Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő Buenos Airesben éppen a kereskedelmi háborúban kötendő tűzszünetről egyeztetett a delegációjukkal együtt tartott munkavacsorán, amikor tőlük 11 ezer kilométerre északra olyasmi történt, ami inkább új frontot nyitott a két ország között. A kanadai Vancouver repülőterén a washingtoni igazságügy-minisztérium kérésére letartóztatták a 46 éves Meng Van-csout, a kínai Huawei távközlési óriáscég pénzügyi igazgatóját, az igazgatótanács alelnökét. Aki egyben a Huawei-alapítónak, a 74 éves Zsen Cseng-fejnek az első házasságából származó lánya, s minden jel szerint az utódjelöltje.

Az USA kéri Meng kiadatását, mondván: szerepet játszott abban, hogy a Huawei megsértette az Irán ellen Washington által elrendelt kereskedelmi szankciókat. A vád alapja, hogy a kínai cég által forgalmazott hálózati eszközökben amerikai technológia is van, s annak megvételekor a Huawei vállalta, hogy nem adja el olyan országoknak, amelyek számára az USA azt nem engedélyezi.

A vancouveri akció csak még lejjebb lökte a világszerte lejtőre került részvényárfolyamokat, mert a piacok attól tartanak, az amúgy is törékeny tűzszünet összeomolhat a legismertebb kínai csúcstechnológiai cég elleni fellépéssel. Pekingben a külügyminisztériumba kérették a kanadai és az amerikai nagykövetet, és Kína súlyos következményekkel fenyegetett arra az esetre, ha nem engedik szabadon Menget.

A kínai közösségi platformokat elárasztották az USA-ellenes bejegyzések, melyek szerint a céggel szembeni hadjárattal az amerikaiak a nyugati vállalatok egy veszélyes piaci riválisát akarják kiiktatni. Nem engedheti meg az arcvesztést Hszi sem, hiszen a Huawei kulcsszerepet játszik abban, hogy a pártfőtitkár-államfő szándékai szerint Kína 2025-re meghatározó legyen a csúcstechnológiában.

Washingtonban biztonsági kockázatot látnak a Huaweiben az USA és tágabb értelemben a nyugati országok számára, amit azzal indokolnak, hogy a cég túl közel áll a pekingi kormányhoz, az alapító pedig egykor a kínai néphadseregben szolgált. A nyilvánosságot kerülő, mérnök végzettségű Zsen valóban a néphadsereg kötelékében dolgozott, de állítása szerint polgári alkalmazott volt, aki távközléssel és információtechnológiával foglalkozott.

Erre a tudására alapozva hozta létre 1987-ben 5 ezer dollárnak megfelelő befektetéssel a Hongkonggal szomszédos (a Teng Hsziao-ping által indított reformok első különleges gazdasági övezetének kinevezett) Sencsenben a Huaweit. A vállalkozás az akkor még brit koronagyarmatnak, ám egyben Kína kereskedelmi kapujának számító városból importált telefonközpontokat. Mivel a dinamikusan fejlődő különleges övezetekben nem osztottak neki lapot, a vidéki régiókat látta el, s amikor az 1990-es évek elején előállt saját fejlesztésű digitális központjával, a kínai távközlés nyaktörő ütemű modernizációjának köszönhetően gyors növekedésnek indult.

A fejlett megoldásokat a nyugati riválisainál jóval alacsonyabb árakkal párosította, s először 1997-ben lépett ki külföldre, amikor a hongkongi Hutchison Whampoa konglomerátummal kötött szerződést. Aztán következett Ázsia többi része, Afrika, majd 2005-ben a BT brit telefontársaság óriásmegrendelésével kiépült az európai hídfő is. A Huawei világhódító terveit azonban megtorpedózta a washingtoni képviselőház hírszerzési bizottságának 2012-ben, kétpárti konszenzussal elkészített jelentése. E szerint a Huawei, illetve kisebb kínai vetélytársa, a ZTE nemcsak ellopta az amerikai cégek technológiáját, de a pekingi kormány meghosszabbított karjaként biztonsági kockázatot is jelent, mert az általa szállított távközlési eszközök alkalmasak lehetnek kémkedésre és alkalomadtán kiberhadviselésre, a részvételükkel működtetett hálózatok megbénítására is.

A Huawei és Zsen tagadja a vádakat, ám ez nem hatotta meg Washingtont, amely megtiltotta, hogy kormányzati szervek a kínai gyártó eszközeit használják, s a cégeket is azok kerülésére kérte. Az idei év elején politikai nyomásra az amerikai mobiltársaságok elálltak attól, hogy a Huawei új okostelefonjait kínálják ügyfeleiknek. A képet árnyalja, hogy Edward Snowden leleplezése óta tudni: az USA is szeret kémkedni a mobilhálózatokon, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szakemberei pedig néhány éve a Huawei rendszerét is feltörték, hogy hozzáférést szerezzenek a cég eszközeihez. Az eredmény az lett, hogy a Huawei hálózati berendezései – a kisebb, vidéki mobilcégeknek köszönhetően – mindössze 1 százalékkal rendelkeznek az USA piacán, míg a svéd Ericssonnak és az amerikai Lucentet, valamint a francia Alcatelt felvásárló finn Nokiának 48-48 százalékos részesedése van.

A világpiacon viszont a tavaly 93 milliárd dolláros bevételt elérő Huawei a legnagyobb, az idei harmadik negyedéves adatok alapján 28 százalékos szelete van, míg a Nokiának 17, az Ericssonnak pedig 13,4 százalék. A kínai cég világszerte 180 ezer embert foglalkoztat, ebből 80 ezer a kutatás-fejlesztésben dolgozik – erre a Huawei többet fordít, mint az Ericsson és a Nokia együttvéve. A kínai cég csak 2009 óta gyárt okostelefonokat, de a globális eladásokat tekintve már a második a dél-koreai Samsung után, az amerikai Apple előtt. Készülékei a magyar mobiltársaságok kínálatában is megtalálhatók, a Vodafone pedig a brit anyacég példáját követve a hálózata építésében is felhasználta az eszközeit.

A Huawei célponttá válása beleillik az USA gyanakvásába a kínai csúcstechnológiai törekvésekkel szemben. A washingtoni kereskedelmi minisztérium idén tavasszal eltiltotta amerikai hardverek és szoftverek vásárlásától a ZTE-t, mert az megszegte az Irán és Észak-Korea elleni szankciókat. Ez a ZTE végét jelentette volna, mert (a Huaweitől eltérően) nagymértékben függ az amerikai technológiától. De Trump megkegyelmezett, mert a Kim Dzsong Un észak-koreai diktátorral való csúcstalálkozójára készülve nem akarta felingerelni Phenjan szövetségesét, Pekinget. A ZTE megúszta egymilliárd dolláros büntetéssel, a vezetésében végrehajtott változtatásokkal és azzal, hogy az USA által kiválasztott csapat ellenőrzi, betartja-e az amerikai licencfeltételeket. Ugyanakkor Trump nem vonta vissza azt a vétót, amivel megakadályozta, hogy a szingapúri Broadcom chipgyártó 117 milliárd dollárért megvegye az amerikai Qualcommot.

Washingtonban ugyanis attól féltek, hogy a Broadcom tulajdonában a Qualcomm nem fordít majd elég pénzt az ötödik generációs mobilszabvány (5G) fejlesztésére. Az 5G nemcsak gyorsabb lesz, mint a 4G, hanem a dolgok internetjének (IoT) a gerincét képezi majd, összeköttetést teremtve szenzorok, okoseszközök és vezérlőberendezések között, kiszolgálva a mesterséges intelligenciát. Az USA ezért nemzetbiztonsági kérdésnek tekinti az új mobiltechnológiát, amiben a Huawei a nyugati riválisainál előbbre tart, s az eszközeiben esetleg nyitva hagyott hátsó kapun keresztül Kína egész rendszereket béníthat meg. Washington arra akarja rávenni a szövetségeseit, hogy hozzá hasonlóan ők is szorítsák ki az 5G-hálózat felépítéséből a Huaweit. A brit BT már be is jelentette, hogy a kínai céget nem vonja be, sőt a 4G-hálózatából is elkezdi kivenni a berendezéseit. A Huawei és a ZTE Ausztráliában és Új-Zélandon sem rúghat labdába, és Meng letartóztatása kapcsán kiderült, Washington Japánt és az Európai Uniót is igyekszik meggyőzni, hogy az 5G kiépítésekor nyugati beszállítókat alkalmazzanak.