című lap tényfeltáró cikksorozata az olyan, örök emlékezetű orbáni mondatokkal, mint hogy „ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”. A lapban idézett iratokból derült ki az is, hogy Orbánék barátja, Kékessy Dezső úgy kívánt hozzájutni a Patrícius Borházhoz az állami privatizációs cég pályázatán, hogy első körben egy „ismeretlen jogi személy” lesz a vevő, és „mi majd jövőre megvesszük a céget”. Mindez 2001. december 2-án hangzott el a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokaj-Hegyalja Kft. közgyűlésén, 2002. február 6-án pedig már Kékessy nevén volt a Patrícius Borház Kft. A dokumentumok nyilvánosságra kerülése után, 2005-ben Orbánéknak, pontosabban Lévai Anikónak távoznia kellett a sárazsadányi cég tulajdonosai közül. Földjei azonban megmaradhattak.

A terv azóta sem változott. Ahogy Kékessy akkor fogalmazott, „az elit borok piaca nyitott, be lehet törni”. Amiből egyenesen következik, hogy a tömegterméket – szemfényvesztés gyanánt – meg lehet hagyni a többieknek. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa hagyományosan és formálisan a helyi szőlészek és borászok legfontosabb döntéshozó szervezete. A tanács alelnöke Kalocsai László, aki Mészáros üzlettársa a Dereszlában, és egyben a milliárdos bizalmasa. A hegyközség a nyáron elfogadta a borvidék fejlesztési stratégiáját, amely szerint önálló Tokaj-törvényt akarnak meghozatni a parlamenttel, az adná ugyanis a keretet a borvidék speciális szabályozásához, a borkészítés feltételeinek meghatározásához. Vagyis a piac megregulázásához. Azzal a felkiáltással, hogy a kistermelők manufaktúrái életképtelenek – amiben akár igazuk is lehet –, közösségi infrastruktúrát és egységes bormarketinget akarnak.

Csakhogy a helybéli borászok nem is hallottak erről. Többen a HVG-től tudták meg, hogy nekik készül három borászati üzem Hercegkúton, Tállyán és Bodrogkisfaludon. A hegyközség 6,7 milliárd forintot kapott az Agrárminisztériumtól az úgynevezett közösségi infrastruktúra kiépítésére. Eddig négy közbeszerzést írtak ki ezekre az építkezésekre több mint 4 milliárd forint értékben, és mindegyik pályázaton – egyedül vagy egy partnerrel – Mészáros Lőrinc győri cége, a Buda-Cash-vagyonból a milliárdosra szállt Euro Generál Zrt. nyert. Így válik 360 fokossá a kormányzati öngondoskodás: a baráti cég állami pénzből építheti fel azt az infrastruktúrát, amely a baráti cég állami pénzből támogatott bizniszét felturbózza. A kistermelők pedig csak néznek egymásra, hogyan is képzelik a „nagyok” a közös üzem működtetését. Netán egy kádba borítják féltve válogatott fürtjeiket, és abból lesz a „közösségi” bor?

A Mészáros Lőrinc portfóliójába tartozó lapokban mindenesetre már gőzerővel reklámozzák a hegyközségi tanács által piacra dobott, Kingling nevű száraz és félédes borokat. Az elmúlt hetekben a TV2 Tények című műsora, valamint az Origo hírportál is vezető helyen számolt be róla – Nagyot dobott Tokaj a Kinglinggel címmel –, hogy megkezdik a forgalmazást a Lidlben. A termék funkciója az lenne, hogy alacsonyabb árkategóriában is el lehessen érni a tokaji bort, a fiatalabbakat és szélesebb vásárlórétegeket is megszólítva.  A HVG-nek mindenesetre még csak a szerencsi Lidlben sikerült lefotóznia a kiskirályt ábrázoló címkével ellátott palackokat – kinek-kinek mérlegelésére bízva, hogy vajon kit lát a kiskirályban. A megkérdezett tokaji borászok, vállalkozók viszont még csak nem is hallottak a közösségi borról, és független polgármesterek is tőlünk kaptak először információt róla, amit erősen furcsállottak is.

A Kinglinget tehát kitették a színpadra, a kormánymédia szétkürtölte a híreket, a kulisszák mögött pedig csendben zajlanak a lényeges események. Beindult a régi kastélyok, kúriák, présházak felújítása és turisztikai hasznosítása. A híres Kincsem-dűlő kastélyánál a munkálatokon elcsípett üzemvezető szerint medencés szálloda és rendezvényközpont épül. A tulajdonos Matyasovszki István, akit a helyiek megbízható és korrekt üzletembernek tartanak. Az ott dolgozók tudomása szerint 2020-ra több szállodát is varázsolnak az elhanyagolt szőlődűlők között megbúvó kúriákból. A szóbeszéd szerint javarészt a Hunguest Hotels-láncba fogják bekapcsolni őket. A tarcaliak már az Andrássy Rezidenciával átellenben fekvő szőlészeti és borászati kutatóközpontot is Mészáros érdekeltségébe sorolják. A tény azonban csak annyi, hogy Orbánék a kétezres évek elején valóban meg akarták szerezni az intézményt, miután pedig ismét kormányra kerültek, a hegyközség nonprofit társaságává tették. Az utóbbi időben viszont már csak a hegyközség partnereként tartják számon az intézetet.

Miközben a pórnépnek már készül az olcsó bor, júniusban a nemes eredetre utaló Tokaj Nobilis Szőlészeti és Borászati Bt. is kezdeményezte a Tokaj Nobilis név levédését. A bodrogkeresztúri cég egyik tulajdonosa az a Molnár Péter, aki történetesen akkor volt a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokaj-Hegyalja Kft. ügyvezetője, amikor Lévai Anikó is tulajdonos volt a cégben. Molnár egyben a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke és Kékessy Dezsőék Patrícius Borházának az ügyvezető igazgatója. A védjegybejelentést a Gál és Társai Ügyvédi Iroda intézte. Ez Gál András Leventének, az Orbán-kormány volt államtitkárának az irodája. Gál éppen tíz nappal az után vett a bodrogkisfaludi önkormányzattól 3300 négyzetméternyi szőlőt nem egészen félmillió forintért, hogy a védjegybejelentés megtörtént. Az önkormányzati függetlenség állapotát jól jelzi, hogy a képviselő-testület a Gál és Társai Ügyvédi Irodát hatalmazta fel az adásvételi szerződés elkészítésére.

Orbán a helybéliek elmondása szerint manapság ritkán jár a Hegyalján, inkább Lévai Anikót szokták látni; ő az, aki a borászokkal, helyi politikusokkal beszél. Idén nyáron azonban a kormányfő meglepő módon személyesen nyitotta meg a Tokaji Vízitúra Központot. Az idén Tokajban rendezték a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának táborát is, amely a képzőművészeti egyetemisták által kezdeményezett akciósorozattal, a Demo Wooddal összekapcsolódva „a nemzetpolitika és a dizájn életérzést” szeretné erősíteni Tokajban és a határon túli magyar diákokban, táborozókban.

A kormányfő egyre nyilvánvalóbb tokaji nyomulása megosztja a helyieket. A Sárazsadányhoz közeli építkezéseken dolgozók és a szüretelők szerint az Orbán család 47 hektáros földdel rendelkezik, méghozzá a Patrícius Borház tulajdonában lévő Pajzos–Megyer-birtok mellett. Bár  a hegyközségi tanácsnak elsődleges feladata lenne a helyi gazdálkodók érdekeinek képviselete, a kisebb borászatok, vállalkozások nem bíznak a szervezetben, és gyakran emlegetik Demeter Ervin volt titokminisztert, aki nemcsak a megyei kormánymegbízott, de családjával üzleti ügyekben is a térség egyik legfőbb döntéshozója. Az oda özönlő állami támogatások egyelőre nem túl látványosak, az infrastruktúra rossz, így a helyiek, illetve a térséget jól ismerők szerint nagyon is elkelne az a koncentrált támogatás, amely elvi szinten megjelenik a kormány és a Magyar Turisztikai Ügynökség politikájában. A hegyközség által képviselt egységesítést azonban hosszú távon nem tartják jövedelmezőnek, és intő példaként emlékeznek az állami borászati cég, a Grand Tokaj kudarcaira is. Opció lehetne viszont számukra az alulról szerveződő, saját marketinget kialakító helyi borászatok, vállalkozások felfuttatása, ha nem tapasztalnák a bőrükön, amit korábban csak mendemondaként könyveltek el. Az egyik vállalkozó arról számolt be, hogy a semmiből jelentek meg külföldi és magyar érdeklődők, akik mindenáron meg akarták vásárolni a cégét. Mivel ő nem állt kötélnek, jöttek a fenyegetések, ellehetetlenítések. Így viszont a kistermelőknek be kell látniuk, hogy vagy az egységesített rendszerben boldogulnak, vagy felvásárolják a borászatukat. „Lassan enyém az egyetlen olyan ház a soron, amelyik nem Mészáros Lőrincé” – mondja például egy tarcali, egyelőre a saját vállalkozását sikeresen irányító kistermelő.

POZSGAI REBEKA

[email protected]

A cikk eredeti verziója a HVG 2018/39. számában jelent meg.