Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Miközben a világ nagy része az önvezető autók közötti versengéssel van elfoglalva, a háttérben zajlik egy másik közlekedési csata is. Ez pedig nem más, mint a szuperszonikus, avagy a hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgépek összecsapása.
A hangsebesség a tengerszinten nagyjából 1200 km/h, és minél magasabbra megyünk, annál alacsonyabb: 11 és 20 ezer méter magasan, ahol az utasszállító gépek repülnek, már csak 1060 km/h. Ezt azonban a mai gépek nemigen érik el, legfőképp azért, mert a lassabb haladás kevesebb üzemanyagot éget, ez pedig létfontosságú a minden centért megküzdő vállalatoknak.
Ugyanakkor, ahogy sok más területet, ezt is meg akarják reformálni a startupok, így az utóbbi időszakban több vállalkozás is létrejött azzal a céllal, hogy szuperszonikus repülőgépeket gyártson. Ilyen például a Hermeus, az alig egy éve létrejött atlantai cég, amelynek a Jeff Bezos féle Blue Origin egyik vezetője is tanácsot ad, vagy két ugyancsak amerikai vetélytársa, a 12 fős luxusgépeket gyártani tervező Aerion Supersonic és a Spike Aerospace.
És van az ötéves, denveri Boom, amelynek vezetője, Blake Scholl egy kockázati tőkebefektetőknek tartott konferencián mutatta be a vállalkozását – amelyről a Techcrunch készített összefoglalót.
Schollnak már volt egy sikeres startupja, a Kima Labs, amelynek eladása után marad annyi ideje, hogy átgondolhassa a következő lépését. „A szuperszonikus repülőgépek már legalább egy évtizede izgalomban tartottak, amikor eldöntöttem, hogy kicsit utánajárok a területnek. Az első dolog az volt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy miért nem csinálta meg eddig senki sem. Kiderült, hogy rengeteg fals információ kering a területen. Hogy már nincs hely a szektorban, hogy túl van szabályozva, és hogy csak két társaság van, amely hosszú távú utakra képes utasszállítókat építeni.”
Ez pedig a véleménye szerint sokakat elriaszt attól is, hogy egyáltalán belevágjanak egy ilyen történetbe. Ugyanakkor, ha 50 éve a Concorde mindössze szélcsatornák és logarlécek segítségével képes volt szuperszonikus repülőt építeni, akkor most miért nem megy? Scholl szerint az üzemanyag a kulcs, hiszen manapság túl drága, ami jelentősen szűkíti a lehetőségeket.
Blake Scholl
AFP / Adrian Dennis
„És akkor elkezdtünk számolgatni – amihez egyébként kezdetben főként a Wikipedián találtunk információkat –, hogy mi kellene ahhoz, hogy a technológia megvalósítható legyen. Kiderült, hogy az üzemanyag-fogyasztást kell 30 százalékkal csökkenteni ahhoz a technológiához képest, amit már jó régen kitaláltak. És akkor rájössz, hogy ez nem is lehetetlen. Szóval elkezdtem néhány légi közlekedéssel foglalkozó szakkönyvet olvasni, találkoztam minden fontos emberrel, aki ezen a területen dolgozott, és mondtam nekik, hogy nyugodtan kössenek bele az elméletembe. De senki sem tette, mindenki azt mondta, hogy ez tulajdonképpen működhet. Úgyhogy megalapítottam a céget.”
A technológiai fejlődés a Concorde ideje óta ugyanis nemhogy nem állt le, hanem továbbfejlődött, így már nem alumíniummal, hanem szénszálakkal dolgoznak, szélcsatornák helyett számítógépes szimulációkat használnak, és a korábbi nagyon hangos turbinák helyett jóval halkabb és hatékonyabb hajtóműveket használnak.
A repülőgép formája – talán nem meglelő módon – kicsit a Concorde-ra hasonlít, így a géptest hosszú és vékony, ahogy a szárnyak is a régi klasszikust idézik. A gépen összesen három turbina kap helyet, kettő a szárnyak, egy pedig a farok alatt. A repülőket 55 ülésesre tervezik, Scholl szerint ez az a méret, amit még szinte biztosan meg lehet tölteni utasokkal, és gazdaságosan lehet működtetni. Ugyanakkor arra nem kell számítani, hogy a ma megszokott első osztályhoz hasonlóan szinte teljesen ledönthető ülések lesznek a gépeken, mivel a repülési idő sem lesz 7-9 óra.
És hogy mi kell a sikerhez? Scholl szerint 4 dolog:
- kiváló mérnöki munka
- kereslet
- jó beszállítók
- és rengeteg pénz.
Ami viszont hátrány egyelőre, az az, hogy a szuperszonikus repülés nagy hanghatással jár (hangrobbanás, ugye), aminek következtében sok ország kitiltotta a légteréből az ilyen repülőket. Ennek megfelelően az első járatok az óceánokon átívelők lehetnek, mint például a New York–London vagy a San Francisco–Tokió. Az, hogy az első szereplő a Boom lesz-e, azt ma még nem tudni, de az biztos, hogy a denveri vállalkozás 30 gépét már lekötötték több százmillió dollár értékben.
